– Segíts nekünk, és miután Stannist legy?ztük, megbeszéljük, hogyan juttathatnánk téged atyád trónjára – mondta Bolton nagyúr lágy, hazugságra és suttogásra termett hangján. Theon egyetlen szavát sem hitte. Eljárja nekik ezt a táncot, mert nincs más választása, utána viszont... Visszaad Ramsay-nek, gondolta, az pedig levágja még néhány ujjamat, és újra B?z?ssé változtat. Kivéve, ha az istenek kegyesek lesznek, Stannis Baratheon megtámadja Derest, és mindenkit kardélre hány, ?t is beleértve. Ez volt a legt?bb, amiben reménykedhetett.
Az istenerd?ben kül?n?s módon melegebb volt, de a ligeten kívül kemény fagybilincs szorult Deresre. Az ?svényeket csalóka, fekete jég borította, a holdfényben zúzmara csillogott az üvegkert t?r?tt tábláin. A falak mellett felhalmozódott a piszkos hó, megt?lt?tt minden sarkot és szegletet. Néhol olyan magasra ért, hogy az ajtókat is eltakarta. A hó alatt szürke hamu– és salakmez? terült el, itt-ott megfeketedett gerendák álltak ki bel?le, esetleg egy csonthalom, néhány húscafattal és hajtinccsel. A mellvédekr?l lándzsahosszúságú jégcsapok csüngtek, melyek a tornyokat is merev, fehér szakállként szegélyezték. ám az istenerd?ben a f?ld nem volt fagyos, és meleg g?z szállt fel a forró viz? tavakból, akár egy csecsem? lehelete.
A menyasszonyt fehérbe és szürkébe ?lt?ztették, amit a valódi Arya is viselt volna, ha elég ideig él ahhoz, hogy férjhez menjen. Theon fekete és arany ruhát ?lt?tt, k?penyét a vállánál durva vaskraken csat fogta ?ssze, melyet a hantvégi kovács kül?n neki készített. ám a csuklya alatt a haja fehér volt, és ritkás, b?re pedig szürkés, mint a nagyon ?reg embereké. Stark-színek, gondolta. A lánnyal kart karba ?ltve léptek át egy boltíves k?kapun, a k?d kavargott a lábuk k?rül. A dob félénken dobbant, akár egy sz?z lány szíve, a dudák magas, hívogató hangon szóltak. A fák csúcsai felett holdsarló függ?tt a s?tét égbolton, télig a k?dbe veszve, mintha egy szem figyelte volna ?ket selyemfátyol m?gül.
Theon Greyjoy nem mozgott idegenül ebben az istenerd?ben. Fiúként sokat játszott itt, k?veket kacsáztatott a varsafa alatti tóban, kincseket rejtett el egy ?si t?lgyfa üregében, mókusra vadászott a saját maga készítette íjjal. Id?sebb korában a zúzódásait áztatta a forró vízben, miután órákon át gyakorolt az udvaron Robb-bal, Joryval és Havas Jonnal. A gesztenyék, szilek és katonafeny?k alatt titkos helyeket talált, ahol elrejt?zhetett, amikor egyedül akart lenni. Itt csókolt meg el?sz?r lányt, majd egy másik lány itt tette ?t férfivá egy rongyos takarón, annak a magas, z?ldesszürke ?rfának az árnyékában.
Azonban még soha nem látta ilyennek az istenerd?t – szürke volt, és kísérteties, telve meleg k?ddel, lebeg? fényekkel és suttogó hangokkal, melyek egyszerre szóltak mindenhonnan és sehonnan. A fák alatt g?z?l?gtek a meleg források. Forró pára szállt fel a f?ldr?l, nedves leheletével beburkolta a fákat és felkúszott a falakon, szürke függ?nyt vont a figyel? ablakszemek elé.
Volt ott egy út, egy bizonytalan kis ?svény t?redezett k?lapokkal, mohával ben?ve, félig belesüppedve a sárba és a lehullott levelek sz?nyegébe. A f?ldb?l kiálló barna gy?kerek miatt minden lépésre ügyelni kellett. Ezen vezette végig a menyasszonyt Jeyne, a neve Jeyne, rímel arra, hogy kéj. Nem volt szabad erre gondolnia. Ha ez a név elhagyja az ajkát, az k?nnyen az egyik ujjába vagy a fülébe kerülhet. Lassan sétált, figyelt a lépteire. Hiányzó lábujja miatt rendszerint bicegett, amikor sietett valahová, és most nem akart megbotlani. Ha elrontja Ramsay nagyúr esküv?jét egy rossz lépéssel, az büntetésb?l megnyúzhatja a vétkes végtagot.
A k?d olyan s?r? volt, hogy csak a legk?zelebbi fákat látta; azokon túl csupán magas árnyékok és halvány fények derengtek. A kanyargós ?svény mellett és a fák k?z?tt gyertyák pislákoltak, sápadt szentjánosbogarakként lebegtek a meleg, szürke masszában. Az egész valami furcsa, túlvilági helynek t?nt ahol az elátkozott lelkek gyászosan bolyonganak egy ideig, miel?tt megtalálják az utat a b?neik szerint nekik kijel?lt pokolba. Mindannyian halottak lennénk? Stannis megérkezett, és végzett velünk álmunkban? Még csak ezután lesz a csata, vagy már megvívtuk és elvesztettük?
Itt-ott fáklyák égtek mohó fénnyel, v?r?ses derengésbe vonva a vendégek arcát A kavargó k?dr?l visszaver?d? fényben vadállatiasnak, félig emberinek, torznak t?ntek. Stout nagyúr szelindekké változott, Locke nagyúr kesely?vé, Szajhavész Umber vízk?p?vé, Nagy Walder Frey rókává, Kis Walder v?r?s bikává, csak a karika hiányzott az orrából. Roose Bolton arca sápadt, szürke maszk volt, szeme helyén két koszos jégdarabbal.