Sárkányok tánca

Doran herceg felemelte a kezét. Ujjízületei s?tétek voltak, akár a cseresznye, és k?rülbelül ugyanakkorák is.

 

– Ser Balon házam vendége, evett a kenyeremb?l és a sómból. Nem bánthatom. Nem, elutazunk szépen a Vízkertekhez, ahol meghallgatjuk Myrcella t?rténetét, és küldünk egy hollót a királyn?nek. A lány majd megkéri a lovagot, hogy fogja el az embert, aki bántotta. Ha olyan férfi, amilyennek sejtem, nem fogja visszautasítani. Obara, te viszed el Remetetoronyba, hogy felel?sségre vonja éjcsillagot. Egyel?re még nem j?tt el az ideje, hogy Dorne nyíltan szembeszálljon a Vastrónnal, ezért Myrcellát vissza kell adnunk az anyjának, de én nem csatlakozom hozzájuk. Ez a feladat rád hárul, Nymeria. A Lannistereknek nem fog tetszeni, ahogy az sem tetszett amikor Oberynt küldtem, de el kell fogadniuk téged. Szükségünk van egy hangra a tanácsban, egy fülre az udvarban. Légy nagyon óvatos, Királyvár egy kígyófészek.

 

Nym úrn? elmosolyodott.

 

– Hiszen imádom a kígyókat, nagybácsi.

 

– és velem mi lesz? – kérdezte Tyene.

 

– Anyád septa volt. Oberyn egyszer azt mondta, már a b?lcs?ben a Hétágú Csillagból olvasott fel neked. Azt akarom, hogy te is Királyvárba menj, de a másik magaslatra. A Kardok és Csillagok újjáéled, és az új f?septon nem az az irányítható báb, mint a régi volt. Próbálj k?zel kerülni hozzá.

 

– Miért is ne? A fehér illik hozzám, olyan... ártatlannak t?n?k t?le.

 

– Helyes – bólintott elégedetten a herceg –, helyes. – R?vid habozás után folytatta. – Ha... ha bek?vetkeznek bizonyos események, üzenek nektek. A hatalmasok játszmájában gyorsan változnak a dolgok.

 

– Tudom, hogy nem okoztok csalódást – Arianne sorban mindegyiknek megfogta a kezét, és puha csókot lehelt az ajkukra. – Obara, az ádáz. Nymeria, a húgom. Tyene, a kedves. Mind?t?ket szeretlek. Dome napja legyen veletek.

 

– Meg nem hajol, meg nem rogy, meg nem t?rik – felelték egyszerre a Homokkígyók.

 

Arianne hercegn? még maradt unokatestvérei távozása után. Areo Hotah ugyancsak, hiszen az ? helye itt volt

 

– Az apjuk lányai – jegyezte meg a herceg.

 

A kis hercegn? elmosolyodott.

 

– Három Oberyn, mellekkel.

 

Doran herceg nevetett. Hotah olyan rég hallotta nevetni, hogy már szinte el is felejtette, milyen a hangzása.

 

– Továbbra is azt mondom, nekem kellene Királyvárba mennem, nem Nym úrn?nek – mondta Arianne.

 

– Túl veszélyes. Te vagy az ?r?k?s?m, Dorne j?v?je. Az oldalamon a helyed. Nemsokára úgyis feladatot kapsz.

 

– Az üzenettel kapcsolatos. új hírek érkeztek?

 

Doran herceg titkolózó mosolyt villantott a lányára.

 

– Lysb?l. Egy hatalmas flotta szállt tengerre. F?ként volantisi hajók, egy egész hadsereggel a fedélzetük?n. Hogy kik ?k és hová tartanak, még nem tudni. Elefántokról is beszélnek.

 

– Nem sárkányokról?

 

– Elefántokról. De egy fiatal sárkányt k?nny? elrejteni egy nagy kogga rakterében. Daenerys a tengeren a legsebezhet?bb. Az ? helyében a lehet? legtovább titkolnám a szándékaimat, hogy váratlanul csaphassak le Királyvárra.

 

– Szerinted Quentyn is vele van?

 

– Lehetséges. Vagy nem. Majd megtudjuk abból, hol szállnak partra, ha valóban Westeros az úti céljuk. Quentyn a Z?ldvérhez irányítja ?t, ha tudja. Mindegy, egyel?re nincs értelme találgatni. Csókold meg atyádat, holnap hajnalban indulunk a Vízkertekhez.

 

Ami azt jelenti, hogy dél k?rül gondolta Hotah.

 

Kés?bb, Arianne távozása után letette a csatabárdját, és az ágyába emelte Doran herceget.

 

– Amíg a Hegy ?ssze nem roppantotta a fivérem fejét, egyetlen Dorne-i sem halt meg az ?t Király Háborújában – mormolta halkan a herceg, mik?zben Hotah eligazgatta rajta a takarót – Mondd csak, kapitány, szerinted ez szégyen vagy dics?ség számomra?

 

– Ezt nem az én dolgom eld?nteni, hercegem. – Szolgálj. Védj. Egyszer? fogadalmak egy egyszer? embernek Csak ennyit kellett tudnia.

 

 

 

 

 

Jon

 

 

Val a kapunál várt rá a kora hajnali hidegben, egy akkora medveb?rbe burkolózva, ami még Samre is jó lett volna. Mellette felnyergelt, k?t?fékre vett ló álldogált, az alacsony n?vés?, bozontos fajtából, egyetlen szeme fehéren világított. Mully és Bánatos Edd vigyáztak rá, leheletük azonnal megfagyott a hideg, fekete leveg?ben.

 

– Egy vak lovat adtatok neki? – kérdezte hitetlenkedve Jon.

 

– Csak félig vak, nagyuram – védekezett Mully. – Egyébként nincs semmi baja. – Megveregette az állat nyakát.

 

– A ló lehet, hogy félig vak, de én nem – mondta Val. – Tudom, hová kell mennünk.

 

– H?lgyem, nem k?telez? ezt tenned. A kockázat...

 

George R. R. Martin's books