– Azt a sz?rnyeteget az udvaron?
– A neve Wun Weg Wun, legalábbis B?r?s szerint. Tudom, g?rcsbe áll t?le az ember nyelve, de B?r?s egyszer?en csak Wun Wunnak hívja, és láthatóan t?kéletesen elégedett vele. – Wun Wun nem is hasonlított az óriásokra ?reg Nan meséiben, azokra a hatalmas, ádáz lényekre, akik vért kevertek reggeli zabkásájukba, és egész bikákat nyeltek el sz?r?stül-b?r?stül-szarvastul. Ez az óriás egyáltalán nem evett húst, bár igazán rettenetes látványt nyújtott, amikor nyers, kemény fehérrépát, sárgarépát és hagymát t?m?tt hatalmas, lapos fogai k?zé. – Szeretne dolgozni, bár nem k?nny? megértetni vele, mit akarunk. Az ?si nyelvet gond nélkül beszéli, de a k?z?st nem. Ugyanakkor fáradhatatlan, az ereje pedig elképeszt?. Tucatnyi ember munkáját képes elvégezni.
– én... nagyuram, az emberek soha... az óriások emberhúst esznek. Azt hiszem... nem, nagyuram, k?sz?n?m, de nincsenek embereim, hogy szemmel tartsák ezt a lényt, ?...
Havas Jon nem lep?d?tt meg.
– Ahogy akarod. Akkor itt tartjuk az óriást. – Igazság szerint nem szívesen vált volna meg Wun Wuntól. Nem tudsz te semmit, Havas Jon, mondta volna Ygritte, de Jon B?r?s vagy a ligetb?l elhozott vadak valamelyike segítségével gyakran beszélt az óriással, és egyre t?bbet tudott meg népükr?l és múltjukról. Szerette volna, ha itt van Sam, és leírja a t?rténeteket.
Ez nem azt jelentette, hogy nem látta, milyen veszélyt jelent Wun Wun jelenléte. Az óriás k?nnyen odacsaphatott, ha valaki feldühíti, és hatalmas kezével k?nnyedén széttéphetett volna egy embert Jonnak Hodor jutott róla eszébe. Csak Wun kétszer akkora, kétszer olyan er?s és feleolyan okos. Ez a gondolat még ajó Cellador septont is kijózanítaná. Viszont ha Tormundnak vannak óriásai, Wun Weg Wun segíthet szót érteni velük.
Mormont hollója ingerülten károgott, amikor az ajtó kitárult alatta, jelezve Bánatos Edd, egy kancsó bor, valamint egy tálcányi tojás és kolbász érkezését. Bowen Marsh látható türelmetlenséggel kivárta, hogy Edd t?lts?n, és csak a távozása után vágott bele.
– Tollett jó ember, mindenki kedveli, Vas Emmett pedig kiváló fegyvermester – mondta. – Mégis az a hír járja, el akarod küldeni ?ket.
– Hosszúhantban jó emberekre van szükségünk.
– Szajhahant, az emberek már így hívják, de ez nem számít – legyintett Marsh. – Igaz, hogy Emmettet azzal a vademberrel B?r?ssel akarod felváltani? A fegyvermesteri poszton rendszerint lovagok vagy legalábbis felderít?k szolgálnak.
– B?r?s valóban vadember – felelte szelíden Jon –, ezzel nem vitatkozom. Vívtam vele a gyakorlóudvaron. Ugyanolyan veszélyes a k?baltájával, mint a legt?bb lovag a várkastélyokban kovácsolt kardokkal. Elismerem, nincs annyi türelme, mint szeretném, és a fiúk k?zül néhányan félnek t?le, de ez egyáltalán nem baj. Egy nap majd valódi harcban találják magukat, és jó szolgálatot fog tenni, ha már ismerik a félelmet.
– De ez egy vad!
– Volt, amíg el nem mondta a szavakat. Most már a testvérünk, aki a kardforgatásnál is t?bbre tudja tanítani a fiainkat. Nem árt, ha elsajátítanak néhány szót az ?si nyelvb?l, és megtudnak ezt-azt a szabad nép szokásairól.
– Szabad! – rikoltotta a holló. – Kukorica! Király!
– Az emberek nem bíznak benne.
Melyik emberek? – kérdezte volna legszívesebben Jon. Hányan vannak? ám ez egy olyan útra vitte volna, amin nem akart végiglovagolni.
– Sajnálattal hallom. Van még valami?
Cellador septon szólalt meg.
– Ez a Selyem... azt beszélik, ?t akarod fegyvern?k?ddé és intéz?ddé tenni Tollett helyére. Nagyuram, az a fiú egy szajha... egy... hogy is mondjam... egy festett ?r?mfiú óváros bordélyaiból.
Te pedig részeges vagy.
– Nem a mi dolgunk, hogy mivel foglalkozott óvárosban. Gyorsan tanul, és nagyon okos. A t?bbi újonc el?sz?r lenézte, de végül elnyerte a bizalmukat, és mindenkivel ?sszebarátkozott. A harcban nem ismer félelmet, ráadásul írni és olvasni is tud. Nem gondoljátok, hogy képes lesz elhozni az ételemet és felnyergelni a lovamat?
– Valószín?leg – felelte Bowen Marsh rezzenéstelen arccal –, de az embereknek nem fog tetszeni. A parancsnok fegyverhordozója hagyományosan jó családból származó fiú, akit kitanít a vezetés fortélyaira. Nagyuram komolyan azt gondolja, hogy az éjjeli ?rség tagjai k?vetnének egy szajhát a csatába?