A déli lovagok vértjei karcolások és horpadások-formájában magukon viselték az eddig megvívott csaták nyomait, de még mindig szikrázva csillogtak a felkel? nap fényében. Kifakult, mocskos, szakadt, foltozott lobogók és k?penyek színes kavalkádja vonult a téli erd?ben – azúrkék és narancs, v?r?s és z?ld, bordó, kék és arany sz?vetek villantak meg a csupasz, barna fat?rzsek, a szürke-z?ld feny?k és ?rfák, a koszos hóbuckák k?z?tt.
Mindegyik lovag magával hozta a fegyverhordozóját, a szolgálóit és gyalogos kísér?it. M?g?ttük páncélkovácsok, szakácsok, lovászok lépdeltek, valamint t?m?tt oszlopokban fejszés harcosok és íjászok; száz csata komor veteránjai és az els? harcukra váró z?ldfül? ifjak. Legel?l haladtak a hegyek klánjai, f?n?k?k és bajnokok bozontos lovakon, mellettük a marcona gyalogosok prémekbe, b?r?kbe és régi páncélokba ?lt?zve. Néhányan z?ldre és barnára festették arcukat, és ágakat k?t?ztek magukra, hogy el tudjanak rejt?zni a fák k?z?tt.
Az oszlop végén haladtak az élelmet, az abrakot, a sátrakat és egyéb készleteket szállító szekerek: ?szvérek, lovak, ?kr?k sora egy mérf?ld hosszan. A hátvédet szintén páncélos lovagok alkották, és a menetet félig rejtve felderít?k kísérték, hogy senki ne lephesse meg ?ket.
Asha Greyjoy az egyik szekéren utazott, egy vasalt kerek?, fedett alkotmányon. Csuklójánál és bokájánál megbilincselték, és éjjel-nappal a N?sténymedve vigyázott rá, aki bármelyik férfinál hangosabban horkolt, ?felsége Stannis király semmit nem bízott a véletlenre, nem szerette volna, hogy értékes foglya megsz?kj?n. El akarta vinni ?t
Deresbe, hogy megmutassa észak nagyurainak a kraken láncra vert, megt?rt lányát, ereje bizonyítékát.
A menetoszlop trombitaszóra indult el. A kel? nap fényében dárdahegyek csillantak, a f?szálakon fehérlett a reggeli fagy. Erd?mélyét háromszáz mérf?ldnyi erd? választotta el Derest?l.
– Tizen?t nap – mondogatták egymásnak a lovagok.
– Robert tíz alatt megtette volna – kérkedett Fell nagyúr, akinek nagyapját Robert Nyárodúnál ?lte meg; az unoka szemében ez valamiért isteni képességekkel ruházta fel gyilkosát. – Robert már két hete Deresbe ért volna, és a mellvédr?l k?sz?nti Boltont.
– Jobb, ha ezt Stannisnek nem említed – javasolta Justin Massey –, kül?nben éjszaka is menetelhetünk.
Ez a király a bátyja árnyékában él, állapította meg Asha.
Bokájába még mindig belenyilallt a fájdalom, amikor megpróbált ránehezedni. Valami elt?rt benne, ebben egészen biztos volt. A duzzanat még Erd?mélyén lelohadt, de a fájdalom megmaradt. Egy egyszer? rándulás mostanra meggyógyult volna. Láncai minden mozdulatánál megcs?rrentek. A béklyók felsértették csuklóját és büszkeségét, de ez volt a behódolás ára.
– A térdelésbe még egyetlen ember sem halt bele – mondta neki egyszer az apja. – Aki letérdel, újra felkelhet, pengével a kezében. Aki viszont nem hajlandó térdelni, halott marad, merev végtagokkal. – Balon Greyjoy ennek igazát maga is bizonyította, amikor els? lázadása kudarcot vallott; a kraken térdet hajtott a szarvas és a rémfarkas el?tt, hogy aztán újra felkeljen, amikor Robert Baratheon és Eddard Stark meghaltak.
így Erd?mélyénél a kraken lánya is hasonlóképpen cselekedett, amikor megk?t?zve és bicegve, fájdalomtól ég? bokával (de szerencsére nem meger?szakolva) a király elé rángatták.
– Megadom magam, felség, tégy velem, amit csak jónak látsz. Mind?ssze annyit kérek, hogy kegyelmezz az embereimnek. – Nem érdekelte más, csak Qarl, Tris és a t?bbiek, akik túlélték a Farkaserd?t. Mind?ssze kilencen maradtak. A toprongyos kilenc, Cromm így nevezte el magukat. ? sebesült meg a legsúlyosabban.