Sárkányok tánca

Mormont még láncra verve is veszélyesnek t?nt hatalmas termetével, izmos karjával és széles vállával. A mellét borító dús sz?rzet miatt sokkal inkább látszott valamilyen sz?rnyetegnek, mint embernek. Mindkét szeme belilult, két s?tét g?d?r volt a groteszk módon felduzzadt arcon. Arcának bal felén bélyeget viselt: egy démonmaszkot.

 

Amikor a rabszolgavadászok el?z?nl?tték a Selaesori Qhoran fedélzetét, Ser Jorah karddal a kezében fogadta ?ket, és hárommal is végzett, mire legy?rték. Cimboráik ?r?mmel meg?lték volna, ám a kapitány megtiltotta nekik; egy harcos mindig sok ezüst?t ér. Mormontot így egy evez?h?z láncolták, kis híján halálra verték, éheztették és megbélyegezték.

 

– Nagy és er?s! – hirdette a kikiáltó. – Hatalmas indulat lakozik benne, jó m?sort adhat a küzd?vermekben! Ki ad érte háromszázat?

 

Senki.

 

Mormont rá se hederített a gyáva t?megre; tekintetét a fejek f?l?tt a távoli városra szegezte, a sokszín? téglából rakott, ?si falakra. Tyrion olyan k?nnyedén olvasott abból a tekintetb?l, akár egy k?nyvb?l: annyira k?zel van, mégis oly távol. Szegény ?rd?g túlságosan kés?n j?tt vissza. Daenerys Targaryen férjhez ment, újságolták nevetve a rabszolgák ?rei. Egy meereeni rabszolgatartót vett maga mellé királynak, egy gazdag nemest, és amint megk?tik a békét, újra megnyitják a városi küzd?vermeket. Más rabszolgák viszont azt állították, hogy az ?r?k hazudnak, mert Daenerys Targaryen soha nem k?tne békét a rabszolgatartókkal. Mhysa, így nevezték ?t. Valaki azt mondta, Anyát jelent. Azt suttogták egymás k?z?tt, hogy az ezüstkirályn? el?j?n a város falai m?gül, szétzúzza a yunkaikat, és let?ri a rabszolgák láncait.

 

Aztán mindannyiunknak süt egy citromos pitét, csókot lehel a sebeinkre, és egyb?l minden jobb lesz, gondolta a t?rpe. Nem hitt a királyi megment?kben. Ha úgy hozza a szükség, inkább majd ? maga hozza el a szabadulást A csizmája orrába t?mk?d?tt gomba elegend? lesz neki és Krajcárnak Ropogtató és Csinos Malac gondoskodjanak magukról

 

Dajka folytatta ura új szerzeményeinek okítását.

 

– Tegyetek meg mindent, amit mondanak, de semmi t?bbet és úgy fogtok élni, akár az urak, kényeztetnek és bálványoznak titeket – ígérte. – Ha viszont megtagadjátok az engedelmességet... de ti ezt sosem tennétek, ugye? Nem, az én kis drágáim soha! – Játékosan belecsípett Krajcár arcába.

 

– Legyen kétszáz! – engedte le az árat a kikiáltó. – Ez a hatalmas vadember háromszor ennyit is megér! Micsoda test?r válhat bel?le! T?bbé senki nem mer zaklatni titeket!

 

– Gyertek, kis barátaim – mondta Dajka. – Megmutatom nektek új otthonotokat. Yunkaiban Qaggaz aranypiramisában fogtok lakni, és ezüsttálcáról esztek majd, de itt most egyszer? életet élünk, a katonák szerény sátraiban.

 

– Ki ad százat? – rikoltotta a kikiáltó.

 

Végül megérkezett az els? ajánlat, de csak ?tven ezüst. A licitáló b?rk?tényes, sovány férfi volt

 

– és még egy! – kárálta a vénasszony a bíbor tokarban.

 

Az egyik katona felrakta Krajcárt a szekér hátuljába.

 

– Ki az az ?regasszony? – kérdezte Tyrion.

 

– Zahrina – felelte a férfi. – Pocsék harcosai vannak, játékszerek az igazi h?s?knek. A barátod nemsokára halott lesz.

 

Nem a barátom. Tyrion Lannister mégis Dajkához fordult:

 

– Nem hagyhatod, hogy ? vigye el.

 

A felügyel? sanda pillantást vetett a t?rpére.

 

– Mit zajongsz?

 

Tyrion Jorahra mutatott.

 

– ? is a mutatványunk része. A medve és a szép sz?z. Jorah a medve, Krajcár a sz?z, és én vagyok a bátor lovag, aki megmenti ?t K?rbetáncolom a medvét, és rácsapok a t?keire. Nagyon vicces jelenet

 

A felügyel? újra az emelvényre nézett.

 

– ??

 

A licit k?zben elérte a kétszáz ezüst?t.

 

– és még egy!

 

– A medvétek. értem. – Dajka átfurakodott a t?megen, odahajolt a hatalmas, sárga yunkaihoz a hordszéken, és valamit a fülébe súgott. Az uraság reng? tokával bólintott, és felemelte a legyez?jét.

 

– Háromszáz! – jelentette be zihálva.

 

A vénasszony megvet? horkantással fordult el.

 

– Ezt miért tetted? – kérdezte Krajcár a k?z?s nyelven.

 

Jó kérdés, gondolta Tyrion. Miért is tettem?

 

– Kezdett unalmassá válni a mutatványod. Minden valamirevaló mutatványosnak szüksége van egy táncoló medvére.

 

A lány megsemmisít? pillantást vetett rá, aztán visszahúzódott a szekér másik végébe, és átkarolta Ropogtató nyakát, mintha a kutya lenne az utolsó barátja ezen a világon. Talán így is van.

 

Dajka Jorah Mormonnal tért vissza, új uruk két rabszolgakatonája pedig fellódította a lovagot a szekérre, a t?rpék k?zé. Mormont nem küzd?tt. Elhagyta az életkedve, amikor megtudta, hogy a királyn?je férjhez ment, j?tt rá Tyrion. Egyetlen elsuttogott szó megtette azt, amire a korbács és a husáng nem volt képes; megt?rte a férfit. Hagynom kellett volna, hogy a vénasszony elvigye. Annyi hasznát veszem, mint mellbimbónak a páncélon.

 

George R. R. Martin's books