Egy szürke lány haldokló lovon, amint a házasság el?l menekü.l Ezekre a szavakra alapozva küldte északra Mance Raydert hat lándzsaasszonnyal.
– Fiatalok és csinosak – mondta Mance. A megégetetlen király elsorolta a neveket, Bánatos Edd pedig elvégezte a t?bbit, kicsempészte ?ket Vakondvárosból. Utólag ?rültségnek t?nt az egész. Talán jobban tette volna, ha azonnal végez Mance Rayderrel, amint felfedte magát. Jon érzett bizonyos kelletlen elismerést a Falon Túli Király iránt, de a fickó akkor is k?p?nyegforgató és esküszeg? volt. Melisandréban még kevésbé bízott A végén valahogy mégis beléjük helyezte a bizalmát. Mindezt azért, hogy megmentsem a húgomat. Csakhogy az éjjeli ?rség embereinek nincsenek húgaik.
K?ly?kkorában az Ifjú Sárkány volt a kedvenc h?se, a gyermekkirály, aki tizennégy éves korában meghódította Dorne-t. Fattyú származása ellenére – vagy talán éppen azért – Havas Jon mindig arról álmodozott, hogy embereket vezet gy?zelemre, ahogy Daeron király is tette, hogy ha majd feln?, neves hódító lesz bel?le. Most, feln?tt férfiként megkapta a Falat, mégis tele volt kételyekkel, és még azokat sem képes legy?zni.
Daenerys
A tábor b?ze olyan els?pr? erej? volt, hogy Dany alig tudta visszatartani ?klendezését.
Ser Barristan is az orrát húzogatta.
– Felségednek nem kellene itt lennie, és belélegeznie ezeket az ártalmas kipárolgásokat.
– A sárkány vére vagyok – emlékeztette a királyn?. – Láttál már beteg sárkányt? – Viserys azt állította, a Targaryenekre nem hatnak az egyszer? emberek kórjai, és eddig úgy t?nt, igazat mondott. Sokszor fázott, éhezett és rettegett, de beteg sohasem volt.
– Akkor is jobban érezném magam, ha felséged visszatérne a városba – zs?rt?l?d?tt az ?reg lovag. Meereen sokszín? téglafalai alig félmérf?ldnyire emelkedtek. – A vérfolyás minden hadsereg átka a Hajnal Kora óta. Hagyd ránk az élelem szétosztását, felség.
– Majd holnap. Most itt vagyok, és látni akarom. – Megsarkantyúzta ezüstjét, a t?bbiek k?vették.
Jhogo lovagolt el?tte, Aggó és Rakharo k?zvetlenül m?g?tte, kezükben hosszú dothraki korbáccsal, hogy távol tartsák a betegeket és haldoklókat. Ser Barristan jobboldalt kísérte egy foltos, szürke lovon, a másik oldalon pedig Csíkoshátú Symon a Szabad Testvérekt?l, és Marselen az Anya Embereit?l. A kapitányokat három tucat katona k?vette, ?k védték az élelemmel megrakott szekereket. Dothrakik, Bronz Bestiák és felszabadítottak egyaránt lovon ültek, az egyetlen k?z?s bennük a feladat iránt érzett undor volt.
Az astaporiak kísérteties menetként szeg?dtek a nyomukba, a t?meg minden egyes megtett lépéssel nagyobbá vált m?g?ttük Néhányan olyan nyelven beszéltek, amit Dany nem értett. Mások már beszélni sem tudtak. Sokan a királyn? felé emelték karjukat, vagy térdre borultak, amikor ezüstje ellépdelt mellettük.
– Anya! – kiabálták Astapor, Lys, ó-Volantis nyelvjárásában, torokhangú dothraki nyelven, Qarth dallamos kiejtésével, de még Westeros k?z?s nyelvén is. – Anya, kérlek... anya, segíts a n?véremen, nagyon beteg... adj ételt a kicsinyeimnek... kérlek, ?reg atyámnak... segíts neki... segíts nekem...
Már nem tudok t?bb segítséget adni, gondolta kétségbeesetten Dany. Az astaporiaknak nem volt hová menniük. T?bb ezren rekedtek Meereen vastag falain kívül – férfiak, asszonyok és gyermekek, ?regemberek, kislányok és újszül?tt csecsem?k. Sokan betegek voltak, a legt?bben éheztek, és mindannyian halálra voltak ítélve. Daenerys nem merte kinyittatni a város kapuit, és beengedni ?ket, de megpróbált mindent megtenni értük, ami módjában állt Küld?tt hozzájuk gyógyítókat, Kék Kegyeket, varázsdalnokokat, sebészborbélyokat, de k?zülük is megbetegedtek néhányan, és egyikük m?vészete sem lassította le a fakó kancán érkez? kór terjedését. Az egészségesek és a betegek elkül?nítése sem vezetett eredményre. A Bátor Pajzsok megpróbálták elválasztani a férjeket a feleségükt?l, a gyermekeket az anyjuktól, de az astaporiak üv?ltve tiltakoztak, és k?vekkel dobálták meg ?ket. Néhány nap múlva a betegek meghaltak, az egészségesek pedig megbetegedtek. Az elszigetelés nem járt eredménnyel.
Még az etetésük is egyre nehezebbé vált. Dany folyamatosan küld?tt nekik, amit tudott, de mindennap egyre t?bben lettek, és egyre kevesebb étel jutott. Kocsihajtókat sem volt k?nny? találni, akik hajlandónak mutatkoztak elszállítani a rakományt. A táborba küld?tt emberek k?zül aggasztóan sokan-kapták el a kórt, másokat megtámadtak a visszafelé vezet? úton. El?z? nap felborítottak egy szekeret és két katonát meg?ltek, ezért a királyn? elhatározta, hogy ma ? maga hozza el az élelmet. Az ?sszes tanácsadója hevesen tiltakozott, Reznaktól és a Tarfej?t?l Ser Barristanig, de Daenerys hajthatatlan maradt.
– Nem fogok elfordulni t?lük! – jelentette ki elt?kélten. – Egy királyn?nek ismernie kell népe szenvedését!