Jhogo felszisszent.
– Ne, Khaleesi! – Szakállában halkan megcsendült a csengetty?, mik?zben leszállt a lováról. – Nem szabad k?zelebb menned. Ne engedd, hogy megérintsenek!
Dany elsétált mellette. Nem sokkal távolabb egy ?regember feküdt a f?ld?n, jajgatva meredt a szürke felh?kre. Letérdelt mellé, mik?zben elfintorodott a szagtól, és kis?p?rte a férfi szürke haját a homlokából.
– Láza van, ég a b?re. Vízre van szükség, hogy lemosdassam. Tengervíz is megteszi. Marselen, hoznál nekem? és olaj is kell a máglyához. Ki segít elégetni a holtakat?
Mire Aggo visszatért Szürke Féreggel és ?tven loholó Makulátlannal, már mindenki Danynek segédkezett, senki nem akart szégyenben maradni. Csíkoshátú Symon emberei elhúzták a holtakat az él?k mell?l, és felhalmozták a holttesteket, míg Jhogo, Rakharo és a t?bbi dothraki segítettek a járni tudóknak lebotorkálni a partra, hogy megfür?djenek és kimossák a ruháikat. Aggo úgy meredt rájuk, mintha mindannyian megbolondultak volna, de Szürke Féreg letérdelt a királyn? mellé.
– Ez szívesen segít!
Délre tucatnyi máglya égett, és s?r?, fekete füstoszlopok szennyezték be a makulátlan, kék eget. Dany lovaglóruhája ?sszepiszkolódott, korom rakódott rá a máglyákból.
– Fényesség – lépett oda hozzá Szürke Féreg –, ez és a testvérei arra kérnek, hogy ha itt végeztünk, megfür?dhessenek a sós tengerben, amely hatalmas istenn?nk t?rvényei szerint megtisztít minket.
A királyn? nem tudott róla, hogy az eunuchoknak is van saját istenük.
– Ki ez az istenn?? Ghis valamelyik istene?
Szürke Féreg zavartnak t?nt.
– Az istenn?t sok néven nevezik. ? a Dárdák úrn?je, a Harc Hitvese, a Seregek Anyja, de a valódi nevét csak azok a szerencsétlen lelkek ismerik, akik az oltáron égették el férfiasságukat. Nem beszélünk róla másoknak. Ez a bocsánatodért k?ny?r?g.
– Ahogy kívánod. Igen, megfür?dhettek, ha az a vágyatok. K?sz?n?m a segítséget.
– Ezek azért élnek, hogy szolgáljanak.
Amikor Daenerys sajgó végtagokkal és fájó szívvel visszatért a piramisába, Missandei éppen egy régi tekercset olvasott, míg Irri és Jhiqui Rakharón vitatkoztak.
– Te túl sovány vagy hozzá – mondta Jhiqui. – és szinte még gyermek. Rakharo nem visz ágyba kisfiúkat, ez tudott.
– Az tudott, hogy te egy tehén vagy! – vágott vissza Irri. – és Rakharo nem visz ágyba teheneket!
– Rakharo vér a véremb?l, az élete az enyém, nem a tiétek – zárta le a vitát Dany. – Rakharo a Meereent?l távol t?lt?tt id? alatt csaknem féllábnyit n?tt, és megizmosodva, négy cseng?vel a hajában tért vissza. Jóval Aggo és Jhogo f?lé tornyosult, és ezt a szolgálólányai is észrevették. – Most pedig csend legyen, fürdeni akarok. – Még soha nem érezte magát ilyen mocskosnak. – Jhiqui, segítsd le rólam ezeket a ruhákat, aztán vidd és égesd el ?ket. Irri, mondd meg Qezzának, hogy kerítsen nekem valami k?nny? és szell?s ruhát. Nagyon forró ez a nap.
A teraszon h?s szell? fújdogált. Dany elégedett sóhajjal ereszkedett a medence vizébe. Utasítására Missandei is megszabadult a ruháitól, és bemászott utána.
– Ez hallotta, ahogy az astaporiak múlt éjjel a falat kaparják – jegyezte meg a kis írnok, mik?zben Dany hátát mosta.
Irri és Jhiqui ?sszenéztek.
– Senki nem kaparászott – mondta végül Jhiqui. – Egyáltalán, hogyan kaparásztak volna?
– A kezükkel – felelte Missandei. – A téglák már ?regek, és k?nnyen szétmállanak. Megpróbálnak utat fúrni maguknak a városba.
– Az évekig fog tartani – legyintett Irri. – A falak nagyon vastagok, ez tudott.
– Ez tudott – értett egyet Jhiqui.
– én is velük álmodtam. – Dany megfogta Missandei kezét. – A tábor jó félmérf?ldnyire van a várostól, kedvesem. Senki nem kaparta a falakat.
– Felséged jobban tudja – bólintott Missandei. – Megmoshatom a hajadat? K?zeleg az id?, Reznak mo Reznak és a Z?ld Kegy j?nnek, hogy tanácskozzanak veled...
– ...az esküv?i el?készületekr?l. – Dany hangos csobbanással felült. – Majdnem elfelejtettem. – Talán el is akartam. – Utána pedig Hizdahrral vacsorázom. – Felsóhajtott. – Irri, hozd a z?ld tokart a myri csipkével szegélyezett selymet.
– Azt éppen javítják, Khaleesi. A csipke elszakadt. A kék tokart viszont kitisztították.
– Legyen akkor a kék. Annak is ?rülni fognak.
Csak félig-meddig tévedett. A papn? és az udvarnagy valóban ?rültek, hogy igazi meereeni úrh?lgyh?z méltó módon, tokarban látják, ám éppenséggel le akarták vetk?ztetni. Daenerys hitetlenkedve hallgatta ?ket, de megvárta, hogy befejezzék, csak azután válaszolt.