A megtermett’lovag ütését?l megreccsent a nyaka, és olyan er?vel repült oldalra, hogy a feje visszapattant a fedélzeti deszkáról. Bizonytalanul emelkedett fél térdre, vér ízét érezte a szájában. Kik?p?tt egy let?r?tt fogdarabot. Napról napra szebb leszek, de azt hiszem, sikerült érzékeny pontra tapintanom.
– Csak nem valami sért?t mondott a t?rpe, ser? – kérdezte Tyrion ártatlanul, mik?zben kézhátával let?r?lte a vért felhasadt ajkáról.
– Undorodom a szavaidtól, t?rpe! – mordult rá Mormont. – Még maradt néhány fogad? ha meg akarod tartani ?ket, az utazás végéig maradj távol t?lem!
– Ez nehéz lesz, egy kabinban alszunk.
– Akkor keress magadnak más alvóhelyet. A raktérben, a fedélzeten, mit bánom én! Csak t?nj el a szemem el?l!
Tyrion talpra állt.
– Ahogy kívánod – mondta vérben úszó szájjal, de a lovag addigra már távozott, léptei súlyosan dobbantak a fedélzeten.
Odalent a hajókonyhán Tyrion éppen rummal és vízzel kezelte a száját, és fájdalmas grimasszal t?rte az alkohol csípését, amikor Krajcár rányitott.
– Hallottam, mi t?rtént. Megsérültél?
Megvonta a vállát.
– Némi vér és egy t?r?tt fog. – De azt hiszem, én súlyosabb sebeket okoztam. – és ez egy lovag. Sajnálattal kell mondanom, hogy Ser Jorah-ra nem nagyon számíthatunk, ha védelemre lenne szükségünk.
– Mit tettél? ó, vérzik a szád! – El?vett egy kend?t a ruhája ujjából, és a sebre szorította. – Mit mondtál neki?
– Néhány igazságot, amit Ser Bezoár nem hallott szívesen.
– Ne gúnyolódj vele. Hát te semmit sem tudsz? Nem beszélhetsz így a nagy emberekkel! Bánthatnak. Ser Jorah akár be is dobhatott volna a tengerbe. A tengerészek meg nevetve nézték volna, ahogy megfulladsz. Sokkal óvatosabbnak kell lenned a nagyok k?zelében. Tréfálkozz és légy kedves velük, hogy mindig mosolyogjanak, nevettesd meg ?ket, apám mindig ezt mondta nekem. A te apád soha nem mondta, hogyan viselkedj a nagyok k?z?tt?
– Atyám ?ket hívta kisembereknek – felelte Tyrion –, és nem mondhatnám, hogy hajlamos volt a tréfálkozásra. – Ivott még egy korty vizezett rumot, megforgatta a szájában, majd kik?pte. – De értem, mit akarsz mondani. Sok mindent kell tanulnom a t?rpelétr?l. Talán két kopjaharc és disznólovaglás k?z?tt taníthatnál.
– úgy lesz, nagyuram. ?r?mmel. De... mik voltak azok az igazságok? Miért üt?tt meg ilyen er?sen Ser Jorah?
– Természetesen a szerelemért. Ugyanazért, amiért én is megf?ztem azt az énekmondót. – Shaere gondolt, a lány tekintetére, mik?zben ?sszeszorította a nyakán az ?klére tekert láncot. Az aranykezekb?l álló láncot. Mert az aranykéz oly hideg, de az asszony karja felhevít. – Te még sz?z vagy, Krajcár?
A lány elv?r?s?d?tt
– Igen... persze... ugyan ki...
– Maradj is ilyennek. A szerelem ?rültség, a vágy méreg, ?rizd meg a szüzességed. Boldogabb leszel, és kisebb az esélye, hogy egy nyomorúságos bordélyban találod magad a Rhoyne-nál, egy olyan szajhával, aki hasonlít az elveszett szerelmedre. – Vagy hogy bejárod a fél világot, azt a helyet keresve, ahová a szajhák mennek. – Ser Jorah arról álmodozik, hogy megmenti a sárkánykirályn?jét, és sütkérezhet a hálájában, de én tudok egy-két dolgot a királyok hálájáról, és el?bb lesz nekem kastélyom Valyriában. – Hirtelen elhallgatott. – érezted ezt? Mozog a hajó!
– Igen! – Krajcár arca felderült. – újra haladunk! A szél... – Odarohant az ajtóhoz. – Látni akarom! Gyere, versenyezzünk! – Azzal már el is t?nt
Fiatal még, emlékeztette magát Tyrion, mik?zben Krajcár felrobogott a lépcs?n, amilyen gyorsan csak kurta lábaitól telt. Majdnem gyerek. Mégis ?rült a lány lelkesedésének. K?vette a fedélzetre.
A vitorla újra életre kelt, kifeszült, elernyedt, majd újra kifeszült, a v?r?s sávok a vásznon kígyóként tekeregtek. Tengerészek sürg?l?dtek a fedélzeten, k?teleket feszítettek meg, a tisztek parancsokat üv?lt?ztek ó-Volantis nyelvén. Az evez?s?k a csónakokban hagyták meglazulni a vontatók?teleket, és er?s csapásokkal indultak vissza a koggához. A szél nyugat fel?l fújt, kavargott és fel-feler?s?d?tt, pajkos gyerekként cibálta a k?teleket és a k?penyeket. A Selaesori Qhoran újra mozgott.
Talán végül mégis eljutunk Meereenbe, gondolta Tyrion.
ám amikor felmászott a lépcs?n a hátsó felépítményre, és kinézett a tengerre, lehervadt az ajkáról a mosoly. Itt kék az ég és kék a tenger, de nyugaton... ilyen színt még sosem láttam. A horizonton vastagon tornyosultak a felh?k.
– Baljós jel – mormolta.
– Mit jelentsen ez? – kérdezte Krajcár.
– Csak azt, hogy valami átkozottul nagy vihar k?vet minket
Meglepetten fedezte fel, hogy Moqorro és két Lángoló Keze is csatlakozott hozzájuk. Még csak dél volt, és a v?r?s pap általában nem bukkant fel alkonyatig. A férfi komoran bólintott.
– Jól látod, Hegyi Hugor. Isten haragja. A Fény Urán nem lehet gúnyolódni.