és utána elküldt?k. Akkor már jobb vaknak lenni. Nem fogják rávenni, hogy feladja.
Azon a napon, amikor világtalanul ébredt, az árva kézen fogta, és végigvezette a sziklatermeken és alagutakon, melyekre a Fekete és Fehér Háza épült, majd fel három lépcs?fokon a templom belsejébe.
– Számold a lépcs?fokokat – mondta neki. – Az ujjaiddal érintsd meg a falat. Vannak ott jelek, a szem számára láthatatlanok, de érintéssel k?nnyen felfedezhet?k.
Ez volt az els? lecke. Utána még sok k?vette.
A délután a mérgeké és gyógyitaloké volt. Szagolnia, érintenie és ízlelnie kellett ?ket, de a tapintás és az ízlelés veszélyes lehetett, amikor mérgeket vizsgált, és az árva mérgez? keverékei k?zül némelyiknek alig volt illata. Az égett, v?r?s ujjhegyek és a felhólyagosodott ajak megszokottá vált számára, és egyszer olyan rosszul lett, hogy napokig nem maradt meg benne semmilyen ennivaló.
Vacsoraid?ben került sor a nyelvtanulásra. A vak lány megértette a braavosit, és elég jól beszélte is, még barbár akcentusa jó részét?l is megszabadult, de a kedves ember ezzel nem elégedett meg. Ragaszkodott hozzá, hogy fejlessze nemes valyr tudását, és megtanulja Lys, valamint Pentos nyelvét is.
Esténként hazudós játékot játszott az árvával, de szem nélkül egészen más volt a játék. Néha csak a szavak hangsúlya és megválasztása alapján indulhatott el; más alkalmakkor az árva hagyta, hogy kezével megérintse az arcát. A játék el?sz?r sokkal, sokkal nehezebb volt, mint korábban, aztán szinte lehetetlenné vált... de amikor már eljutott arra a pontra, hogy legszívesebben sikoltozott volna tehetetlenségében, hirtelen megint k?nnyebb lett. Megtanulta hallani a hazugságot, érezni a szem és a száj k?rüli izmok játékában.
Feladatai nagyrészt ugyanazok maradtak, azzal a kül?nbséggel, hogy állandóan átesett berendezési tárgyakon, nekiment a falaknak, elejtette a tálakat, és reménytelenül eltévedt a templomban. Egy alkalommal kis híján legurult a lépcs?n, de Syrio Forel egy másik életben, amikor ? még egy Arya nev? kislány volt, megtanította, hogyan ?rizze meg az egyensúlyát, és így sikerült elkerülnie a bajt.
Esténként néha álomba sírta volna magát, ha még ? Arry, Menyét vagy Macska, esetleg Arya a Stark-házból... de Senkinek nem voltak k?nnyei. Szem nélkül még a legegyszer?bb feladatokkal is kínlódott. Tucatnyi alkalommal égette meg magát, amikor Ummával dolgozott a konyhában. Egyszer hagymaszeletelés k?zben csontig belevágott az ujjába. Két alkalommal nem talált vissza a szobájába, és a lépcs? aljában kellett aludnia. A rengeteg falmélyedés és beugró nehézzé tette a tájékozódást a templomban, még azután is, hogy megtanulta használni a fülét; léptei nesze visszaver?d?tt a mennyezetr?l, és sokáig visszhangzott a harminc láb magas k?istenek k?rül, olyan érzést keltve, mintha a falak is mozognának, a mozdulatlan, fekete víztükr? tó pedig szintén kül?n?s visszhangot vert.
– ?t érzéked van – mondta a kedves ember. – Tanuld meg használni a másik négyet, ha kevesebb vágást és zúzódást akarsz.
Mostanra megtanulta érezni a leveg? mozgását a b?rén. A szag alapján odatalált a konyhába, és meg tudta kül?nb?ztetni a férfiakat a n?kt?l. Felismerte Ummát, a szolgálókat és az akolitusokat lépteik ritmusáról, meg tudta kül?nb?ztetni ?ket egymástól, még miel?tt elég k?zel értek volna, hogy megérezze a szagukat (de a kedves embert és az árvát nem, ?k szinte semmilyen neszt nem csaptak, csak ha akartak).
A templomban ég? gyertyáknak is jellegzetes illatuk volt; még a szagtalanok kanócából is felszabadult némi füst. Szinte kiabáltak neki, miután megtanulta használni az orrát.
A halott emberek szagát is felismerte. Feladatai k?zé tartozott megkeresni ?ket a templomban minden reggel, akárhol is választották ki a helyet, ahol lehunyhatják szemüket, miután ittak a kút vizéb?l.
Ezen a reggelen kett?t talált.