A felvonóketrecben ereszkedtek le. A szél olyan hidegen fújt, mint a jégsárkányok lehelete ?reg Nan meséiben. A nehéz ketrec himbálózott, id?nként nekikoccant a Falnak, és a napfényben üvegcserepekként csillogó jégkristályok zuhatagát fakasztotta bel?le.
üveg, t?n?d?tt Jon, talán itt is hasznát vennénk. A Fekete Várnak is kellene egy saját üvegkert, mint amilyen Deresben volt. Még a tél k?zepén is termeszthetnénk z?ldségeket. A legjobb min?ség? üveg Myrb?l származott, de egy átlátszó, tiszta tábla ára a saját súlyát érte f?szerben, a z?ld és sárga üveg pedig nem felelt meg a célnak. Arany kell nekünk. Elegend? arannyal felbérelhetnénk myri üvegfúvó mesterlegényeket és üvegmunkásokat, északra hozhatnánk ?ket, és felajánlanánk nekik a szabadságot, ha megtanítják a mesterségükre néhány emberünket. így megoldható lenne. Ha volna aranyunk, ami nincs.
A Fal t?vében Szellem hempergett a hóban. A nagy, fehér rémfarkas láthatóan szerette a friss havat. Amint meglátta Jont, talpra ugrott és megrázta magát
– ? is veled tart? – érdekl?d?tt Bánatos Edd.
– Igen.
– Okos állat. és én?
– Te nem.
– Okos d?ntés, parancsnok. Szellem a jobbik választás. Már nincs fogam, amivel megharaphatnám a vadakat
– Ha az istenek kegyesek, nem találkozunk vadakkal. A szürke heréltet szerszámozzátok fel.
A hír gyorsan terjedt a Fekete Várban. Edd még a szürkét nyergelte, amikor Bowen Marsh vágott át az udvaron, hogy kérd?re vonja Jont.
– Parancsnok, én a helyedben ezt átgondolnám. Az új emberek ugyanolyan k?nnyen elmondhatják az esküjüket a kápolnában is.
– A kápolna az új istenek otthona. A régi istenek az erd?ben élnek, és akik ?ket szolgálják, azok varsafák k?z?tt fogják elmondani az esküjüket. Ezt te is ugyanolyan jól tudod, mint én.
– Selyem óvárosból érkezett, Arron és Emrick a nyugati vidékr?l. A régi istenek nem az ? isteneik.
– én nem mondom meg senkinek, melyik istent imádja. Szabadon választhatták a Hetet vagy akár a v?r?s asszony istenét, a Fény Urát is. Inkább a fákat választották, akármilyen veszélyes is lehet.
– A K?nnyez? odakint állhat lesben.
– A liget alig kétórányi lovaglás, még a hóban is. éjfélre visszaérünk.
– Az túl sok id?. Nem b?lcs d?ntés.
– Nem b?lcs – bólintott Jon –, de szükséges. Ezek az emberek most fogják felajánlani az életüket az éjjeli ?rségnek, csatlakoznak egy olyan testvériséghez, amelyik t?bb ezer évre tekint vissza t?retlenül. A szavak számítanak, és ezek a hagyományok. Ezek k?tnek ?ssze minket, el?kel?t és alacsony származásút, fiatalt és ?reget, parasztot és nemest. Ezek tesznek minket testvérekké. – Megveregette Marsh vállát. – ígérem, visszaj?vünk.
– értem, uram – felelte a f?intéz? –, de él? emberként vagy csak egy karóra t?z?tt fejként, kivájt szemmel? éjjel fogtok visszatérni. A hó néhol derékig ér. Látom, hogy harcedzett embereket viszel magaddal, ami jó, de Fekete Jack Bulwer is jól ismerte az erd?t. A nagybátyád, Benjen Stark pedig...
– Van valamim, ami neki nem volt. – Jon megfordult és füttyentett. – Szellem, hozzám! – A rémfarkas lerázta magáról a havat, és odaügetett Jonhoz. A felderít?k szétváltak, utat engedtek neki, az egyik kanca idegesen elhátrált, amíg Rory er?sen meg nem rántotta a zablát. – A Fal a tiéd, Bowen uram. – Azzal kantárszáron fogta a lovát, és elindult a kapu, illetve a Fal alatt áttekerg? jégalagút felé.
A jég m?g?tt a fák magasan és némán, vastag, fehér k?penybe burkolózva várakoztak. Szellem Jon lova mellett haladt, mik?zben a felderít?k és újoncok felfejl?dtek, majd hirtelen megállt, és a leveg?be szaglászott. Lehelete azonnal megfagyott a leveg?ben.
– Mi az? – kérdezte Jon. – Van ott valaki? – Amennyire látta, az erd? üres volt, de túlságosan mélyen nem látott be a fák k?zé.
Szellem eliramodott az erd? széle felé, elsuhant két fehérbe ?lt?z?tt feny? k?z?tt, és hatalmas hófelh? kíséretében elt?nt szem el?l. Vadászni akar, de mire? Jon nem a farkast féltette, inkább a vadakat, akikkel ?sszeakadhat. Fehér farkas a fehér erd?ben, csendes, akár az árnyék. észre sem veszik, ha k?zelít. Jobban ismerte már annál, semhogy a nyomába eredjen. Szellem akkor tér vissza, amikor akar, egy perccel sem el?bb. Megsarkantyúzta a lovát. Emberei k?rülvették, lovaik patája átt?rte a fels? jégkérget, és belesüppedt a puha hóba. Kényelmes iramban hatoltak be az erd?be, a Fal ?sszezsugorodott a hátuk m?g?tt.