– Olyan gy?ny?r? vagy! – bukott ki bel?le, mik?zben figyelte, ahogy felveszi lovaglócsizmáját, és megk?ti rajta a szíjakat. A férfi néha engedte neki, hogy ? csinálja, de ma nem. Annak is vége.
– Nem elég gy?ny?r? a házassághoz. – Daario leakasztotta a szegr?l kard?vét.
– Hová mész?
– Ki, a városodba. Megiszom egy-két s?rt, és verekedést provokálok. Régóta nem ?ltem meg senkit. Talán felkeresem a v?legényedet.
Dany hozzávágott egy párnát.
– Hagyd békén Hizdahrt!
– Ahogy királyn?m parancsolja. Ma is tartasz meghallgatást?
– Nem. Holnap reggel férjhez megyek, és Hizdahr lesz a király. Hadd tartsa ? a meghallgatásokat, elvégre az ? népe.
– Egy része az ?vé, egy része a tiéd. Akiket felszabadítottál.
– Ezt vegyem dorgálásnak?
– Akiket a gyermekeidnek nevezel, ?k az anyjukat akarják.
– Igen, te most dorgálsz engem!
– Csak egy kicsit, fényl? szív. Tehát tartasz meghallgatást?
– Talán a házasságk?tés után. A béke után.
– Az az id? sosem j?n el. Ragaszkodnod kéne a meghallgatásokhoz. Az embereim nem fogják elhinni, hogy valóban létezel... mármint azok, akik a Szélfuttáktól álltak át. A legt?bbjük Westeroson fogant és született, rengeteg mesét hallottak a Targaryenekr?l. Szeretnének látni egyet a saját szemükkel. A Békának ajándéka is van számodra.
– Béka? – kuncogott Dany. – Ki az?
A férfi megvonta a vállát.
– Valami dorne-i k?ly?k. Egy Z?ldzsigernek nevezett lovag fegyvern?ke. Mondtam neki, hogy adja oda az ajándékot, és majd én továbbítom, de nem akarta.
– ó, egy ravasz béka. ?Add nekem az ajándékot. ? – Egy másik párnával is megdobta Daariót. – Látni fogom valaha azt az ajándékot?
Daario megsimogatta aranyozott bajuszát.
– Ellopjam az én drága királyn?mnek? Ha valóban hozzád méltó ajándék, saját magam szeretném puha kezedbe adni.
– Szerelmed bizonyítékaként?
– Ezt nem fogom megmondani neki, de már k?z?ltem vele, hogy odaadhatja neked. Csak nem akarod hazuggá tenni Daario Naharist?
Dany ezt nem tudta visszautasítani.
– Ahogy akarod. Hozd el azt a békát a holnapi meghallgatásra. és a t?bbieket is, a westerosiakat. – Jó érzés lett volna hallani a k?z?s nyelvet valakit?l, aki nem Ser Barristan.
– Ahogy királyn?m parancsolja. – Daario mélyen meghajolt, és vigyorogva elhagyta a helyiséget, hosszú k?penye ?rvénylett utána.
Dany a gy?r?tt ágynem?be burkolózva ült karjával átkarolva térdét, olyan nyomorultan, hogy még azt sem hallotta, amikor a kenyeret, tejet és fügét hozó Missandei halkan belépett.
– Felség, nem érzed jól magad? A fekete éjszakában ez hallotta, hogy sikoltasz.
Dany elvett egy fügét. Fekete volt, és vaskos, még nedves a hajnali párától. Hizdahrnak vajon fogok valaha sikoltani?
– Csak a szelet hallhattad. – Beleharapott a gyüm?lcsbe, de most, hogy Daario elment, elvesztette minden ízét. Sóhajtva felkelt kiszólt Irrinek, hogy hozza a k?penyét, majd kisétált a teraszra.
Mindenfel?l ellenségek vették k?rül. A part mentén mindig legalább tucatnyi hajó cirkált. Bizonyos napokon akár százan is voltak, amikor partra tették a katonákat. A yunkaik még fát is hoztak magukkal tengeri úton. Az árkok m?g?tt katapultokat, skorpiókat, magas ostromgépeket építettek. A csendesebb éjszakákon hallotta a p?r?ly?k csattogását a meleg, száraz leveg?ben. Ostromtornyaik még nincsenek, sem falt?r? kosaik. Nem próbálják lerohanni Meereent Várakoznak az ostromvonalaik m?g?tt, és k?vekkel dobálják, amíg a betegség és az éhség térdre nem kényszeríti népét.
Hizdahr majd békét hoz nekem. Muszáj lesz!
A szakácsok aznap éjjel g?d?lyét süt?ttek neki datolyával és sárgarépával, de Dany egy falatot sem tudott enni bel?le. Kimerítette a gondolat hogy még egyszer meg kell küzdenie Meereenért. Nehezen j?tt álom a szemére, még azután is, hogy Daario visszaj?tt, olyan részegen, hogy alig tudott megállni a lábán. A királyn? csak forgolódott a takaró alatt, arról álmodott, hogy Hizdahr megcsókolja... de a férfi ajka kék volt, és sebes, és amikor beléhatolt, a férfiasságát jéghidegnek érezte. ?sszekuszálódott hajjal, gy?r?tt hálóruhában riadt fel. Kapitánya ott aludt mellette, mégis egyedül érezte magát Szerette volna megrázni, felébreszteni, hogy meg?lelje, hogy meghágja, hogy segítsen felejteni, de tudta, a férfi csak ásítana egyet, és mosolyogva mondaná:
– Csak egy álom volt, királyn?m. Próbálj aludni.
Inkább felkapta csuklyás k?penyét és kisétált a teraszra. A mellvédhez lépett, és lenézett a városra, ahogy már t?bb száz alkalommal tette. Sosem lesz az én városom. Sosem lesz az otthonom.
A hajnal sápadt rózsaszín fénye még mindig ott találta, a f?sz?nyegen aludt, és finom páraréteggel takarózott.
– Megígértem Daariónak, hogy ma meghallgatást tartok – mondta szolgálóinak, amikor felébresztették. – Segítsetek megkeresni a koronámat. ó, és hozzatok ruhát is, valami k?nny?t és szell?set.