Moqorro megérintette az orrát.
– Aromás illatot árasztó. Jó szagú vagy virágillatú, talán ez a megfelel? szó rá.
– Vagyis a Selaesori Qhoran t?bbé-kevésbé azt jelenti, hogy Büd?s Intéz??
– Inkább Illatos Intéz?.
Tyrion elvigyorodott.
– Azt hiszem, én inkább maradok a büd?snél, de azért k?sz?n?m a magyarázatot.
– ?rül?k, hogy felvilágosíthattalak. Talán egy nap azt is megengeded, hogy R’hllor igazságára oktassalak.
– Talán egy nap. – Amikor csak egy fej leszek egy dárda hegyén.
A helyet, melyen Ser Jorah-val osztozott, csak a legnagyobb jóindulattal lehetett kabinnak nevezni; a dohos, kellemetlen szagú helyiségben ahhoz is alig volt hely, hogy két függ?ágyat felakasszanak egymás f?lé. Mormont már elnyúlt az alsón, lassan himbálózott a hajó mozgásának ütemére.
– A lány végre kidugta az orrát – mondta neki Tyrion. – Egyetlen pillantást vetett rám, aztán r?gt?n vissza is menekült a fedélzet alá.
– Nem vagy valami szép látvány.
– Nem mindenki lehet olyan jókép?, mint te. A lány elveszettnek érzi magát. Nem lepne meg, ha szerencsétlen teremtés csak azért osont volna fel, hogy belevesse magát a tengerbe.
– A szerencsétlen teremtés neve Krajcár.
– Tudom a nevét. – Gy?l?lte a nevét. A bátyját Negyedréznek hívták, bár a valódi neve Oppo volt. Negyedréz és Krajcár. A legkisebb pénzek legalábbis értékben, és ami még rosszabb, saját maguknak választották ezeket a neveket. Rossz ízt hagyott Tyrion szájában. – A lényeg, hogy barátra van szüksége.
Ser Jorah felült a függ?ágyban.
– Akkor barátkozz ?ssze vele, vedd el feleségül, bánom is én!
Ez sem javított Tyrion hangulatán.
– Hasonló a hasonlóhoz, így gondolod? Magadnak pedig egy n?stény medvét szemeltél ki, ser?
– Te ragaszkodtál hozzá, hogy hozzuk magunkkal.
– Azt mondtam, nem hagyhatjuk Volantisban. Ez nem azt jelenti, hogy meg akarom dugni. Ha elfelejtetted volna, a halálomat kívánja. én vagyok az utolsó ember, akivel ?ssze akarna barátkozni.
– Mindketten t?rpék vagytok.
– Igen, ahogy a bátyja is az volt, akit azért ?ltek meg, mert egy részeg bolond ?sszetévesztette velem.
– Csak nem b?ntudatot érzel?
– Nem! – felelte düh?sen Tyrion. – Elég b?n?m van, amiért felelnem kell; ehhez az egyhez nincs k?z?m. Talán nehezteltem rájuk némileg a Joffrey esküv?jén játszott szerepük miatt, de soha nem kívántam, hogy bajuk essen.
– Valóban ártalmatlan lény vagy, akár egy bárány. – Ser Jorah felállt – A t?rpe lány a te terhed. Csókold meg, ?ld meg vagy kerüld el, ahogy tetszik. Engem nem érdekel – Tyrion mellett átnyomakodva elhagyta a kabint.
Nem csoda, hogy kétszer is szám?zték, gondolta Tyrion. Ha lenne rá módom, én is azt tenném. Hideg, komor és mogorva ember, híján minden vidámságnak. és ezek még a jó tulajdonságai. Ser Jorah ébren t?lt?tt óráinak nagy részében a felépítményt rótta, vagy a korlátnak támaszkodva a tengert bámulta. Az ezüstkirályn?jét keresi.
Daenerysre vágyik, és azt akarja, hogy a hajó gyorsabban menjen. Nos, én sem viselkednék másként, ha Tysha várna Meereenben.
Talán a Rabszolga-?b?l lehet az a hely, ahová a szajhák mennek? Nem t?nt valószín?nek. Az olvasmányai alapján a rabszolgatartó városokban inkább teremtették ?ket. Mormont hozhatott volna magával egyet. Egy csinos rabszolgalány csodákat m?velhetett volna a lovag hangulatával... kül?n?sen egy ezüsthajú, mint az a szajha, amelyik a farkán üld?gélt Selhorysban.
A folyón Tyrionnak el kellett viselnie Griffet, de ott legalább elterelte a figyelmét a kapitány valódi kiléte és a dereglye néhány f?s legénységének bajtársiassága. A koggán azonban mindenki az volt, akinek látszott, senki nem volt a sorstársa, és csak a v?r?s pap mutatott iránta némi érdekl?dést. ? és talán Krajcár. De a lány gy?l?l, amit meg is tudok érteni.