– ?tezer felér egy sértéssel! – kiáltotta Tyrion. – Vívok, énekelek, tréfás dolgokat mondok, megdugom a feleséged, amíg sikoltozni nem kezd! Vagy az ellenséged feleségét, ha kívánod, hiszen mi módon lehetne ennél jobban megszégyeníteni? Tudok ?lni számszeríjjal, és nálamnál háromszor nagyobb emberek kezdenek el reszketni, amikor szembetalálják magukat velem a cyvasse-asztalnál! Id?nként még f?z?k is. Tízezer ezüst?t adok magamért! Megérek ennyit, és meg is adom! Atyám azt mondta, mindig meg kell fizetnem a tartozásomat.
A bíbor k?penyes zsoldos visszafordult. A licitálók feje f?l?tt találkozott a tekintetük, és elmosolyodott. Barátságos mosoly, gondolta a t?rpe. Meleg. Viszont a szempár hideg. Talán mégsem kellene kívánnom, hogy megvegyen.
A sárga hatalmasság kényelmetlenül fészkel?d?tt a székén, hatalmas tésztaképén zavarodott kifejezés terült szét. Valamit motyogott ghisi nyelven, amit Tyrion nem értett de a hangsúly elég egyértelm? volt
– újabb licitet hallottam? – hajtotta oldalra a fejét a t?rpe. – Felajánlom Casterly-hegy teljes vagyonát!
Hallotta a korbácsot, miel?tt megérezte volna, az éles fütyülést a leveg?ben. Fájdalmában felmordult, de ezúttal sikerült talpon maradnia. Eszébe jutott utazása kezdete, amikor az volt a legnagyobb problémája, hogy eld?ntse, melyik bort igya a délel?tti csigafogáshoz. Lám, mivé fajul ha az ember sárkányokat kerget. Kit?rt bel?le a nevetés, vérrel és nyállal fr?csk?lte le a vásárlók els? sorát.
– Eladva! – jelentette be a kikiáltó, és újra megüt?tte, csak mert megtehette. Tyrion ezúttal már felbukott.
Az egyik ?r talpra rángatta, egy másik a dárdája nyelével taszigálta le Krajcárt az emelvényr?l. A k?vetkez? rabszolgát már oda is vezették a helyükre. Tizen?t-tizenhat év k?rüli lány volt nem a Selaesori Qhoramól Tyrion nem ismerte. K?rülbelül olyan id?s lehet, mint Daenerys Targaryen. A keresked? meztelenre vetk?ztette. Mi legalább ett?l a megszégyenítést?l megmenekültünk.
Tyrion a yunkai táboron túl emelked? falra nézett. Meereen kapui annyira k?zelinek t?ntek... és ha igaz, amit a rabszolgakarámokban beszéltek, a város szabad maradt. Az ?reg falak m?g?tt tiltották a rabszolga-kereskedelmet és a rabszolgatartást. Mind?ssze annyit kell tennie, hogy eljut a kapuhoz, és újra szabad ember lehet.
ám ez nem t?nt lehetségesnek, hacsak hátra nem hagyja Krajcárt. ? pedig hozni akarná a kutyát és a malacot is.
– Nem is annyira borzalmas – súgta a lány. – Olyan sokat fizetett értünk, biztosan kedvesen bánik majd velünk, nem gondolod?
Amíg szórakoztatjuk.
– Túl értékesek vagyunk ahhoz, hogy bántson – nyugtatta meg Krajcárt. A vér még mindig csorgott a hátáról az utolsó két ütés nyomán. – Ha viszont megunja a m?sorunkat... és meg fogja, egészen biztosan.
új gazdájuk rabszolga-felügyel?je már várta ?ket egy ?szvér vontatta szekérrel és két katonával. A felügyel?nek hosszú, keskeny arca volt, aranyszállal ?sszetekert, hegyes szakálla, és halántékából kiálló merev, fekete-v?r?s hajfonatai madárkarmot formáztak.
– Micsoda elb?v?l? kis lények vagytok! – ?rvendezett. – A saját gyermekeimre emlékeztettek... vagyis emlékeztetnétek, ha nem haltak volna meg. Majd én gondotokat viselem. Mi a nevetek?
– Krajcár. – A lány hangja halk, ijedt suttogás volt.
Tyrion a Lannister-házból Casterly-hegy jog szerinti ura, te kis tekerg?z? féreg.
– Yollo.
– A bátor Yollo és a szépséges Krajcár! Mostantól a nemes és nagylelk? Yezzan zo Qaggaz tulajdonát képezitek. Uratok b?lcs írástudó és hatalmas harcos, még Yunkai B?lcs Mesterei k?z?tt is elismerésnek ?rvend. Tekintsétek magatokat szerencsésnek, mert Yezzan kedves és jószív? úr. Tekintsetek rá úgy, mintha atyátok lenne.
?r?mmel gondolta Tyrion, de ezúttal vigyázott a szájára. Nem kétséges, hogy hamarosan fel kell lépniük új uruk el?tt, és nem akart további korbácsütéseket.
– Atyátok legjobban a kül?nleges kincseit szereti, ezért titeket nagy becsben fog tartani – folytatta a felügyel?. – Rám pedig gondoljatok úgy, mint a dajkára, amelyik kiskorotokban foglalkozott veletek. A gyermekeim így is hívnak.
– Kilencvenkilences szám! – jelentette be a kikiáltó. – Egy harcos!
A lányt gyorsan eladták, és már oda is vezették új tulajdonosához,
mik?zben megpróbálta ?sszehúzni a ruhát apró, rózsaszín bimbójú mellén. Két rabszolgavadász Jorah Mormontot ráncigálta fel az emelvényre. A lovagot egyetlen ágyékk?t? kivételével meztelenre vetk?ztették, hátán jól látszottak a korbács nyomai, feldagadt arcára alig lehetett ráismerni. Bokájára és csuklójára bilincset tettek. Egy kis ízelít? a levesb?l amit nekem f?z?tt, gondolta Tyrion, de rá kellett j?nnie, hogy semmi elégtételt nem talál a megtermett lovag nyomorúságában.