– Igen, nagyuram. Domeric. én... hallottam a nevét...
– Ramsay ?lte meg. Uthor mester azt mondta, bélbetegség, de tudom, hogy méreg volt Domeric élvezte a V?lgyben Redfort fiainak társaságát. Szeretett volna egy fivért maga mellé, ezért ellovagolt a K?nnyez? Vízhez, hogy megkeresse a fattyamat. Megtiltottam neki, de Domeric feln?tt férfi volt, és úgy gondolta, okosabb az apjánál. A csontjai most Rémvár alatt nyugszanak, a testvére csontjai mellett, aki még a b?lcs?ben meghalt, így itt maradt nekem Ramsay. Mondd csak... szerinted ha a rokongyilkosság elátkozott dolog, mit tegyen egy apa, amikor egyik fia meg?li a másikat?
A kérdés megrémítette. Nyúzó egyszer említette, hogy a Fattyú meg?lte tisztavér? fivérét, de soha nem merte elhinni. Tévedhetett A testvérek id?nként meghalnak, de ez nem jelenti, hogy meg?lték ?ket. Az én testvéreim is meghaltak pedig nem bántottam ?ket.
– Nagyuramnak van új felesége, aki fiúkat szülhet neki.
– A fattyam imádná, nem igaz? Walda úrn? Frey, és az az érzésem, igencsak termékeny. Bevallom, kül?n?s módon megkedveltem az én kis k?vér asszonyomat. Az el?z? kett? soha nem adott ki egyetlen hangot sem az ágyban, de ez egyfolytában sikoltozik és remeg, amit meglehet?sen vonzónak tartok. Ha olyan sebesen potyogtatja a fiúkat, ahogy a gyüm?lcslepényt eszi, Rémvárat hamarosan el?z?nlik a Boltonok. Ramsay természetesen mindet meg fogja ?lni, ami talán nem is baj. Nem élek olyan sokáig, hogy lássam férfivá érni a fiaimat, a k?ly?kkorú urak pedig minden házra átkot jelentenek. Walda viszont biztosan nagyon szomorú lesz.
B?z?s torka kiszáradt. Hallotta a szél zúgását az utat szegélyez? szilfák száraz ágai k?z?tt.
– Jó uram, én...
– Jóuram, elfelejtetted?
– Jóuram. Ha megkérdezhetem... miért van rám szükséged? én már senkinek nem jelentek hasznot. Nem is vagyok ember. Megt?rtem és... ez a szag...
– Egy fürd? és egy ruhacsere megoldja a szagot.
– Fürd?? – B?z?s gyomra ?sszeszorult. – én... inkább nem, jóuram. Kérlek, nekem... sebeim vannak, és... ezeket a ruhákat Ramsay nagyúr adta nekem, én... azt mondta, soha nem vehetem le ?ket, csak az ? parancsára...
– Rongyokat viselsz – magyarázta Bolton nagyúr meglep?en türelmesen. – Mocskos, szakadt, foltos, vért?l és húgytól b?zl? rongyokat. Ráadásul vékonyak is, biztosan fázol. Puha és meleg gyapjút adunk rád, talán egy prémes szegély? k?penyt is. Nem szeretnéd?
– Nem. – Nem hagyhatta, hogy megfosszák a Ramsay nagyúrtól kapott ruháitól. Nem hagyhatta, hogy lássák.
– Jobban tetszene némi selyem és bársony? Ha jól emlékszem, volt id?, amikor szeretted az ilyesmit.
– Nem! – tiltakozott rémülten. – Nem, én csak ezeket a ruhákat akarom, B?z?s ruháit! B?z?s vagyok, rímel arra, hogy büd?s! – Szíve hevesen d?r?mb?lt, akár egy dob, hangja ijedt nyüszítéssé vékonyodott. – Nem akarok fürd?t, jóuram, ne vedd el a ruháimat!
– Legalább kimoshatjuk ?ket?
– Nem! Nagyuram, ne, k?ny?rg?m! – Mindkét kezével melléhez szorította zubbonyát, és ?sszeg?rnyedt a nyeregben, mintha attól tartana, hogy Roose Bolton megparancsolja a katonáinak, ott helyben tépjék le róla a ruhát.
– Ahogy akarod. – Bolton sápadt szempárja üresnek t?nt a holdfényben, mintha senki nem lett volna m?g?ttük. – Tudod, nem akarlak bántani. Nagyon sokkal tartozom neked.
– Valóban? – Egy része valahol belül azt sikoltozta: ez egy csapda, játszik veled, a fiú csupán az apja árnyéka! Ramsay nagyúr állandóan a reményeivel játszadozott. – Mivel... mivel tartozol nekem, jóuram?
– Egész északkal. A Starkoknak azon a napon lett végük, amikor te elfoglaltad Derest. – Legyintett sápadt kezével. – Most már csak a koncon marakodunk.
A r?vid út Hantcsarnok c?l?pfalánál ért véget. A négysz?gletes tornyokon zászlók lobogtak a szélben: Rémvár nyúzott embere, a Cerwynek csatabárdja, Tallhart feny?i, Manderly férfisell?je, a vén Locke nagyúr keresztbe tett kulcsai, az Umberek óriása, a Flintek k?keze és a Hornwoodok jávorszarvasa. A Stoutokat arany-rozsdabarna pajzs, a Slate-eket szürke mez? jelképezte dupla, fehér szegélydísszel. A Patakvidékr?l érkezett négy Ryswell jelenlétét négy lófej hirdette – egy szürke, egy fekete, egy arany és egy barna. A Ryswellek maguk sem tudtak megállapodni címerük színében. és legf?lül lobogott annak a fiúnak a szarvasos-oroszlános zászlaja, aki ezermérf?ldnyire ült a Vastrónon.
B?z?s a régi szélmalom lapátjait figyelte, mik?zben a kaputorony alatt belovagoltak a füves udvarra, ahol istállófiúk szaladtak el?, ellátni a lovakat.