– Hatalmasságod úgy ragyog, hogy el fog vakítani minden férfit, aki ráemeli a tekintetét! – hízelgett Reznak. Az udvarnagy v?r?sesbarna, arannyal átsz?tt brokátselyem tokart viselt, aranyrojtokkal. – Hizdahr zo Loraqnak nagy szerencséje van veled... és neked is vele, ha szabad bátorkodnom ezt mondani. Ez a házasság megmenti városunkat, meglásd!
– Imádkozzunk érte. El akarom ültetni az olajfáinkat, és látni szeretném, ahogy gyüm?lcs?t hoznak. – Számít, hogy Hizdahr csókja semmit nem ébreszt fel bennem? A békével elégedett leszek. Királyn? vagyok, vagy csak egy egyszer? asszony?
– A t?meg s?r? lesz ma, akár egy légyraj. – A Tarfej? díszes, fekete csataszoknyát és bordázott mellvértet viselt, egyik karja alatt kígyófej alakú bronzsisakot tartott.
– Félnem kellene a legyekt?l? A Bronz Bestiáid majd távol tartják t?lem a bajt.
A Nagy Piramis aljában mindig alkonyat volt. A harminc láb magas falak elnyelték a kinti zsibongást, és kívül tartották a h?séget, így belül csend volt és h?v?s. A nyugati falban ?rizték a lovakat, a szamarakat és az ?szvéreket, a keletiben az elefántokat. Dany a piramissal együtt szert tett három példányra a hatalmas állatokból. Sz?rtelen, szürke mamutokra emlékeztették, bár az agyaraik r?videk voltak és aranyozottak, a szemük pedig szomorú.
Er?s Belwas éppen sz?l?t evett, Barristan Selmy pedig figyelte, ahogy az egyik istállófiú felszerszámozza a lovát. Vele volt a három dorne-i is, beszélgettek, de azonnal abbahagyták, amikor a királyn? megjelent. A herceg fél térdre ereszkedett el?tte.
– Felség, még egyszer kérlek... atyám ereje fogyóban, de elk?telezettsége ügyed mellett ugyanolyan er?s, mint valaha. Ha személyemmel vagy viselkedésemmel megsértettelek, ?szintén sajnálom, de...
– Ser, ha megkérhetlek, légy boldog ma a kedvemért – mondta neki Dany. – Ez az esküv?m napja. – A Sárga Városban biztosan táncolnak. Felsóhajtott – Kelj fel, hercegem, és mosolyogj. Egy nap visszatérek Westerosra, hogy megszerezzem atyám trónját, és számítok majd Dorne segítségére. Ma azonban a yunkaik acélgy?r?je veszi k?rül városomat Lehet, hogy meghalok, mire viszontlátom a Hét Királyságot. Hizdahr is meghalhat, vagy Westerost elnyelik a hullámok. – Dany csókot lehelt a fiatalember arcára. – Gyere, ideje férjhez mennem.
Ser Barristan felsegítette a hordszékbe, Quentyn pedig csatlakozott a t?bbi dorne-ihoz. Er?s Belwas kiáltására kinyitották a kaput és Daenerys Targaryent kicipelték a napra. Selmy foltos, szürke lován odahúzódott mellé.
– Mondd csak – kérdezte t?le Dany mik?zben a menet ráfordult a Kegyek Templomához vezet? útra –, ha atyám és anyám szabadon k?vethették volna, amit a szívük diktál, kivel házasodnak ?ssze?
– Annak már nagyon hosszú ideje, felséged nem ismerheti ?ket.
– Te viszont igen. Mondd el!
Az ?reg lovag biccentett.
– édesanyád, a királyn? mindig is tisztában volt a k?telességével.
– Selmy pompásan festett arany és ezüst páncéljában, a válláról lógó fehér k?penyben, de fájdalmas hangon beszélt, mintha minden szó egy k? lett volna, amit át kell ugrania. – Lányként viszont... egyszer elb?v?lte egy ifjú lovag a viharvidékr?l, aki az egyik tornán érte küzd?tt, és ?t nevezte meg a szerelem és szépség királyn?jének. Ennyi volt az egész.
– Mi t?rtént a lovaggal?
– Azon a napon, amikor anyád hozzáment atyádhoz, letette a kopját. Vallásos ember lett bel?le, azt beszélik, csak a Sz?z volt képes elfoglalni Rhaella királyné helyét a szívében. Természetesen mindez képtelenség volt. Egy f?ldbirtokos lovag nem ill? pár egy királyi vérb?l származó hercegn?nek.
Daario Naharis pedig csak egy zsoldos, arra sem méltó, hogy csat legyen egy f?ldbirtokos lovag sarkantyúján.
– és atyám? Volt asszony, akit jobban szeretett a királynénál?
Ser Barristan megmoccant a nyeregben.
– Nem... nem szerette. Talán az akarta megfelel?bb szó, de... ez csak konyhai pletyka volt, mosón?k és istállófiúk szóbeszéde...
– Tudni akarom. Sosem ismertem atyámat. Mindent tudni akarok róla. A jót és a... t?bbit.
– Ahogy parancsolod. – A fehér lovag óvatosan válogatta meg szavait. – Aerys herceg... ifjúként ?sszesz?rte a levet Casterly-hegy egyik nemes h?lgyével, Tywin Lannister kuzinjával. Amikor ? és Tywin ?sszeházasodtak, atyád túl sok bort ivott a menyegz?i lakomán, és állítólag azt mondta, nagyon sajnálja, hogy elt?r?lték a hübérúr jogát az els? éjszakához. Csupán egy részeg tréfa, nem t?bb, de Tywin Lannister nem az az ember volt, aki elfelejt ilyen szavakat, vagy... azt, amit atyád az ágyba vitelnél megengedett magának. – Elv?r?s?d?tt az arca. – Túl sokat beszéltem, felség. én...