– Legyen. Ha végeztetek az ugrándozással, segíteni fogtok a felszolgálásban és a kupák újrat?ltésében. ügyeljetek rá, nehogy le?ntsétek a vendégeket, kül?nben nagyon rosszul jártok.
Az esti el?adást egy zsongl?r nyitotta meg, majd k?vetkezett három er?müvész. Utánuk a kecskelábú fiú járt groteszk táncot Yurkhaz egyik rabszolgájának csontfurulyájára. Tyrion majdnem megkérdezte a furulyást, ismeri-e a ?Castamere-i es?ket”. Mik?zben a sorukra vártak, figyelte Yezzant és a vendégeit. A f?helyet elfoglaló él? aszalt szilva minden bizonnyal a yunkai f?parancsnok lehetett, aki k?rülbelül annyira t?nt leny?g?z?nek, mint egy adag híg ürülék. Vagy tucatnyi yunkai f?úr vette k?rül. Megjelent két zsoldoskapitány is, mindegyik vagy egy tucatnyi emberével. Egyikük egy el?kel?nek t?n? pentosi volt selyembe ?lt?zve, ?szül? hajjal, k?penyét azonban tucatnyi szakadt, véres sz?vetdarabból varrták ?ssze. A másik kapitány az az ember volt, aki megpróbálta megvásárolni ?t reggel, a barna b?r? licitáló az ?szül? szakállal.
– Barna Ben Plumm – nevezte meg édes. – A Második Fiak kapitánya.
Westerosi és Plumm. Egyre jobb.
– Ti k?vetkeztek – mondta Dajka. – Legyetek szórakoztatóak, kedveseim, kül?nben kívánni fogjátok, bárcsak azok lettetek volna!
Tyrion Negyedréz régi trükkjeinek felét sem ismerte, de tudott lovagolni a disznón, leesett, amikor kellett, a f?ld?n gurult, majd újra felpattant. Az el?adás kedvez? fogadtatásra talált úgy t?nt, a részeg dül?ngéléssel rohangáló, egymást fafegyverekkel csépel? kis emberek látványa ugyanolyan derültséget tud kelteni egy ostromtáborban a Rabszolga-?b?lnél, mint Joffrey esküv?i lakomáján Királyvárban. Szánalom, gondolta Tyrion. Ezt a nyelvet mindenhol beszélik.
Yezzan mester kacagott a leghangosabban és leghosszabban, amikor valamelyik t?rpéje elesett vagy ütést kapott, hatalmas teste remegett, akár a birkafaggyú a f?ldrengésben; vendégei mindig megvárták, hogyan reagál Yurkhaz zo Yunzak, miel?tt csatlakoztak. A f?parancsnok olyan t?rékenynek t?nt, hogy Tyrion attól tartott, belehalhat a nevetésbe. Krajcár sisakja az el?adás egy pontján lerepült, és egy savanyú kép?, z?ld-arany csíkos tokart visel? yunkai ?lében k?t?tt ki. Yurkhaz kotkodácsolt, akár a csirkék. Amikor a nemes belenyúlt a sisakba, és kivette a szétloccsant dinnye cs?p?g? darabját, a tábornok feje a zihálástól felvette a gyüm?lcs színét. Hátrafordult vendéglátójához, és súgott neki valamit, a k?vér ember pedig nevetve t?r?lte meg a száját... bár Tyrion mintha düh?t látott volna megvillanni a keskeny, sárga szempárban.
A t?rpék végül levetették fapáncéljukat és az alatta viselt, átizzadt ruhadarabokat, és tiszta, sárga tunikában tértek vissza a vendégek k?zé felszolgálni, Tyrion egy kancsó bíborszín? bort kapott, Krajcár vizet. Fürgén kerülgették a vendégeket, újrat?lt?gették a kupákat, papucsos lábuk halkan surrogott a vastag sz?nyegen. Sokkal nehezebb munka volt, mint amilyennek látszott. Tyrion lába hamarosan beg?rcs?lt, és a hátán lév? sebek egyike is vérezni kezdett, átáztatva a sárga vászonruhát. A t?rpe ?sszeszorított fogakkal végezte tovább a munkáját.
A vendégek t?bbsége ugyanúgy nem vett tudomást róluk, mint a t?bbi rabszolgáról... de az egyik részeg yunkai felvetette Yezzannak, hogy utasítsa párzásra a t?rpéket, egy másik pedig tudni akarta, hogyan vesztette el az orrát Tyrion. Feldugtam az asszonyod lyukába, és leharapta, válaszolta majdnem, de a tengeri vihar meggy?zte róla, hogy még nem akar meghalni, ezért inkább így felelt:
– Levágták, hogy megbüntessenek az engedetlenségemért, nagyuram.
Egy kék tokart visel?, a ruha rojtjainak végén tigrisszemeket hordó nemesnek eszébe jutott, hogy Tyrion az árverésen a cyvasse-tudásával kérkedett.
– Tegyük próbára! – javasolta.
Azonnal hozták a táblát és a figurákat. A v?r?s arcú nagyúr néhány r?vid perc múltán düh?sen borította fel az asztalt, a bábuk a yunkaik nevetése k?zepette szétgurultak a sz?nyegen.
– Hagynod kellett volna nyerni – súgta Krajcár.
Barna Ben Plumm mosolyogva emelte fel a táblát.
– Próbálkozz velem, t?rpe. Amikor fiatalabb voltam, a Második Fiak szerz?dést k?t?ttek Volantisszal, ott tanultam meg a játékot.
– én csak egy rabszolga vagyok, nemes mesterem d?nti el, mikor és kivel játsszak. – Tyrion Yezzanra nézett. – Uram?
A sárga nagyurat láthatóan szórakoztatta a m?sor.
– Mi legyen a tét, kapitány?
– Ha gy?z?k, add nekem ezt a rabszolgát.
– Nem – felelte határozottan Yezzan zo Qaggaz. – De ha legy?z?d a t?rpémet, megkapod aranyban az árat, amit kifizettem érte.