A Selaesori Qhoran ?tszáz tonnás, lomha tekn? volt hatalmas raktérrel, el?l-hátul magas felépítménnyel, k?zépen egyetlen árboccal. A groteszk, féregrágta orrszobor valamilyen székrekedéses ábrázatú hírességet formázott, egyik hóna alatt pergamentekerccsel. Tyrion ennél csúfabb hajót még soha nem látott, és a legénység sem volt kül?nb. A kapitány, egy mocskos szájú, érzéketlen, hordóhasú, mohó tekintet? tengerész pocsék cyvasse-játékos volt, és még pocsékabb vesztes. Négy tiszt szolgált alatta, mindannyian felszabadított rabszolgák, és a hajót ?tven rabszolga evez?s hajtotta, mindegyiknek az arcára az orrszobor elnagyolt mását tetoválták. Orrnélküli, a tengerészek így hívták Tyriont, hiába mondta el nekik számtalanszor, hogy a neve Hegyi Hugor.
Három tiszt és a legénység t?bb mint háromnegyede a Fény Urának buzgó híve volt. Tyrion a kapitányról nem tudta biztosan megállapítani, mivel a férfi mindig felj?tt az esti imához; de nem vett részt benne. ám a Selaesori Qhoran valódi parancsnoka Moqorro volt, legalábbis ezen az úton.
– Fény Ura, áldd meg rabszolgádat, Moqorrót, világítsd meg útját a világ s?tét helyein! – d?r?gte a v?r?s pap. – Védelmezd meg alázatos rabszolgádat, Benerrót. Adj neki bátorságot. Adj neki b?lcsességet. T?ltsd meg szívét t?zzel!
Tyrion ekkor vette észre Krajcárt, aki a hátsó felépítmény alá vezet? meredek falépcs?r?l figyelte az el?adást. Az egyik alsó lépcs?n állt, így csak a feje teteje látszott. A csuklya alatt fehéren csillogott a szeme az éjszakai t?z fényében. Vele volt a kutyája is, a hatalmas, szürke kopó, amelyiken lovagolni szokott az el?adások alkalmával.
– H?lgyem – szólt oda neki Tyrion halkan. Valójában nem volt h?lgy, de Tyrion képtelen volt kimondani azt az ostoba nevet, és nem akarta lánynak vagy t?rpének sem hívni.
Krajcár megrezzent.
– én... én nem láttalak.
– Nos, elég kicsi vagyok.
– Nem... nem éreztem jól magam...
A kutya vakkantott.
úgy érted, belebetegedtél a gyászba.
– Ha segítségedre lehetek...
– Nem. – Azzal ugyanolyan gyorsan el is t?nt, ahogy megjelent, visszamenekült a kabinjába, melyen kutyájával és malacával osztozott. Tyrion nem hibáztatta. A Selaesori Qhoran legénysége szemlátomást ?rült, amikor a fedélzetre lépett, elvégre egy t?rpe szerencsét jelentett. A fejét olyan gyakran d?rzs?lték meg, és olyan er?vel, hogy már attól félt, kihullik a haja. Krajcár azonban sokkal vegyesebb fogadtatásra talált. Lehet, hogy t?rpe volt, de ugyanakkor n? is, és a n?k balszerencsét jelentettek egy hajón. Voltak, akik az ? fejét is megd?rzs?lték, de t?bben inkább átkot mormoltak a bajuszuk alatt, amikor megjelent a fedélzeten.
Az én látványom pedig csak só a sebére. Azért vágták le a testvére fejét, mert azt hitték, én vagyok az, mégis itt ül?k, mint valami átkozott vízk?p? szobor, és üres vigaszt ígérgetek. Az ? helyében én sem akarnék mást, mint bel?kni magam a tengerbe.
Sajnálta a lányt. Nem szolgált rá mindarra a borzalomra, ami Volantisban érte, ahogy a testvére sem. Amikor legutoljára látta, még miel?tt elhagyták a kik?t?t, Krajcár szeme duzzadt volt a sírástól, két kísérteties, v?r?s folt a sápadt, halovány arcon. Mire vitorlát bontottak, bezárkózott a kabinjába a kutyájával és a malacával, de éjszakánként mindannyian hallották, ahogy sír. Tegnap az egyik tiszt k?z?lte, hogy legszívesebben kidobná a hajóból, még miel?tt a k?nnyeivel elsüllyeszti. Tyrion nem volt benne teljesen biztos, hogy tréfál.
A legénység az esti ima végeztével szétszéledt, néhányan az ?rhelyükre mentek, mások enni, rumot inni vagy aludni a függ?ágyukba. Moqorro ott maradt a tüze mellett, ahogy minden éjszaka tette. Bámulta a táncoló lángokat, elveszett a látomásokban. Vajon valóban látja a j?v?t, ahogy állítja? Ha igen, félelmetes adomány birtokában van. A pap egy id? után felemelte a tekintetét, és a t?rpére nézett.
– Hegyi Hugor – szólalt meg komor biccentéssel. – Imádkozol velem?
– Valaki azt mondta, az éj s?tét, és tele van iszonyattal. Mit látsz a lángokban?
– Sárkányokat – felelte Moqorro Westeros k?z?s nyelvén. Nagyon jól beszélte, alig érz?d?tt az akcentusa. Nem kétséges, Benerro f?pap t?bbek k?zt ezért választotta ?t, hogy elvigye R’hllor hitét Daenerys Targaryennek. – ?reg és fiatal sárkányokat, igazakat és hamisakat, fényeseket és s?téteket és téged. Egy kis embert nagy árnyékkal, amint az egész k?zepén acsarog.
– Acsarog? Egy olyan kedves fickó, mint én? – Tyrion ezt szinte már hízelg?nek érezte. Nem kétséges, annak is szánta. Minden bolond szereti hallani, hogy fontosnak tartják. – Talán Krajcárt láttad. Majdnem ugyanakkorák vagyunk.
– Nem, barátom.
Barátom? Ezen vajon mikor eshettünk túl?
– Láttad, mennyi id?, amíg elérjük Meereent?
– Annyira szeretnéd már látni a világ megváltóját?
Igen és nem. A világ megváltója lecsapathatja a fejem, vagy odaadhat a sárkányainak el?étel gyanánt.
– Nem én – tiltakozott Tyrion. – Engem csak az olajbogyók érdekelnek, bár attól tartok, meg?regszem és meghalok, mire megkóstolhatom ?ket. Gyorsabban tudnék evezni, mint ahogy vitorlázunk. Mondd csak, ez a Selaesori Qhoran egy triarka volt vagy valami tekn?sbéka?
A v?r?s pap kuncogott.
– Egyik sem. A Qhoran... nem uralkodó, hanem az az ember, aki szolgálja az uralkodókat és tanácsokkal látja el ?ket, segít nekik intézni az ügyeiket. Westeroson talán az intéz? vagy tanácsos kifejezést használnánk rá.
A Király Segít?je? Mulatságosnak találta.
– és a selaesori?