Jónnak fogytán volt a türelme.
– K?vettek már rosszabbat is. A Vén Medve hagyott néhány feljegyzést az utódjának az embereir?l. Az árnyéktoronyban van egy szakácsunk, aki el?szeretettel er?szakolt meg septákat. Mindegyik után egy hétágú csillagot égetett a saját b?réhe. A bal karját csillagok borítják csuklótól k?nyékig, de még a lábikráján is van néhány. A Keleti ?rségben van egy férfi, aki felgyújtotta az apja házát, és eltorlaszolta az ajtót. Az egész családja bent égett, mind a kilencen. Akármit is m?velt Selyem óvárosban, ? most már a mi testvérünk, és igenis a fegyverhordozóm lesz!
Cellador septon ivott egy kis bort. Othell Yarwick a t?re hegyére t?z?tt egy kolbászt. Bowen Marsh v?r?s arccal ült a helyén. A holló csapott egyet a szárnyával.
– Kukorica, kukorica, meg?l! – rikoltotta.
A f?intéz? végül megk?sz?rülte a torkát.
– Biztos vagyok benne, hogy nagyuram tudja, mit tesz. érdekl?dhetek a jégcellákban lév? holttestekr?l? Az emberék kényelmetlenül érzik magukat a k?zelségükt?l. Ráadásul ?rizni ?ket? Ez két jó ember elvesztegetése, kivéve, ha attól félsz...
–...hogy felélednek? Imádkozom érte.
Cellador septon elsápadt.
– A Hét irgalmazzon nekünk! – A bor v?r?s csíkban csorgott le az állán. – Parancsnok, a lidércek borzalmas, természetellenes lények! Torzak az istenek szeme el?tt! Te... csak nem beszélni akarsz velük?
– Miért, tudnak beszélni? – vonta fel a szem?ld?két Jon. – Nem tudom, de nem is érdekel. Lehet, hogy sz?rnyetegek, de a haláluk el?tt emberek voltak. Mennyi maradhatott bennük az emberb?l? Amelyikkel végeztem, az megpróbálta meg?lni Mormont parancsnokot. Nyilvánvalóan emlékezett rá, ki ? és hol találja meg. – Jon nem kételkedett benne, hogy Aemon mester azonnal ráj?tt volna, mi a célja; Sam Tarly megrémült volna, de ugyanúgy megérti. – Nemes atyám mindig azt mondogatta nekem, az embernek meg kell ismernie az ellenségeit. Nagyon keveset tudunk a lidércekr?l, és még kevesebbet a Másokról. Tanulnunk kell.
A válasz nem tetszett nekik. Cellador septon a nyakában lógó kristályt piszkálva szólalt meg:
– Nem hiszem, hogy ez b?lcs d?ntés, Havas parancsnok. Imádkozom a Vénasszonyhoz, hogy emelje fel világító lámpását, és vezessen el a b?lcsesség ?svényére.
Havas Jon türelme eddig tartott.
– Biztos vagyok benne, hogy egy kis b?lcsesség mindannyiunknak jól j?nne. – Nem tudsz te semmit, Havas Jon. – Rátérhetünk Valra?
– Igaz hát? – csóválta a fejét Marsh. – Elengedted.
– A Falon túl.
Cellador septon felszisszent.
– A király foglyát! ?felsége igen haragos lesz, amikor tudomást szerez róla.
– Val visszaj?n. – Ha az istenek kegyesek, még Stannis el?tt.
– Honnan tudod? – kérdezte támadóan Bowen Marsh.
– Megígérte.
– és ha hazudott? Vagy ha baleset éri?
– Nos, akkor lehet?ségetek lesz az ízléseteknek jobban megfelel? parancsnokot választani. Addig azonban attól tartok, el kell viselnetek engem. – Jon ivott egy korty s?rt. – Elküldtem óriásvész Tormundhoz, hogy tolmácsolja az ajánlatomat.
– Ha szabad megtudnunk, miféle ajánlatot?
– Ugyanazt, amit Vakondvárosban is tettem. élelmet, menedéket és békét, ha csatlakozik hozzánk a seregével, együtt harcol velünk a k?z?s ellenség ellen, és segít védeni a Falat.
Bowen Marsh már meg sem lep?d?tt
– át akarod engedni ?ket. – A hangján érz?d?tt, hogy mindvégig tudta. – Kinyitod a kaput neki és a k?vet?inek. Százaknak, ezreknek.
– Ha annyian maradtak...
Cellador septon a csillag jelét rajzolta a leveg?be, Othell Yarwyck felmordult.
– Egyesek ezt árulásnak neveznék – mutatott rá Bowen Marsh. – Ezek vadak. Vademberek, fosztogatók, er?szaktev?k, sokkal inkább sz?rnyetegek, mint emberek.
– Tormundra ezek k?zül egyik sem igaz – felelte nyugodtan Jon. – Nem jobban, mint Mance Rayderre. De még ha minden szavad igaz is volna, akkor is emberek, Bowen. él? emberek, akárcsak te vagy én. K?zeleg a tél, uraim, és amikor megérkezik, az ?sszes él? embernek ?ssze kell fognia a holtak ellen.
– Havas! – rikácsolta Mormont hollója. – Havas, havas!
Jon ügyet sem vetett rá.
– Kikérdeztük a ligetb?l visszahozott vadakat. Néhányan érdekes t?rténetet meséltek egy Vakond Anya nev? erdei boszorkányról.
– Vakond Anya? – h?kkent meg Bowen Marsh. – Képtelen név.
– állítólag egy üreges fa alatti buckában van az otthona. Akármi is az igazság, a látomásában egy flottát látott, amelyik biztonságba vitte a szabad népet a Keskeny-tengeren túlra. A harcból menekül?k ezrei elég kétségbeesettek voltak ahhoz, hogy higgyenek neki. Vakond Anya egészen Rideghonig vezette ?ket, hogy ott imádkozzanak és várják a megváltást a tengeren túlról.