– Bárcsak nekünk is lenne itt egy! Kicsit felmelegítené a helyet.
– Nagyuram tréfál, de bocsáss meg, ha nem nevetek. Mi, braavosiak azoknak a leszármazottai vagyunk, akik elmenekültek Valyriából a sárkányurak haragja el?l. Soha nem tréfálkozunk a sárkányokkal.
Nem, azt látom.
– Bocsánatodat kérem, Tycho nagyúr.
– Nem szükséges, parancsnok. Megéheztem. Ennyi arany k?lcs?nzése meghozza az ember étvágyát... lennél oly kedves megmutatni az utat az étkez?t?kig?
– S?t oda is kísérlek. – Jon intett. – Erre.
Ha már ott voltak, illetlenség lett volna nem együtt étkezni a bankárral, ezért Jon elküldte Selymet, hogy mindkettejüknek hozzon valami harapnivalót. A látogatók híre el?csalogatott szinte mindenkit, aki nem állt szolgálatban, így a helyiség tele volt, és hamar felmelegedett
Maga a királyn? nem jelent meg, sem a lánya. Mostanra valószín?leg berendezkedtek a Király Tornyában. ám Ser Brus és Ser Malegom lej?ttek, a Keleti ?rségb?l és a tengeren túlról származó hírekkel szórakoztatták az ?sszegy?lt fekete testvéreket. A királyné három udvarh?lgye az egyik sarokban üld?gélt, szolgálóiktól és az éjjeli ?rség tucatnyi érdekl?d? tagjától k?rbevéve.
Az ajtó mellett a Királyn? Segít?je egy kappannal küzd?tt, leszopogatta a húst a csontokról, és minden falatot s?rrel ?blített le. Amikor észrevette Havas Jont, Axell Florent félredobta a csontot és odasétált hozzá. G?rbe lábával, hordómellével és elálló fülével mulatságos látványt nyújtott, de Jon okosabb volt annál, semhogy kinevesse. Elvégre Selyse királyné nagybátyja, és az els?k k?z?tt fogadta el Melisandre v?r?s istenét. Ha nem is rokongyilkos, de a lehet? legk?zelebb áll hozzá. Aemon mester tájékoztatta, hogy Melisandre megégette Axell Florent fivérét, és Ser Axell a kisujját sem mozdította, hogy megakadályozza. Miféle ember az, aki tétlenül áll és nézi, ahogy a testvérét élve elégetik?
– Nestoris – szólalt meg Ser Axell –, parancsnok... csatlakozhatom hozzátok? – Miel?tt válaszoltak, már le is ült a padra. – Havas nagyúr, megkérdezhetem, hol van a vad hercegn?, akit ?felsége Stannis király fogságba ejtett?
Hosszú mérf?ldekre innen, gondolta Jon. Ha az istenek kegyesek, mostanra megtalálta óriásvész Tormundot.
– Val Dalla húga, aki Mance Rayder felesége volt, és fiának anyja. Stannis király Valt és a gyermeket fogságba ejtette, miután Dalla belehalt a szülésbe, de Val nem hercegn?, legalábbis nem úgy, ahogy ti gondoljátok.
Ser Axell megvonta a vállát.
– Akárhogy is, a Keleti ?rségben azt beszélik, szemrevaló asszonyszemély. Szeretném megnézni. Ezeknek a vad asszonyoknak egy része... nos, az embernek meg kell fordítania ?ket, hogy eleget tehessen férfiúi k?telességének. Ha te is jónak látod, parancsnok, vezesd el?, hadd vethessünk rá egy pillantást.
– ? nem holmi vásári ló, akit bárki kedve szerint megszemlélhet, ser.
– ígérem, nem számolom meg a fogait – vigyorgott Florent – Ne félj, a neki kijáró udvariassággal fogok bánni vele.
Tudja, hogy nincs itt. Egy faluban nem léteztek titkok, ahogy a Fekete Várban sem. Val távollétér?l senki nem beszélt nyíltan, de sokan tudtak róla, és a testvérek éjjelente ?sszegy?ltek csevegni a k?z?s helyiségben. Mit hallhatott? – t?prengett Jon. Mennyit hajlandó elhinni?
– Bocsáss meg, ser, de Val nem fog csatlakozni hozzánk.
– Akkor én megyek el hozzá. Hol tartod a némbert?
Jó messze t?led.
– Biztonságos helyen. és legyen ennyi elég, ser...
A lovag arca elv?r?s?d?tt.
– Netán elfelejtetted, ki vagyok? – Lehelete hagymától és sortól b?zl?tt – Beszéljek a királynéval? ?felségének csak egy szavába kerül, és a vad lányt meztelenül hozzák le ide, hogy szemügyre vehessük!
Az ügyes trükk volna, még egy királynétól is.
– A királyné soha nem élne vissza a vendégszeretetünkkel – felelte Jon, és remélte, hogy igaza van. – Most pedig attól tartok, mennem kell, miel?tt megfeledkezem vendéglátói k?telezettségeimr?l. Tycho, nagyúr, ha megbocsátasz...
– Természetesen – biccentett a bankár. – ?r?m volt beszélgetni.
Odakint már sokkal s?r?bben esett a hó. Az udvar túloldalán a
Király Tornya z?m?k árnyékká vált, a hóesés elhomályosította az ablakokból világító fényeket.
Szállására visszaérve Jon a kecskelábú asztal m?gé helyezett, t?lgyfa és b?r szék támláján találta Mormont nagyúr hollóját. A madár azonnal ennivalót k?vetelt, amint belépett az ajtón. Jon az ajtó melletti zsákból kivett egy marék kukoricát, leszórta a padlóra, majd visszafoglalta a székét.