A katonafeny?k és ?rfák vastag, fekete kabátot viseltek, a széles level? fák csupasz, barna ágairól jégcsapok csüngtek. Jon el?reküldte árpaszem Tomot felderíteni, bár a fehér ligethez vezet? út gyakran járt és jól ismert volt. Nagy Liddle és Hosszúvárosi Luke kelet és nyugat felé t?ntek el a bozótosban, ?k alkották az oldalvédet, hogy azonnal hírét hozzák, ha valami k?zeledik. Mindannyian veterán felderít?k voltak, és az acél mellett obszidiánt viseltek, nyergük?n harci kürt lógott arra az esetre, ha segítséget kellene hívniuk.
A t?bbiek is jó emberek voltak. Legalábbis a harcban jók, és h?ségesek a testvéreikhez. Jon nem tudta, mivel foglalkoztak, miel?tt a Falra kerültek, de nem kételkedett benne, hogy némelyiknek olyan s?tét a múltja, mint a k?penye. Idefent északon azonban pontosan ilyen embereket akart a háta m?g?tt tudni. Csuklyájukat a szemükbe húzták a szél ellen, néhányan még sálat is k?t?ttek az arcuk elé, elrejtve vonásaikat. Jon így is felismerte ?ket, minden nevet a szívébe vésett. Az ? emberei, az ? testvérei.
Még hatan lovagoltak velük – fiatalok és id?sebbek, nagyok és kicsik, harcedzettek és z?ldfül?ek. Hatan, hogy elmondják a szavakat. Ló Vakondvárosban született és n?tt fel. Arron és Emrick a Szép-szigetr?l érkeztek, Selyem pedig Westeros másik végéb?l, óváros bordélyaiból. Mindannyian fiúk voltak még. B?r?s és Jax az id?sebbeket képviselték; jóval túl jártak negyvenedik életévük?n, a Kísértetjárta Erd? gyermekei voltak, saját fiakkal és unokákkal. A hatvanhárom vad k?zé tartoztak, akik k?vették Havas Jont a falra aznap, amikor megtette ajánlatát, és eddig csak ?k ketten d?nt?ttek úgy, hogy feketét ?ltenek. Vas Emmett szerint t?kéletesen készen álltak, legalábbis amennyire készen lehet állni. ?, Jon és Bowen Marsh gondosan mérlegelték a jel?lteket, és végül elosztották ?ket: B?r?s, Jax és Emrick megy a felderít?kh?z, Ló az épít?kh?z, Arron és Selyem az intéz?kh?z. és ma elérkezett az eskütétel napja.
Vas Emmett lovagolt az oszlop élén, a legcsúfabb lovon, amit Jon valaha látott. A bozontos jószág mintha csupa sz?r és pata lett volna.
– Azt hallottam, múlt éjjel volt valami z?r a Szajhatoronyban – jegyezte meg a fegyvermester.
– Hardin Tornyában. – A hatvanháromból, akik vele j?ttek Vakondvárosból, tizenkilencen lányok és asszonyok voltak. Jon abban az elhagyatott toronyban szállásolta el ?ket, ahol ? is aludt újonckorában. Tizenketten lándzsaasszonyok voltak, akik meg tudták védelmezni magukat és a fiatalabb lányokat a fekete testvérek kéretlen érdekl?dését?l. Az elküld?tt férfiak adták Hardin Tornyának az új nevet, de Jon nem volt hajlandó szemet hunyni a gúnyolódás felett. – Három részeg csirkefogó ?sszetévesztette a tornyot egy bordéllyal, ennyi t?rtént. Már a jégcellákban elmélkednek a bakl?vésük?n.
Vas Emmett elfintorodott.
– A férfiak férfiak, az eskük csak szavak, a szavak pedig olyanok, mint a szél. ?r?ket kellene rendelned a n?kh?z.
– és ki vigyázna az ?r?kre? – Nem tudsz te semmit, Havas Jon. Azonban sok mindent megtanult, és Ygritte volt a tanítómestere. Ha ? maga sem tudja betartani az esküjét, hogyan várhatja el a testvéreit?l? ám a vad asszonyokkal nem volt érdemes ujjat húzni. Egy férfi birtokolhat egy asszonyt, vagy lehet egy kése, mondta neki Ygritte egy alkalommal, de mindkett? felett nem rendelkezhet. Mindenesetre Emmett nem mondott ostobaságot, Hardin Tornya valóban száraz tapló, ami csak a gyulladásra vár. – Meg akarok nyitni még három várat. Mélytót, Prémvárat és Hosszúhantot. Mindegyik hely?rségét a szabad nép tagjai alkotják majd, saját tisztjeink parancsnoksága alatt. Hosszúhantban csak n?k szolgálnak majd, kivéve a parancsnokot és a f?intéz?t – Biztos volt benne, hogy így is lesz némi vegyülés, de a távolságok elég nagyok voltak ahhoz, hogy legalábbis megnehezítse a dolgot.
– és melyik szerencsétlen flótás kapja meg azt a posztot?
– Itt lovagol mellettem.
A Vas Emmett arcára kiül?, vidámsággal kevert rémület egy zsák aranyat is megért volna.
– Mit tettem, amiért ennyire gy?l?lsz, parancsnok uram?
Jon nevetett.
– Ne félj, nem leszel egyedül. Melléd adom Bánatos Eddet mint helyettest és intéz?t.
– A lándzsaasszonyok boldogok lesznek. Esetleg a Magnarnak is adhatnál egy várat.
Jon mosolya elhalt.
– Megtenném, ha bíznék benne. Attól tartok, Sigorn engem hibáztat az apja haláláért. Ami még ennél is rosszabb, arra tanították, hogy parancsokat osztogasson, nem arra, hogy teljesítse ?ket. Ne keverd ?ssze a thenneket a szabad néppel. A magnar az ?si nyelven nagyurat jelent, de Styr inkább isten volt a népe szemében, és a fiát is hasonló b?rb?l szabták ki. Nem k?vetelem meg, hogy térdet hajtsanak el?ttem, de engedelmeskedniük kell.