Egy óra múlva lesétált a nagyterembe.
– Térdeljetek le Viharbanszületett Daenerys, a T?zjáró, Meereen királyn?je, az andalok, a rhoyne-iak és az Els?k királyn?je, a Nagy F?tenger Khaleesije, a Bilincsek Let?r?je, a Sárkányok Anyja el?tt! – jelentette be j?ttét Missandei.
Reznak mo Reznak sugárzó mosollyal hajolt meg.
– Hatalmasság, minden nappal egyre gy?ny?r?bb vagy! Azt hiszem, a házasság k?zelsége megszépít. Az én ragyogó királyn?m!
Dany sóhajtott
– Hívd az els? kérelmez?t.
Olyan régen tartott meghallgatást, hogy a kérelmek súlya szinte maga alá temette. A terem végében t?m?tt sorokban álltak az emberek, és azonnal kirobbant a vita, nem tudták eld?nteni, ki legyen az els?. Végül Galazza Galare lépett el?re felszegett fejjel, arcát csillogó, z?ld selyemfátyol takarta.
– Fényesség, jobb lenne, ha négyszemk?zt beszélnénk.
– Bárcsak volna rá id?m! – felelte ártatlanul Dany. – Holnap ugyanis férjhez kell mennem. – Legutóbbi találkozása a Z?ld Keggyel nem alakult valami jól – Miért j?ttél?
Vajon el meri mondani mindenki el?tt? Danyben lángolt a harag. A bátorság biztosan nem hiányzik bel?le, de ha azt hiszi, hajlandó vagyok elt?rni még egy leckéztetést, nem is tévedhetne nagyobbat.
– Egy bizonyos zsoldos kapitánnyal kapcsolatos feltételezésr?l szeretnék szót váltani veled.
– Barna Ben Plumm árulása mindannyiunkat megrázott, de a figyelmeztetésed túl kés?n érkezett. Ha jól sejtem, miel?bb vissza kellene térned a templomodba, békéért imádkozni.
A Z?ld Kegy meghajolt
– érted is imádkozom majd.
újabb pofon, gondolta Dany elv?r?s?dve.
A t?bbi a már jól ismert unalom volt. Dany ült a párnáin, figyelt, mik?zben egyik lábával idegesen dobolt. Délben Jhiqui hozott neki egy tál fügét és sonkát A kérelmez?k sorának mintha soha nem akart volna vége szakadni. Minden kett?re, aki mosolyogva távozott jutott egy, aki v?r?s szemmel, magában mormogva hagyta el a termet.
Már k?zeledett a napnyugta, amikor Daario Naharis megjelent új Viharvarjaival, a westerosiakkal, akik a Szélfúttáktól álltak át hozzá. Dany a kérelmez?k hallgatása k?zben gyakran pillantott feléjük. Az én népem. én vagyok a jogszerinti királyn?jük. ápolatlan társaságnak t?ntek, de a zsoldosoktól nem is lehetett mást várni. A legfiatalabb talán egy évvel volt id?sebb nála, a legid?sebb biztosan megérte már hatvanadik névnapját. Néhányukon drága ékszereket látott: arany kark?t?ket, selyemtunikákat, ezüsttel kivert kard?veket. Zsákmány. A legt?bben azonban egyszer?, viseltes ruhát hordtak.
Amikor Daario el?revezette ?ket, látta, hogy az egyikük egy megtermett, sz?ke, vértezetbe ?lt?z?tt n?.
– Szép Meris – mutatta be a kapitánya, bár a szép volt a legutolsó jelz?, amit Dany ráaggatott volna. Hat láb magas lehetett, mindkét füle hiányzott, orra keskeny hasíték volt csupán, arcán mély forradások éktelenkedtek, és ilyen hideg tekintetet a királyn? még sosem látott. Ami a t?bbieket illeti...
Hugh Hungerford vékony volt és komor, hosszú lábú, nyúlánk arcú férfi, kifakult, de jó min?ség? ruhákban. Webber alacsony és izmos, fején, mellén és karján pók tetoválásokkal. A v?r?s arcú Szikla Orson lovagnak vallotta magát, akárcsak a langaléta Hosszú Lucifer. Erdei Will még akkor is kihívóan meredt rá, amikor térdre ereszkedett. Szalma Dick szeme búzavirágkék volt, haja lensz?ke, ajkán nyugtalanító mosoly játszott. V?r?s Jack arca bozontos, narancssárga szakáll m?g?tt rejt?z?tt, és alig lehetett érteni a beszédét.
– Az els? csatájában leharapta a nyelve felét – magyarázta Hungerford.
A dorne-iak teljesen másmilyennek t?ntek.
– Felség, ?k Z?ldzsiger, Gerrold és Béka – mutatta be ?ket Daario.
Z?ldzsiger hatalmas termet? volt és kopasz, akár egy k?szikla, karjának vastagsága Er?s Belwaséval vetekedett. Gerrold nyúlánk, karcsú fiatalember volt napszítta hajjal és nevet?, kékesz?ld szemmel. Fogadni mernék, hogy ez a mosoly sok sz?z szívét elnyerte. Puha, barna, homokselyemmel szegélyezett vászonk?penye még el?ny?sebb kinézetet k?lcs?nz?tt neki.
Béka, a fegyverhordozó volt hármuk k?zül a legfiatalabb és legjelentéktelenebb kinézet? – komor, izmos k?ly?k, barna szemmel és hajjal. Sz?gletes arc, magas homlok, er?s áll, széles orr. Arcán és állán ritkás borosta n?tt, mintha még csak most próbálná els? szakállát n?veszteni. Danynek elképzelése sem volt róla, miért nevezték el Békának. Talán messzebbre ugrik, mint a t?bbiek.
– álljatok fel – mondta. – Daario azt mondta, Dorne-ból j?ttetek, és a dorne-iak mindig szeretettel látott vendégek udvaromban. Napdárda h?séges maradt atyámhoz, amikor a bitorló elfoglalta trónját. Bizonyára sok szenvedést vállaltatok, hogy találkozhassatok velem.