– Igazad van, parancsnok, de valamit tenned kell a Magnarral. Ha figyelmen kívül hagyod a thenneket, el?bb vagy utóbb bajod lesz velük.
A baj a parancsnok osztályrésze, felelhette volna Jon. A vakondvárosi látogatása rengeteget zúdított bel?le a nyakába, és az asszonyok ennek csak egy kis részét tették ki. Halleck pontosan olyan er?szakosnak bizonyult, ahogy tartott t?le, és a fekete testvérek k?z?tt t?bben is voltak, akik lelkük mélyéig gy?l?lték a szabad népet. Halleck egyik k?vet?je már levágta az egyik épít? fülét az udvaron, és ez még csak egy kis ízelít? volt a küsz?b?n álló vérontásból. Nagyon gyorsan meg kell nyitnia a régi er?d?ket, hogy Harma testvérét elküldhesse Mélytóba vagy Prémvárba. Egyel?re azonban egyik hely sem alkalmas emberi használatra, Othell Yarwick és az épít?i pedig még mindig éjvár rendbetételével foglalatoskodnak. Voltak éjszakák, amikor Havas Jon azon t?prengett, vajon nem k?vetett-e el óriási hibát, amikor megakadályozta, hogy Stannis lemészároltassa a vadakat. Semmit nem tudok, Ygritte, gondolta, és talán soha nem is fogok.
A ligett?l félmérf?ldnyire az ?szi nap hosszú, v?r?s fénydárdái átszüremlettek a csupasz ágak k?z?tt, és rózsaszínre festették a hóbuckákat. A lovasok átkeltek egy befagyott patakon, áthaladtak két jégpáncéllal borított szikla k?z?tt, majd k?vettek egy kanyargós vadcsapást északkelet felé. Amikor a szél feltámadt, a leveg?t megt?lt? apró hódara csíp?i kezdte a szemüket. Jon szája és orra elé igazgatta sálját, és a fejébe húzta k?penye csuklyáját.
– Már nincs messze! – szólt oda az embereinek.
Senki nem válaszolt.
Jon megérezte árpaszem Tomot, miel?tt a felderít? el?bukkant volna. Vagy inkább Szellem volt az? Mostanában id?nként úgy érezte, mintha ? és a rémfarkas egy él?lény lennének, még éber állapotban is. A hatalmas fehér farkas t?nt fel els?ként, lerázta magáról a havat. Néhány pillanattal kés?bb Tom is megérkezett.
– Vadak – k?z?lte halkan Jonnal. – A ligetben.
Jon azonnal megállította a menetet.
– Hányan?
– Kilencet számoltam. ?r?k nincsenek. Néhányan halottak lehetnek, vagy alszanak. A t?bbségük asszony. Egy gyermek, de van velük egy óriás is. Tüzet raktak, a füst látszik a fák f?l?tt. Ostobák.
Kilenc, nekem pedig van hét és tíz. Ebb?l négy z?ldfül? ifjú, és az ? oldalán nem állt egyetlen óriás sem.
Jon ennek ellenére nem szeretett volna visszamenni a Falhoz. Ha a vadak még élnek talán magunkkal hozhatjuk ?ket. Ha pedig halottak akkor... nos, egy-két holttestnek is hasznát lehet venni.
– Gyalog megyünk tovább – határozott, és k?nnyedén leugrott a fagyos f?ldre. A hó itt csak bokáig ért. – Rory, Pate, maradjatok a lovak mellett. – Ezt a feladatot az újoncokra is bízhatta volna, de nem árt, ha miel?bb átesnek az els? harcukon. Ez is volt olyan jó alkalom, mint a t?bbi. – Húzódjatok szét sarló alakzatban, három oldalról k?zelítjük meg a ligetet. Mindenki maradjon látótávolságban a jobb és bal oldali szomszédjától, hogy ne hagyjunk túl széles réseket. A hó elfojtja a lépteink zaját. Megúszhatjuk sebesülések nélkül, ha sikerül meglepnünk ?ket.
Az éjszaka gyorsan k?zeledett. A fénysugarak teljesen elt?ntek, amikor a nap utolsó, keskeny szelete is elolvadt a nyugati fák m?g?tt. A rózsaszín hóbuckák újra kifehéredtek, majd fokozatosan kiveszett minden szín, ahogy leereszkedett a s?tétség. Az esti égbolt a túl sok mosástól kifakult k?peny színét vette fel, és el?bukkantak az els? szégyenl?s csillagok.
Jon valamivel el?rébb fakó, fehér fat?rzset pillantott meg – csak egy varsafa lehetett, s?tétv?r?s levelekkel megkoronázva. Hátranyúlt, és el?húzta Hosszúkarmot a hüvelyéb?l. Jobbra és balra pillantott, bólintással jelzett Selyemnek és Lónak, és figyelte, ahogy továbbadják a jelet a t?bbieknek. Együtt rohanták meg a ligetet, hangtalanul rúgva a magasba a havat, csak a lélegzetvételük hallatszott. Szellem velük szaladt, fehér árnyékként Jon oldalán.
A varsafák k?r alakban n?ttek a tisztás peremén. Kilenc volt bel?lük, k?rülbelül azonos korúak és méret?ek lehettek. Mindegyikbe arcot véstek, és nem volt k?ztük két hasonló. Némelyik mosolygott, mások sikoltottak vagy éppen kiabáltak. A félhomályban feketének látszott a szemük, de Jon tudta, hogy nappali fényben vérv?r?sek. Mint Szellemé.