Ismerte az utat a konyhába, de az orra mindenképpen odavezette volna. Er?s paprika és sült hal, állapította meg a folyosó leveg?jébe szimatolva, és friss kenyér Umma kemencéjéb?l. Az illatoktól megkordult a gyomra. Az éjfarkas lakmározott, de a vak lány gyomrát ez nem t?lt?tte meg. álomhússal nem lakhat jól, ezt már nagyon korán megtanulta.
Szardíniát és paprikaolajban sült burgonyaszeleteket reggelizett, olyan forrón, hogy megégette az ujjait. Umma kenyerének let?rt sarkával kit?r?lgette a megmaradt olajat, és le?blítette egy kupa vizezett borral. Hosszan elid?z?tt az ízeknél és illatoknál, a morzsák durva tapintásánál az ujjai alatt. Az olaj csúszósságánál, az er?s paprika csíp?s érzésénél, amikor véletlenül hozzáért a kézfején lév?, félig behegedt sebhez. Hallás, szaglás, ízlelés, tapintás, emlékeztette magát. Számos módja van a külvilág érzékelésének azok számára is, akik nem látnak.
Valaki belépett a helyiségbe a háta m?g?tt a puha, párnázott papucsok halkan neszeztek, akár egy egér. A lány orrlyuka kitágult. A kedves ember. A férfiaknak más szaguk volt mint a n?knek, és enyhe narancsillat is érz?d?tt a leveg?ben. A pap el?szeretettel rágcsált narancshéjat, hogy megédesítse a leheletét.
– és ma reggel ki vagy? – kérdezte a férfi, mik?zben helyet foglalt az asztalf?n. Kopp, kopp, majd halk reccsenés. Felt?rte az els? tojást.
– Senki – felelte.
– Hazudsz. Ismerlek. Te vagy az a vak kolduslány.
– Beth. – Ismert egyszer egy Betht még Deresben, amikor Arya Starknak hívták. Talán ezért választotta ezt a nevet. Vagy mert r?vid volt mint a ?vak”.
– Szegény gyermek – mondta a kedves ember. – Szeretnéd visszakapni a szemed? Csak kérd, és újra láthatsz.
Minden reggel ugyanazt a kérdést tette fel.
– Majd holnap szeretném. Ma nem. – Arca nyugodt víztük?r volt, mindent elrejtett nem mutatott meg semmit
– Ahogy kívánod. – Hallotta, ahogy meghámozza a tojást aztán a halk, ezüst?s klinket, ahogy felvette a sószóró kanalat. A pap jó sósan szerette a tojást. – Múlt éjjel hol koldult az én szegény, vak lánykám?
– A Z?ld Angolna Fogadóban.
– és milyen három új dolgot tanultál, amit nem tudtál, miel?tt elindultál innen?
– A Tengerúr még mindig beteg.
– Ez nem újdonság. A Tengerúr tegnap is beteg volt, és holnap is az lesz.
– Vagy halott.
– Ha meghal, az újdonság lesz.
Ha meghal választás lesz, és a kések kirajzanak. Braavosban ez volt a dolgok rendje. Westeroson a halott királyt a fía k?vette a trónon, de a braavosiaknak nem volt királyuk.
– Tormo Fregar lesz az új Tengerúr.
– Ezt beszélik a Z?ld Angolna Fogadóban?
– Igen.
A kedves ember beleharapott a tojásba. A lány hallotta, ahogy rág. Soha nem beszélt tele szájjal. Lenyelte a falatot, csak aztán szólalt meg:
– Egyesek azt mondják, a borban b?lcsesség lakozik. Azok az emberek bolondok. A t?bbi fogadóban egészen más nevek forognak k?zszájon, ebben biztos lehetsz. – újabb falat tojás, rágás, nyelés. – Milyen három dolgot tudsz, amit nem tudtál azel?tt?
– Tudom, hogy bizonyos emberek azt mondják Tormo Fregar lesz az új Tengerúr – felelte. – Bizonyos részeg emberek.
– így jobb. és mit tudsz még?
Westeroson, a folyóvidéken havazik, mondta ki majdnem. De akkor a férfi megkérdezte volna, honnan tudja, és nem hitte, hogy a papnak tetszene a válasza. Az ajkába harapott, visszagondolt az elmúlt éjszakára.
– Syrone, a szajha gyermeket vár. Az apában nem biztos, de lehetségesnek tartja, hogy a tyroshi zsoldos az, akit meg?lt.
– Ezt jó tudni. Mi van még?
– A Szirénkirályn? új sell?t választott a megfulladt helyére. Egy Prestayn szolgáló lányát. Tizenhárom éves és nincstelen, de nagyon szép.
– Kezdetben mind azok – mondta a pap –, de nem tudhatod, hogy szép, csak ha a saját szemeddel láttad, márpedig neked nincs szemed. Ki vagy, gyermek?
– Senki.
– én Vak Betht, a kolduslányt látom. Egy megr?gz?tt hazudozót. Most menj a dolgodra. Valar morghulis.
– Valar dohaeris. – Kezébe gy?jt?tte tálját, kupáját, kését, kanalát, és felállt. Végül megfogta a botot, ?t láb hosszú volt, vékony és er?s, a fels? végét egy láb hosszon b?r borította. Jobb, mint a szem, ha megtanulod használni, mondta neki az árva.
Ez persze hazugság volt. Gyakran hazudtak neki, hogy próbára tegyék. Semmilyen bot nem lehet jobb a szemnél. ám mégis jó hasznát vette, ezért mindig a k?zelben tartotta. Umma el is nevezte Botnak, de a nevek nem számítottak. Az ?vé volt. Vagyis senkié. Senki vagyok. Csak egy vak lány, a Sokarcú Isten szolgálója.
Az árva minden este, vacsoraid?ben hozott neki egy kupa tejet, és utasította, hogy igya meg. Furcsa, keser? íze volt, a vak lány hamar megtanulta gy?l?lni. Még a kóstolás el?tt érzett halvány, figyelmeztet? illattól is felfordult a gyomra, mégis minden alkalommal felhajtotta.
– Mennyi ideig kell vaknak lennem? – kérdezte.
– Amíg a s?tétség olyan édes nem lesz számodra, mint a fény – felelte az árva –, vagy amíg vissza nem kéred t?lünk a szemed. Csak kérd, és máris láthatsz.