Belebújni Nyár b?rébe olyan k?nny?vé vált, mint belelépni egy bejáratott cip?be, még miel?tt elt?rt volna a gerince. Lecserélni saját b?rét egy holló éjfekete tollaira már jóval nehezebbnek bizonyult, de nem annyira, mint várta, és nem ezekkel a hollókkal.
– Egy vad cs?d?r ugrál és dobálja magát, amikor az ember megpróbál a hátára ülni, és meg akarja harapni a kezet, amelyik az ennivalót adja neki – mondta Brynden nagyúr –, de ha egy ló elfogadott egy lovast, akkor elfogad egy másikat is. Fiatalok vagy ?regek, ezek a hollók már mind be vannak t?rve. Válassz ki egyet, és repülj.
Kiválasztott egyet, aztán még egyet sikertelenül, de a harmadik holló ránézett ravasz, fekete szemével, oldalra billentette a fejét, halkan károgott egyet, és a k?vetkez? pillanatban már nem a fiú nézte a madarat, hanem a madár a fiút. A folyó robaja hirtelen feler?s?d?tt, a fáklyák valamivel fényesebben lobogtak, mint el?tte, és a leveg? megtelt kül?n?s szagokkal. Amikor megpróbált beszélni, csak éles károgásra futotta, és els? próbálkozása azzal ért véget, hogy belerepült a falba, és újra saját nyomorék testében találta magát. A holló nem sérült meg. Odarepült hozzá, letelepedett a karjára, Bran pedig megsimogatta a fekete tollakat, és újra próbálkozott. Hamarosan már k?rbe-k?rbe repkedett a barlangcsarnokban, kerülgette a mennyezetr?l lelógó hosszú k?fogakat, még a hasadék f?lé is kimerészkedett, és belemerült a hideg, fekete mélységbe.
Ráj?tt, hogy nincs egyedül.
– Valaki más is volt a hollóban – mondta Brynden nagyúrnak, amint visszatért saját b?rébe. – Egy lány. éreztem.
– Egy asszony a f?ld dalát énekl?k k?zül – felelte tanítója. – Hosszú ideje halott, egy része mégis itt maradt, ahogy bel?led is maradna egy rész Nyárban, amennyiben fiútested holnap meghalna. Egy árnyék a lelken. Nem fog bántani.
– Mindegyik madárban vannak énekesek?
– Mindegyikben. Az énekesek tanították meg az Els?ket arra, hogy hollókkal küldjenek üzeneteket... de akkor még a madarak ki tudták mondani a szavakat. A fák emlékeznek, de az emberek felejtenek, ezért ma már pergamenre írják az üzeneteket, és hozzák?t?zik olyan madarak lábához, amelyek sosem osztoztak senkivel a b?rük?n.
?reg Nan is mesélte neki ezt a t?rténetet, de amikor megkérdezte Robbot, hogy igaz-e, bátyja csak nevetett, és visszakérdezett, hogy vajon a grumkinokban is hisz-e. Jó lett volna, ha most Robb is itt van vele. Megmondanám neki, hogy tudok repülni, de ? nem hinné, ezért meg kellene mutatnom. Biztos vagyok benne, hogy ? is megtanulhatna, és Arya meg Sansa, még a kis Rickon és Havas Jon is. Mindannyian hollók lehetnénk, és Luwin mester ketrecében élnénk.
Ez azonban csak egy újabb buta ábránd volt. Bran id?nként elgondolkodott, hogy ez az egész nem csak álom-e. Talán elaludt odakint a havon, és egy biztonságos, meleg helyre álmodta magát. Fel kell ébredned, mondogatta ilyenkor magának, azonnal fel kell ébredned, kül?nben a halálba álmodod magad! Egyszer-kétszer er?sen bele is csípett a karjába, de csak annyit ért el vele, hogy megfájdult a helye. Kezdetben megpróbálta számolni a napokat a felkeléshez és a lefekvéshez igazítva, de a f?ld alatt a kett? valahogy egybefolyt. Az álmok leckékké váltak, a leckék álmokká, a dolgok egyszerre t?rténtek, vagy éppen meg sem estek. Vajon megtett valamit, vagy csupán álmodta?
– Ezer emberb?l mind?ssze egy születik b?rváltónak – árulta el Brynden nagyúr egy nap, miután Bran már megtanult repülni –, és ezer b?rváltóból egy lehet z?ldlátó.
– én azt hittem, a z?ldlátók a gyermekek varázslói. Mármint az énekeseké.
– Bizonyos értelemben. Akiket ti az erd? gyermekeinek hívtok, a napra emlékeztet? aranyszemmel születnek, de id?nként születik k?z?ttük valaki, akinek a szeme v?r?s, akár a vér, vagy z?ld, mint a moha az erd? szívében. Az istenek így jel?lik meg azokat, akiket kiválasztottak az adományra. A kiválasztottak nem er?s testalkatúak, és kevés gyors évet érnek meg a f?ld színén, mert minden dalban meg kell lennie az egyensúlynak. ám a fához megtérve nagyon sokáig élnek. Ezernyi szem, száz b?r és olyan mély b?lcsesség, ameddig az ?si fák gy?kerei nyúlnak. Z?ldlátók.
Bran nem értette, ezért megkérdezte a Reedeket.
– Szeretsz k?nyveket olvasni, Bran? – kérdezte Jojen.
– Bizonyos fajtákat. Szeretem a harcos t?rténeteket. Sansa n?vérem a csókolózós t?rténeteket kedveli, de azok buták.