– Anyád is ezt mondta atyád csókjára – vágott vissza Daario. – Drága királyn?m, hamarabb ideértem volna, de a hegyvidék hemzseg a yunkaik zsoldosaitól. Négy szabad kompániát béreltek fel, a Viharvarjaknak úgy kellett átvágniuk magukat rajtuk. De van más, ennél is rosszabb hírem. A yunkaik a parti úton menetelnek észak felé, négy új-ghisi légióval meger?sítve. Száz páncélos elefántot is hoznak, tornyokkal a hátukon. Tolosi parittyások tartanak velük, valamint egy qarthi tevés alakulat Még két ghisi légió hajózott ki Astaporból. Ha a foglyaink igazat beszélnek, a Skahazadhan másik oldalán fognak partra szállni, hogy elvágjanak minket a dothraki tengert?l.
Mik?zben beszélt, id?nként egy-egy élénkv?r?s vércsepp hullott a márványpadlóra, és Dany minden alkalommal ?sszerezzent
– Hány ember halt meg? – kérdezte végül.
– A mieink k?zül? Nem álltam meg számolgatni. Az biztos, hogy t?bbet szereztünk, mint amennyit vesztettünk.
– újabb k?p?nyegfordítók?
– újabb bátor emberek álltak ügyed mellé. Királyn?m kedvelni fogja ?ket. Egyikük egy csatabárdos a Baziliszkusz-szigetekr?l, hatalmas termet? fickó, még Belwasnál is nagyobb. Látnod kellene. Van néhány westerosi is, vagy egy tucatnyi. A Szélfuttáktól sz?ktek meg, nem j?ttek ki jól a yunkaikkal. Nagyszer? Viharvarjak lesz bel?lük.
– Ha te mondod... – Dany nem akart vitatkozni. Meereennek hamarosan minden kardra szüksége lehet.
Ser Barristan komoran nézett Daarióra.
– Kapitány, négy szabad kompániát említettél, de csak hármat ismerünk. A Szélfútták, a Hosszú Lándzsák és a Macska Kompániája.
– Ser Nagyapa jól tud számolni. A Második Fiak átálltak a yunkaikhoz. – Daario elfordította a fejét, és k?p?tt egyet. – Ezt Barna Ben Plummnak. Ha legk?zelebb meglátom a csúf képét, a torkától az ágyékáig felhasítom, és kitépem a fekete szívét.
Dany megpróbált mondani valamit, de nem találta a szavakat Emlékezett Ben arcára a legutóbbi alkalomról, amikor beszéltek. Barátságos arc volt, olyan arc, amiben megbíztam. S?tét b?r és fehér haj, t?r?tt orr, ráncok a szeme sarkában. Még a sárkányok is kedvelték a jó ?reg Barna Bent, aki szeretett azzal kérkedni, hogy az ? ereiben is folyik egy csepp sárkányvér. Három árulást fogsz megismerni. Egyszer vérért, egyszer aranyért és egyszer szerelemért. Plumm vajon a harmadik árulás volt, vagy csak a második? és mi van Ser Jorah-val, a mogorva, ?reg medvével? Soha nem lesz olyan barátja, akiben megbízhat? Mire jók a próféciák, ha nem lehet megfejteni az értelmüket? Ha feleségül megyek Hizdahrhoz, miel?tt felkel a nap, azok a hadseregek elolvadnak, akár a reggeli harmat, és békében uralkodhatok?
– Felség. – Ser Barristan térdre ereszkedett. – Várjuk a parancsodat. Mit tegyünk?
– Menjen minden tovább a terv szerint. Halmozzatok fel élelmet, amennyit csak lehet. – Ha visszanézek, elvesztem. – Be kell zárnunk a kapukat, és minden harcképes embert a falakra küldenünk. Senki nem mehet se ki, se be.
Egy pillanatra csend ereszkedett a teremre. Az emberek ?sszenéztek. Végül Reznak szólalt meg:
– Mi legyen az astaporiakkal?
Legszívesebben sikoltott volna, a fogait csikorgátja, megtépkedi a ruháit, és a f?ldh?z veri magát. Ehelyett csak annyit mondott:
– Zárjátok be a kapukat. Ne kelljen harmadszor is elmondanom! – ?k voltak a gyermekei, de most már nem segíthet rajtuk. – Most menjetek. Daario, te maradj. Ki kell mosni azt a sebet, és vannak még kérdéseim.
A t?bbiek meghajoltak és távoztak. Dany felvitte Daariót a lépcs?n a hálószobájába, ahol Irri ecettel kimosta a férfi sebét, Jhiqui pedig fehér fonallal ?sszevarrta. Amikor végeztek, a királyn? elbocsátotta a szolgálólányait
– A ruhád is véres – mondta Daariónak. – Vedd le ?ket.
– Csak ha te is azt teszed. – A férfi megcsókolta.
Hajából vér, füst és ló szaga áradt ajka kemény volt, és forró. Dany megremegett a karjában. Amikor szétváltak, azt mondta:
– Azt hittem, te fogsz elárulni. Egyszer vérért, egyszer aranyért és egyszer szerelemért a varázslón? ezt mondta. Azt hittem... sosem gondoltam volna Barna Benre. Még a sárkányaim is bíztak benne. – Megfogta kapitánya vállát – ígérd meg, hogy sosem fordulsz ellenem! Azt nem tudnám elviselni. ígérd meg!
– Soha, szerelmem.
A lány hitt neki.
– Megesküdtem, hogy feleségül megyek Hizdahr zo Loraqhoz, ha ad nekem kilencven nap békét, de most... téged akartalak az els? pillanattól fogva, amikor megláttalak, de zsoldos voltál, ingatag, megbízhatatlan. Azzal kérkedtél, hogy száz asszonyod is volt.
– Száz? – kuncogott Daario lila szakálla m?gül. – Hazudtam, édes királyn?m. Ezer. De sárkány soha nem volt k?ztük.
Dany megcsókolta.
– Akkor mire vársz?
Deres hercege
A kandalló hideg, fekete hamuval volt tele, a szobát mind?ssze néhány gyertya melegítette. Minden alkalommal, amikor kinyílt az ajtó, lángjuk megrebbent és fellobbant. A lányt csipkével szegélyezett fehér gyapjúba ?lt?ztették. A ruha ujjaira és derekára édesvízi gy?ngy?ket varrtak, lábán fehér ?zb?r papucscip?t viselt. Arca sápadt volt, vértelen.
Jégbe faragott arc, gondolta Theon Greyjoy, mik?zben a vállára terített egy prémmel szegélyezett k?penyt. Hóba temetett holttest.
– H?lgyem, itt az id?. – Az ajtón túl hívta ?ket a zene, dudák, sípok és dobok.