J?jj?n el az a nap minél kés?bb. Havas Jon fél térdre ereszkedett a hóban. Atyáim istenei, védelmezzétek meg ezeket az embereket. és Aryát is, a kishúgomat, bárhol is legyen. K?ny?rg?m, hagyjátok, hogy Mance megtalálja, és hozzátok el nekem épségben.
– Nem veszek feleséget, nem birtoklok f?ldet, nem nemzek gyermekeket – ígérték az újoncok, hangjuk visszhangot vert éveken és évszázadokon át. – Nem viselek koronát és nem aratok diadalt. A helyemen élek és halok meg.
Fák istenei, adjatok er?t, hogy én is hasonlóan cselekedhessek, fohászkodott némán Havas Jon. Adjatok b?lcsességet, hogy tudjam, mit kell megtennem, és bátorságot, hogy meg is tegyem.
– Kard vagyok a s?tétségben – zsolozsmázta a hat új testvér, és Jonnak úgy t?nt, mintha hangjuk egyre er?teljesebbé, határozottabbá, magabiztosabbá válna. – A falak ?re vagyok. A t?z vagyok, amely el?zi a hideget, a fény, amely elhozza a hajnalt, a kürt, amely felébreszti az alvókat, a pajzs, amely az emberek birodalmát védelmezi.
A pajzs, amely az emberek birodalmát védelmezi. Szellem odafurakodott a vállához, Jon átkarolta a farkas nyakát. érezte Ló mosatlan nadrágjának szagát, a Selyem szakállába fésült parfüm illatát, a félelem átható b?zét, az óriásból áradó er?s testszagot. Hallotta saját szívének dobogását. Amikor a tisztás másik végébe nézett, az asszonyra a gyermekkel, a két ?regre, a megnyomorodott lábfej? szarulábú férfira, embereket látott.
– Az éjjeli ?rségnek ajánlom életemet és becsületemet a mai éjszakára és minden éjszakára, amely ezután k?vetkezik.
Havas Jon állt talpra els?ként.
– Keljetek fel mint az éjjeli ?rség tagjai. – A kezét nyújtotta Lónak, és felsegítette.
Feltámadt a szél, ideje volt indulni.
Az út visszafelé jóval hosszabb ideig tartott, mint a ligetbe. Az óriás hatalmas és er?s lába ellenére lassan lépkedett, és állandóan megállt, hogy p?r?lyével leverje a havat az alacsonyabb ágakról. Az asszony Rory m?gé ült fel, a fía árpaszem Tommal utazott, az ?regek Lóval és Selyemmel. A thenn félt a lovaktól, és sebei dacára inkább bicegve gyalogolt. A szarulábú nem tudott lóra ülni, ezért rák?t?zték az egyik hátára, akár egy zsák gabonát; akárcsak az ?regasszonyt a pálcikavékony végtagokkal, akit nem tudtak talpra állítani.
Vas Emmett elképedésére a holttesteket is magukkal vitték.
– Csak lelassítanak minket, nagyuram – mondta fonnak. – Feldarabolhatnánk és elégethetnénk ?ket.
– Nem – felelte Jon. – Hozzátok ?ket, hasznukat tudom venni.
Nem látszott a hold, hogy hazavezesse ?ket, csak id?nként bukkant ki egy-egy csillag a felh?k m?gül. Az egész világ fekete, fehér és mozdulatlan volt. Hosszú, lassú, vég nélküli araszolás várt rájuk. A hó rátapadt csizmájukra és nadrágjukra, a szél a feny?ket rázta, és meglobogtatta k?penyüket. Jon a hatalmas fák csupasz ágain keresztül megpillantotta odafent a v?r?s vándort. A Tolvaj, így hívta a szabad nép. Ygritte azt mondta, akkor a legjobb asszonyt rabolni, amikor a Tolvaj a Holdsz?zben jár. Azt soha nem említette, mikor a legjobb óriást lopni. Vagy két halott embert.
Majdnem hajnalodott, mire újra megpillantották a Falat
Kürtszó jelezte k?zeledésüket úgy hangzott a távolból, mint egy hatalmas, rekedt hangú madár rikácsolása. Egyetlen hosszú kürtszó, ami azt jelentette: hazatér? felderít?k. Nagy Liddle leakasztotta saját harci kürtjét, és válaszolt. A kapunál várniuk kellett néhány percet amíg megjelent Bánatos Edd Tollett, hogy elhúzza a reteszeket és kitárja a rácsos vasajtót. Amikor megpillantotta a vadak viharvert csapatát, lebiggyesztette ajkát, és hosszan bámulta az óriást.
– Szükségünk lehet némi vajra, hogy ezt át tudjuk taszigálni az alagúton, uram. Küldessek az éléskamrába?
– Szerintem vaj nélkül is átfér.
Valóban átfért... négykézláb mászva. Szép nagyra n?tt... legalább tizennégy láb magas. Még Nagy Magnál is magasabb. Mag ugyanitt halt meg, a jég alatt, halálos küzdelmet vívva Donal Noye-jal. A kovács jó ember volt. Az ?rség túl sok jó embert veszített el. Jon félrehívta B?r?st.
– Rád bízom ?ket, te beszéled a nyelvüket. Gondoskodj róla, hogy kapjanak enni, és találj nekik egy meleg helyet a t?z mellett Maradj velük, a te feladatod lesz, hogy senki ne provokálja ?ket.
– értettem. – B?r?s tétovázott. – Nagyuram.
Jon intézkedett, hogy ellássák a vadak sebesüléseit és fagyási sérüléseit. Remélte, hogy a forró étel és a meleg ruha valamelyest helyrehozza ?ket, bár valószín?nek t?nt, hogy a szarulábú férfi mindkét lábát elveszíti. A holttesteket a jégcellákba záratta.