A szenvedés volt az egyetlen dolog, amiben nem szenvedtek hiányt
– Alig maradt egy-két lovuk és ?szvérük, pedig rengeteget hoztak magukkal Astaporból – jelentette Marselen. – Mindegyiket megették, felség, a patkányokkal és d?gev? kutyákkal együtt, már amelyiket sikerült elkapniuk. Egyesek már a saját halottaikat eszik.
– Az ember nem ehet másik embert! – háborodott fel Aggo.
– Ez tudott – értett egyet Rakharo. – átkozottak lesznek.
– Azon már rég túl vannak – mondta Csíkoshátú Symon.
Felpuffadt hasú gyerekek k?vették ?ket, már ahhoz is gyengék voltak, hogy k?ny?r?gjenek. A homokbuckák és k?vek k?z?tt csontsovány férfiak kuporogtak, barnásv?r?s, b?zl? székletükkel együtt az élet is távozott bel?lük. Sokan most már ott végezték a dolgukat, ahol aludtak, ahhoz sem maradt erejük, hogy elkússzanak a királyn? utasítására ásatott árkokig. Két asszony egy megperzselt csonton veszekedett. A k?zelben tízéves forma fiú evett egy patkányt Fél kézzel fogta zsákmányát a másikban kihegyezett karót szorongatott arra az esetre, ha valaki megpróbálná elvenni t?le a tetemet. Temetetlen holtak hevertek mindenfelé. Dany látott egy embert, aki fekete k?peny alá húzódva feküdt a f?ld?n, de amikor k?zelebb ért a k?peny milliónyi léggyé változva semmivé foszlott. Csontvázra emlékeztet? asszonyok dajkálták haldokló csecsem?iket, csak a tekintetükkel k?vették a királyn?t. Akiknek volt erejük, utánaszóltak:
– Anya... kérlek, Anya... légy áldott, Anya...
Legyek áldott, gondolta keser?en Dany. A városotok hamuvá és csonttá vált, a népetek haldoklik. Nem tudok menedéket, gyógyszert, reményt adni nektek, csak száraz kenyeret, férges húst, kemény sajtot és egy kis tejet. Legyek áldott. Legyek áldott!
Miféle anya az, akinek nincs teje, hogy etesse a gyermekeit?
– Túl sok a halott – mondta Aggó. – El kellene égetni ?ket.
– és ki égetné el ?ket? – kérdezte Ser Barristan. – Tombol a vérfolyás. Százan halnak meg minden éjjel.
– Nem tanácsos megérinteni a holtakat – bólintott Jhogo.
– Ez tudott – vágta rá egyszerre Aggo és Rakharo.
– Lehet, de ezt akkor is el kell intézni – jelentette ki Dany. Egy pillanatra elgondolkodott. – A Makulátlanok nem félnek a holttestekt?l. Beszélek Szürke Féreggel.
– Felség, a Makulátlanok a legjobb harcosaid – ellenkezett Ser Barristan. – Nem kockáztathatjuk meg, hogy a kór elterjedjen k?z?ttük. Hadd temessék el az astaporiak saját halottaikat.
– Túlságosan gyengék – állapította meg Csíkoshátú Symon.
– T?bb ennivalótól meger?s?dnének – mondta Dany.
Symon a fejét csóválta.
– Ne vesztegessük az ennivalót haldoklókra, fényesség. Az él?knek sem jut elég.
Dany tudta, hogy a harcosnak igaza van, de ez nem tette k?nnyebbé szavai megemésztését.
– Megállunk – d?nt?tt a királyn?. – Itt etetjük meg ?ket. – Felemelte a kezét, mire a szekerek megálltak, a lovasok pedig k?rbevették ?ket, nehogy az astaporiak odacs?düljenek. Nem sokkal kés?bb már érezhet?vé vált a t?meg nyomása, ahogy egyre t?bb beteg indult dül?ngélve a szekerek felé. A lovasok visszaszorították ?ket.
– Várjatok a sorotokra! – kiabálták. – Ne tülekedjetek! Vissza, vissza! Jut kenyér mindenkinek, várjátok ki a sorotokat!
Dany nem tehetett mást, csak ült és figyelt.
– Ser – szólt oda Barristan Selmynek –, nem tehetünk mást? Neked is vannak készleteid.
– Készletek felséged katonái részére. Hosszú ostromra kell felkészülnünk. A Viharvarjak és a Második Fiak zaklathatják a yunkaikat, de biztosan nem verik vissza ?ket. Ha felséged engedélyezné, hogy ?sszeállítsak egy hadsereget...
– Ha csatára kerül sor, szívesebben harcolnék Meereen falai m?gül. Hadd próbálkozzanak a yunkaik a falak megmászásával. – A királyn? k?rülnézett. – Ha egyenl?en osztanánk el az élelmünket...
–...akkor az astaporiak napok alatt felélnék a részüket, és annyival kevesebb maradna nekünk az ostromra.
Dany Meereen színes téglás falát bámulta a táboron túl. A leveg?t megt?lt?tték a legyek és a sírás hangjai.
– Az istenek azért küldték a járványt, hogy alázatra tanítsanak. Ennyi halott... nem fogom hagyni, hogy a tetemeket egyék! – Magához intette Aggót – Menj vissza a kapuhoz, hozd ide Szürke Férget és ?tven Makulátlant.
– Vér a véredb?l engedelmeskedik, Khaleesi. – Aggo megfordult és elvágtatott.
Ser Barristan leplezetlen rosszallással nézett rá.
– Nem volna szabad túl sokáig itt id?zn?d, felség. Az astaporiaknak kiosztottuk az ételt ahogy parancsoltad. Nem tehetünk t?bbet szegény párákért. Menjünk vissza a városba.
– Menj, ha akarsz, ser. Nem tartalak vissza. Senkit nem tartok vissza. – Dany leszállt a lováról. – Meg nem gyógyíthatom ?ket, de megmutathatom nekik, hogy az anyjuk t?r?dik velük.