– Egyszerre lánya és felesége, felség. Craster elvette az ?sszes lányát Szegf? fia az ? egyesülésük gyüm?lcse.
– Saját apja ejtette teherbe? – Stannis d?bbentnek t?nt. – Akkor valóban meg kell szabadulnunk t?le! Ilyen fert?t itt nem t?r?k meg, ez nem Királyvár!
– Találok másik szoptatós dajkát. Ha a vadak k?zt nincs, akkor hozatok valakit a hegyi klánoktól. Addig a kecsketej is megfelel a fiúnak, ha felséged is jónak látja.
– Silány táplálék egy hercegnek, de még mindig jobb, mint egy szajha teje. Legyen hát! – Stannis megkocogtatta ujjával a térképet. – Tehát visszatérve az er?d?k ügyére...
– Felség – k?z?lte h?v?s udvariassággal Jon –, elláttam és etettem a katonáidat, riasztó módon megcsappantva a télre felhalmozott készleteinket. Ruhát adtam nekik, hogy ne fázzanak.
Stannist ez nem hatotta meg.
– Valóban, megosztottad velünk a sózott disznóhúsodat és a zabkásádat, és vetettél nekünk néhány fekete rongyot. Rongyokat, melyeket a vadak rángattak volna le a tetemeitekr?l, ha mi nem j?vünk északra!
Jon ügyet sem vetett a k?zbeszólásra.
– Abrakot adtam a lovaitoknak, és ha elkészül a lépcs?, épít?ket is adok éjvár helyreállításához. Abba is beleegyeztem, hogy letelepítsd a vadakat az Adomány területén, melyet ?r?kre az éjjeli ?rség tulajdonába adtak.
– üres és kopár f?ldeket ajánlasz fel, de megtagadod t?lem a várakat, pedig szükségem lenne rájuk, hogy megjutalmazhassam nemeseimet és zászlóhordozóimat!
– Azokat a várakat az éjjeli ?rség építette...
– és az éjjeli ?rség is hagyta el ?ket!
–...hogy védjék a Falat – fejezte be makacsul Jon. – Nem déli nemesek székhelyéül szánták ?ket. Azoknak a váraknak a k?veit rég halott testvéreink vére és csontjai k?tik ?ssze. Nem adhatom ?ket neked.
– Nem adhatod, vagy nem akarod? – A király nyakán kidagadtak az erek. – Felajánlottam neked egy nevet!
– Már van nevem, felség.
– Havas. Létezik ennél baljósabb név? – Stannis megérintette kardja markolatát. – Mégis, minek képzeled magad?
– A falak ?rének. A kardnak a s?tétben.
– Ne szajkózd nekem az esküt?ket! – Stannis el?rántotta a kardot, amit Fényhozónak hívott. – Itt a kardod a s?tétben! – A fény végigfutott a pengén, el?bb v?r?sen, majd sárgán, aztán narancsszínben, élesen kirajzolva a király arcélét. – Ezt még egy z?ldfül? is láthatja. Vak vagy talán?
– Nem, uram. Egyetértek, a várakat valóban fel kell t?lteni hely?rséggel...
– A k?ly?kparancsnok egyetért, micsoda szerencse!
–...de az éjjeli ?rség embereivel.
– De hiszen nincsenek embereid!
– Akkor adj nekem embereket, uram. Tiszteket jel?l?k ki mindegyik elhagyott er?d élére, kipróbált parancsnokokat, akik ismerik a Falat és az azon túli vidéket, és tudják, hogy lehet a legk?nnyebben túlélni a k?zelg? telet. Cserébe mindazért, amit adunk neked, embereket kérek t?led a hely?rségekbe. Gyalogosokat, számszeríjászokat, újoncokat. Még a sebesültjeidet és a betegeidet is átveszem.
Stannis hitetlenkedve meredt rá, aztán vakkantó nevetést hallatott
– Elismerem, van benned bátorság, Havas, de meg?rültél, ha azt hiszed, az embereim feketét fognak ?lteni.
– Olyan szín? k?penyt viselnek, amilyet csak akarnak, amíg úgy engedelmeskednek a tisztjeimnek, mintha a sajátjaik volnának.
A királyt nem sikerült meggy?znie.
– Lovagok és urak állnak a szolgálatomban, nemes és nagy tisztelet? házak leszármazottai. Nem várhatom el t?lük, hogy vadorzók, parasztok és gyilkosok alatt szolgáljanak.
Vagy fattyúk alatt, igaz, uram?
– A te Segít?d is egy csempész.
– Egykori csempész, amiért meg is r?vidítettem az ujjait. Azt mondják, te vagy a Fal kilencszázkilencvennyolcadik parancsnoka. Szerinted a kilencszázkilencvenkilencedik mit mondana a várakkal kapcsolatban? A karóra t?z?tt fejed látványa bizonyára arra sarkallná, hogy segít?készebb legyen. – A király végigfektette fényes kardját a térképen, pontosan a Fal mellett. A penge úgy csillogott, mint a napfény a vízen. – Te csak az én el?zékenységemnek k?sz?nhet?en vagy parancsnok, nem árt, ha ezt jól az eszedbe vésed.
– Azért vagyok parancsnok, mert a testvéreim megválasztottak. – Voltak reggelek, amikor Havas Jon sem nagyon hitt saját magának, amikor azzal a gondolattal ébredt, hogy valami ?rült álomba keveredett. Olyan, mint felvenni egy új ruhát, mondta neki Sam. El?sz?r furcsának t?nik, de ha egy ideig viseled, egészen kényelmesnek fogod találni.
– Alliser Thorne a megválasztásod módja miatt panaszkodik, és nem mondom, hogy nincs némi igazsága. – A térkép harcmez?ként terült el kettejük k?z?tt, a festett b?r az izzó kard fényében fürd?tt. – A számolást egy vak ember végezte, és csak a k?vér barátod állt mellette. Slynt pedig k?p?nyegforgatónak tart.