– Ott talált rátok a n?vérem? Braavosban?
– A n?véred? – nézett rá értetlenül a lány.
– Cersei királyn?.
Krajcár a fejét rázta.
– ó, nem... egy férfi keresett fel minket Pentosban. Osmund. Nem, Oswald! Vagy valami hasonló. Oppo beszélt vele, nem én, ? intézett el mindent. A bátyám mindig tudta, mihez kezdjünk, hová menjünk.
– Mi most Meereenbe megyünk.
A lány meglep?d?tt.
– úgy érted, Qarthba, nem? új-Ghis érintésével Qarthba tartunk.
– Meereenbe. Meglovagolhatod a kutyádat a sárkánykirályn? el?tt, és a saját súlyodat kapod aranyban. Legjobb, ha máris elkezdesz enni, hogy szép k?vér legyél, amikor ?felsége el?tt sorompóba szállsz.
Krajcár nem viszonozta a mosolyát.
– Egymagam legfeljebb k?rbe-k?rbe lovagolhatok. és ha a királyn? nevet is, hová megyek utána? Soha nem maradtunk hosszabb ideig egy helyen. Els? alkalommal, amikor látnak minket, mindig nevetnek, de negyedszerre vagy ?t?dsz?rre már el?re tudják, mi k?vetkezik. Aztán már nem nevetnek, így tovább kell állnunk. A legt?bb pénzt a nagyvárosokban keressük, de én jobban szeretem a kisebb településeket. Az ilyen helyeken az embereknek nincs pénzük, inkább megetetnek minket a saját asztaluknál, és a gyerekek mindenhová elkísérnek.
Csak azért, mert az isten háta m?g?tti koszfészkükben még sosem láttak t?rpét, gondolta Tyrion. A rohadt kis fattyak egy kétfej? kecskét is ugyanúgy k?vetnének, ha felbukkanna a falujukban. Legalábbis amíg meg nem unnák a mekegését, mert akkor levágnák és megsütnék vacsorára. De nem akarta újra megríkatni Krajcárt, ezért inkább azt mondta:
– Daenerys jószív? és nagylelk? királyn?. – Hiszen a lány ezt akarta hallani. – Biztos vagyok benne, hogy talál neked helyet az udvarában. Egy biztonságos helyet, ahol a n?vérem nem érhet el.
Krajcár odafordult hozzá.
– és te is ott leszel.
Kivéve, ha Daenerys úgy d?nt, szüksége van némi Lannister-vérre fizetségként a Targaryen-vérért, amit a bátyám kiontott.
– Ott.
A t?rpe lány ezután már jóval s?r?bben járt fel a fedélzetre. Tyrion másnap délután látta ?t és tarka malacát a hajó k?zéps? részén, amikor a leveg? meleg volt, a tenger pedig nyugodt.
– Csinosnak hívják – árulta el szégyenl?sen Krajcár.
Csinos, a malac, és Krajcár, a lány. Valakinek volna miért felelni. Krajcár adott Tyrionnak néhány makkot, és a t?rpe engedte, hogy a malac megegye a kezéb?l. Ne gondold, hogy nem látom, mit m?velsz, te lány, gondolta, mik?zben a megtermett koca elégedett r?f?géssel habzsolta a csemegét.
Hamarosan már együtt ettek. Volt olyan este, hogy csak ketten voltak, máskor Moqorro test?rei mellett szorongtak. Az ujjak, Tyrion így hívta ?ket; elvégre a Lángoló Kézben szolgáltak, és pontosan ?ten voltak. Krajcár nevetett, amikor meghallotta – kellemes nevetése volt, bár nem gyakran lehetett hallani. A sebe még túl friss volt, a gyásza túl mély.
Nemsokára már a lány is Büd?s Intéz?nek nevezte a hajót, bár kissé megharagudott Tyrionra, amikor Csinost szalonnának hívta. Tyrion vezeklésképpen megpróbálta megtanítani cyvasse-olni, de rá kellett j?nnie, hogy vesztett üggyel kísérletezik.
– Nem – mondta el tucatnyi alkalommal –, a sárkány repül, nem az elefánt!
Ugyanaznap este a lány határozottan odalépett hozzá, és megkérdezte, lenne-e kedve viaskodni vele.
– Nem – felelte. Csak kés?bb jutott eszébe, hogy a viaskodás talán nem az, amire ? gondolt. Akkor is nemmel válaszolt volna, csak talán nem ilyen nyersen,
Jorah Mormonttal k?z?s kabinjában még órákig forgolódott, id?nként elszunnyadt, majd újra felriadt. álma tele volt szürke, megk?vesedett kezekkel, melyek érte nyúltak a k?db?l, és ismét látta az apjához vezet? lépcs?t.
Végül nem is próbálkozott tovább az alvással, inkább felment a fedélzetre friss leveg?t szívni. A Selaesori Qhoran nagy, csíkos vitorláját éjszakára bevonták, a fedélzet szinte teljesen néptelen volt. A hátsó felépítményen az egyik tiszt ?rk?d?tt, k?zépen pedig Moqorro ült a parázstartója mellett, a zsarátnokok k?rül még táncolt néhány lángnyelv.
Csak a legfényesebb csillagok látszottak, azok is csak nyugaton. északkeleten véres horzsolásra emlékeztet? tompa, v?r?s derengés izzott az égen. Tyrion még soha nem látta ekkorának a holdat. Hatalmas volt, puffadt, mintha lenyelte volna a napot, és bels? láz hevítette volna. Ikertestvére a hajó másik oldalán, a láthatár m?g?tt v?r?sen tükr?z?d?tt minden hullámban.
– Hány óra van? – kérdezte Moqorrót. – Az nem lehet a napkelte, hacsak a kelet nem vándorolt el. Miért v?r?s az ég?
– Valyria f?l?tt mindig v?r?s, Hegyi Hugor.
Végigfutott a hideg a hátán.
– Olyan k?zel vagyunk?