Sárkányok tánca

– Vedd le a keszty?det! – szólította fel Dustin úrn?.

 

Theon felkapta a fejét.

 

– K?ny?rg?m, ne! én... én...

 

– Tedd, amit mond! – csattant fel Ser Aenys. – Mutasd a kezed!

 

Theon lefejtette magáról a keszty?jét, és felemelte a kezét, hogy jól lássák. Ez nem olyan, mintha meztelenül állnék el?ttük. Nem annyira rossz. Bal kezén csupán három ujj maradt, a jobbon négy. Ramsay az egyikr?l a kisujj at, a másikról a gy?r?s-és a mutatóujjat vágta le.

 

– A Fattyú tette ezt veled – állapította meg Dustin úrn?.

 

– úrn?m, ha megengeded, én... én kértem rá. – Ramsay mindig rávette, hogy kérje. Ramsay mindig rávett, hogy k?ny?r?gjek érte.

 

– Miért tetted?

 

– Nekem... nem volt szükségem olyan sok ujjra.

 

– Négy is elég. – Ser Aerys Frey apró, barna szakállát simogatta, amely patkányfarokként türemkedett el? ér?dén áliából. – A jobb kezén négy ujj van, azzal meg tud fogni egy kardot. Vagy egy t?rt.

 

Dustin úrn? nevetett.

 

– Minden Frey ilyen ostoba? Nézz rá! Megfogni egy t?rt? Egy kanalat is alig tud felemelni! Komolyan gondolod, hogy le tudta volna gy?rni a Fattyú undorító háziállatát, és lenyomni a farkát a torkán?

 

– A halottak mind er?s emberek voltak – helyeselt Roger Ryswell –, és egyiket sem csak simán leszúrták. Nem a k?p?nyegforgató a gyilkosunk.

 

Roose Bolton sápadt szeme Theonra szegez?d?tt, olyan élesen, mint Ramsay nyúzókése.

 

– Egyet kell értenem. Nemcsak az er?, az elhatározás sincs meg benne, hogy elárulja a fiamat.

 

Roger Ryswell felmordult.

 

– De ha nem ?, akkor ki? Stannisnek vannak emberei a várban, ez egyértelm?.

 

B?z?s nem ember. B?z?s nem! én nem! Azon gondolkodott, vajon Dustin úrn? beszámolt-e nekik a kriptákban tett látogatásról és az elt?nt kardokról.

 

– K?rül kellene néznünk Manderlynél – mormolta Ser Aenys Frey. – Wyman nagyúr nem kedvel minket.

 

Ryswell err?l nem volt meggy?z?dve.

 

– Viszont szereti a marhahúst, a disznót és a lepényeit. Ahhoz, hogy a várban kószáljon, el kellene hagynia az asztalt, azt pedig csak akkor teszi, amikor egy órára meglátogatja az árnyékszéket.

 

– Nem azt mondom, hogy Wyman nagyúr maga tette. Háromszáz embert hozott magával. Száz lovagot. K?zülük bármelyik...

 

– Az éjszakai munka nem egy lovag m?ve – jelentette ki Dustin úrn? –, Wyman nagyúr pedig nem az egyetlen ember, aki elveszítette valakijét a V?r?s Nászotokon, Frey! Szerinted Szajhavész jobban kedvel titeket? Ha nem tartanátok fogva a Hordót, felvágná a hasad, és saját beleiden lakmározhatnál, ahogy Hornwood úrn? az ujjain. Flintek, Cerwynek, Tallhartok, Slatesek... mindegyiknek voltak katonái az Ifjú Farkassal.

 

– A Ryswell-háznak is – mutatott rá Roger Ryswell.

 

– Valamint a Dustinoknak és Hantvégnek. – Dustin úrn? ajka keskeny ragadozómosolyra húzódott. – észak nem felejt, Frey.

 

Aenys Frey szája remegett az indulattól.

 

– A Starkok megbecstelenítettek minket! Az embereitek jobban teszik, ha erre emlékeznek!

 

Roose Bolton megd?rzs?lte kicserepesedett ajkát.

 

– Ez a vita nem visz minket el?rébb. – Csettintett Theonnak. – Elmehetsz, és vigyázz, merrefelé mászkálsz, kül?nben reggel v?r?s mosollyal a nyakadon találhatunk rád.

 

– Ahogy óhajtod, jóuram. – Theon felhúzta a keszty?t megnyomorított kezeire, és csonka lábán bicegve távozott.

 

A farkas órája még ébren találta, t?bb réteg vastag gyapjúba és prémbe burkolózva bolyongott, tett még egy k?rt a bels? falon, abban a reményben, hogy talán elfárad, és akkor el tud aludni. Lábát térdig ellepte a rátapadt hó, fején és vállán fehér réteg képz?d?tt. A falon az arcába fújt a szél, a megolvadt hópelyhek jeges k?nnyekként csorogtak a b?rén.

 

Kürtszó harsant

 

A hosszú, elnyújtott b?gés egy ideig mintha ott lebegett volna a mellvéd f?l?tt, a fekete leveg?ben, és beleitta magát minden ember csontjába, aki hallotta. A falakon ?rszemek fordultak a hang irányába, ujjak szorultak a dárdák nyelére. Deres romos csarnokaiban és tornyaiban nemesek súgtak ?ssze más nemesekkel, lovak nyerítettek, alvók moccantak meg a s?tét sarkokban. Nem sokkal a harci kürt hangjának elhalása után egy dob kezdett rá: BUMM-dumm-BUMM-dumm-BUMM-dumm. Az ajkak egy nevet formáltak, fehér párafelh?be írva. Stannis, suttogták. Stannis itt van! Stannis elj?tt, Stannis, Stannis, Stannisí

 

Theon megborzongott. Baratheon vagy Bolton, neki nem számított. Stannis sz?vetkezett Havas Jonnal a Falon, és Jon lelkifurdalás nélkül lecsapná a fejét. Elragadnak az egyik fattyú markából, hogy aztán egy másik kezét?l haljak meg. A sors fintora. Theon hangosan felnevetett volna, ha még emlékszik rá, hogyan kell.

 

George R. R. Martin's books