– Yunkai visszaállítja a rabszolgaságot. Astaport újjáépítik mint rabszolgatartó várost. Egyiket sem akadályozhatod meg.
– A yunkaik visszaállították a rabszolgaságot már akkor, amikor még két mérf?ldre sem jártam a várostól. Akkor visszafordultam? Cleon király k?ny?rg?tt, hogy csatlakozzam hozzá ellenük, de süketnek tettettem magam. Nem akarok háborúzni velük. Hányszor kell még elmondanom? Miféle ígéretet akarnak?
– Van itt egy mélyen beágyazódott tüske, királyn?m. Szomorú, hogy ezt kell mondanom, de a yunkaik nem hisznek az ígéreteidnek. állandóan ugyanazt a húrt pengetik a hárfán valami k?vetr?l, akit a sárkányaid felgyújtottak.
– Csak a tokarja égett meg! – csattant fel Dany.
– Akárhogy is, nem bíznak benned. Az új-ghisiek hasonlóan vélekednek. A szavak olyanok, akár a szél, szoktad gyakran mondogatni. A te szavaid nem tudják garantálni a meereeni békét. Ellenségeid tetteket akarnak látni. Látni akarják, hogy ?sszeházasodunk, engem királlyá koronáznak, és az oldaladon uralkodom.
Dany újrat?ltette a kupáját, de k?zben legszívesebben a férfi fejére ?nt?tte volna a kancsó tartalmát, hogy lemossa a képér?l azt az ?nelégült vigyort.
– Házasság vagy pusztítás. Esküv? vagy háború. Ezek k?zül választhatok?
– én csak egy lehet?séget látok, fényesség. Mondjuk el az eskünket Ghis istenei el?tt, és építsük együtt újjá Meereent.
A királyn? a válaszon gondolkodott, amikor lépteket hallott maga m?g?tt. Az ennivaló, gondolta. Szakácsai a nemes Hizdahr kedvenc ételét ígérték, mézben sült kutyát aszalt szilvával és paprikával t?ltve. ám amikor megfordult, a frissen fürd?tt, hófehér k?penyt és kardot visel? Ser Barristant találta ott.
– Felség – hajolt meg a lovag –, elnézésedet kérem a zavarásért, de úgy gondoltam, azonnal meg kell tudnod a hírt. A Viharvarjak visszatértek a városba, és hírt hoztak az ellenségr?l. A yunkaik megindultak, ahogy attól tartottunk.
Hizdahr zo Loraq arcán ingerült kifejezés suhant át.
– A királyn? vacsorázik, a zsoldosok várhatnak.
Ser Barristan tudomást sem vett róla.
– Megkértem Daario nagyurat, hogy nekem tegyen jelentest, ahogy felséged utasításba adta. Csak nevetett, és azt mondta, szívesen leírná saját vérével, ha felséged volna szíves leküldeni hozzá az írnokát, aki megmutatja, hogyan rajzolja a bet?ket.
– Vérrel? – rémült meg Dany. – Ez valami tréfa? Nem, ne is mondd, azonnal látnom kell! – Fiatal, egyedülálló lány volt, és a fiatal lányok egyik pillanatról a másikra képesek meggondolni magukat. – Hívd ?ssze a kapitányaimat és a parancsnokaimat! Hizdahr, tudom, hogy megbocsátasz nekem.
– Meereen az els? – mosolygott elnéz?en Hizdahr. – Lesz még másik éjszakánk. T?bb ezer éjszakánk.
– Ser Barristan kikísér. – Dany már hívta is a szolgálólányait. Nem üdv?z?lheti kapitányát tokarban. Végül felpróbált vagy egy tucatnyi ruhát, mire megtalálta a neki tetsz?t, de amikor Jhiqui a koronát nyújtotta, csak a fejét rázta.
Amikor Daario Naharis térdre ereszkedett el?tte, Dany szíve nagyot dobbant. A férfi haját rászáradt vér borította, halántékán mély vágás éktelenkedett, kilátszott a v?r?s, nyers hús. Ruhájának jobb ujját k?nyékig átáztatta a vér.
– Megsérültél! – lehelte a királyn?.
– Ez? – Daario megérintette a halántékát. – Egy számszeríjász megpróbálta kil?ni a szemem, de túl gyorsan lovagoltam. Siettem haza az én királyn?mh?z, hogy fürd?zzem mosolya melegségében. – Megrázta a karját, vércseppek szóródtak róla a f?ldre. – Ez a vér nem az enyém. Az egyik ?rmesterem felvetette, hogy átállhatnánk a yunkaikhoz, ezért lenyúltam a torkán, és kitéptem a szívét. El akartam hozni ajándékként ezüstkirályn?mnek, de négy Macska kergetett Az egyik kis híján utolért ezért a képébe vágtam a szívet.
– Nagyon bátor – jegyezte meg Ser Barristan olyan hangsúllyal, amib?l egyértelm?en kiderült, hogy egészen másként gondolja. – Híreid is vannak ?felsége számára?
– Rossz híreim, Ser Nagyapa. Astapornak vége, a rabszolgatartók nagy er?kkel észak felé indultak.
– ?reg és áporodott hírek – morogta a Tarfej?.