Ki tudhatná ezt jobban, mint Slynt?
– Egy k?p?nyegforgató azt mondaná, amit hallani akarsz, és kés?bb elárulna. Felséged tudja, hogy igazságosan választottak meg. Apám mindig azt mondta, igazságos ember vagy. – Igazságos, de túlságosan rideg, ezek voltak Eddard nagyúr pontos szavai, de Jon úgy d?nt?tt, ezt inkább nem osztja meg a királlyal.
– Eddard nagyúr nem volt a barátom, de értelmes embernek ismertem. ? odaadta volna nekem ezeket a várakat.
Soha.
– Nem tudom, mit tett volna az apám, de én esküt tettem, felség. A Fal az enyém.
– Egyel?re. Meglátjuk, meg tudod-e tartani. – Stannis ráb?k?tt az ujjával. – Tartsd meg a romjaidat, ha ilyen sokat jelentenek neked. De esküsz?m, ha év végére bármelyik üresen fog állni, elveszem ?ket, a hozzájárulásoddal vagy anélkül. és ha csak egy elesik, a fejed is k?vetni fogja. Most pedig kifelé!
Melisandre úrn? felkelt a t?zhely mell?l.
– Engedelmeddel, nagyuram, visszakísérném a parancsnokot a szállására.
– Miért? Tudja az utat. – Stannis lemondóan legyintett. – Tégy, amit akarsz. Devan, ennivalót! F?tt tojást és citromos vizet!
A király toronyszobájának melege után a leereszkedés a csigalépcs?n vacogtatóan hidegnek ígérkezett
– Feltámadt a szél, úrn?m – figyelmeztette az ?rparancsnok a n?t, mik?zben visszaadta Jonnak a fegyvereit – Talán nem ártana egy melegebb k?peny.
– A hitem melegít. – A v?r?s ruhás papn? nekivágott a lépcs?nek Jon mellett. – ?felsége egyre jobban kedvel téged.
– Azt látom. Csak kétszer fenyeget?z?tt a lefejezésemmel.
Melisandre nevetett.
– A hallgatásától kell félni, nem a szavaitól. – Ahogy kiléptek az udvarra, a szél belekapott Jon k?penyébe, és a sz?vet beterítette Melisandrét. A v?r?s papn? félres?p?rte a fekete gyapjút, és belekarolt Jonba. – Lehet, hogy igazad van a vadak királyával kapcsolatban. Imádkozni fogok a Fény Urához, hogy küldj?n útmutatást. Amikor a t?zbe nézek, átlátok a k?v?n és a f?ld?n, és az emberek lelkében megtalálom az igazságot. Rég halott királyokkal beszélgetek, és meg nem született gyermekekkel, és figyelem az évek és évszakok múlását, az id?k végezetéig.
– A tüzeid sosem tévednek?
– Sosem... bár mi, papok halandók vagyunk, így tévedhetünk is. ?sszetéveszthetjük, hogy valaminek el kell j?nnie, vagy el fog j?nni.
Jon még a gyapjún és a cserzett b?r?n át is érezte a n? testének melegét. Az egymásba karolva sétáló pár kíváncsi pillantásokat vonzott magára. Ma éjszaka már err?l fognak suttogni a barakkban.
– Ha valóban látod a holnapot a lángjaidban, mondd meg nekem, mikor és hol érkezik a vadak k?vetkez? támadása. – Kiszabadította a karját.
– R’hllor olyan látomást küld nekünk, amilyet akar, de keresni fogom ezt a Tormund nev? embert a lángokban. – Melisandre v?r?s ajka mosolyra húzódott. – Téged is láttalak a t?zben, Havas Jon.
– Ez fenyegetés akar lenni, úrn?m? Netán engem is meg akarsz égetni?
– Félreértettél – nézett rá a n? kutató pillantással. – úgy látom, zavarba hoztalak, Havas nagyúr.
Jon ezt nem is tagadta.
– A Fal nem n?knek való hely.
– Tévedsz. álmodtam a faladról, Havas Jon. Hatalmas, ?si tudással emelték, és er?s varázslatokat zártak az alapjába. – Melisandre felnézett a Falra, szájából meleg párafelh? áramlott ki. – Ez ugyanannyira az én helyem is, mint a tiéd, és nemsokára kétségbeejt?en nagy szükséged lesz rám. Ne utasítsd vissza a barátságomat, Jon. Láttalak a viharban, minden oldalról ellenségek szorongattak. Rengeteg az ellenséged. Soroljam a nevüket?
– Tudom a nevüket.
– Abban ne légy olyan biztos. – A rubin Melisandre nyakán v?r?sen ragyogott. – Nem attól az ellenségt?l kell tartanod, amelyik szemt?l szemben átkot szór rád, hanem amelyik mosolyog, amikor ránézel, de a hátad m?g?tt a kését feni. Jobban tennéd, ha mindig magad mellett tartanád a farkasodat. Jeget látok, és t?r?ket a s?tétben. V?r?s, keményre fagyott vért és csupasz acélt. Nagyon hideg volt.
– A Falon mindig hideg van.
– úgy gondolod?
– Tudom, h?lgyem.
– Akkor nem tudsz te semmit, Havas Jon – suttogta.
Bran
Ott vagyunk már?