– Erre, ha megkérhetlek. – Bolton nagyúr az er?d felé indult, ahol a megboldogult Dustin nagyúr és ?zvegy felesége lobogói lengtek. Az elhunyt férj zászlaja tüskés koronát ábrázolt keresztbe tett csatabárdok f?l?tt, az asszonyé ugyanazt, kiegészítve Rodrik Ryswell arany lófejes címerével.
Ahogy felfelé kapaszkodott a nagyterembe vezet? széles falépcs?n, B?z?s lába remegni kezdett. Egy pillanatra meg kellett állnia, pihenni, és k?zben felnézett a Nagyhant füves lejt?ire. Némelyek azt állították, az az Els? Király sírdombja, aki Westerosra vezette az Els?ket. Mások szerint a mérete alapján egy óriáskirályt temettek oda. Nagyon kevesen vallották, hogy nem sirhalom, hanem csak egyszer? domb, méghozzá magányos domb, mert a hantvidék lapos, szélfútta síkság volt
A nagyteremben egy n? állt a kandalló mellett, keskeny kezét a haldokló t?z zsarátnoka f?l?tt melengette. Tet?t?l talpig fekete ruhát viselt, ékszerek és drágak?vek nélkül, de nemesi családból származott, ez tisztán látszott. Bár szeme és szája sarkában ráncok sorakoztak, tartása egyenes maradt, és az arca sem hagyott kívánnivalót Hajában ?sz szálak keveredtek a barnákkal, fürtjeit kontyba fogta ?ssze a tarkóján.
– Ki ez? – kérdezte. – Hol a fiú? A fattyad nem volt hajlandó átadni? Ha ez a vénember a... ó, istenek, mi ez a szag? Ez a vadember ?sszepiszkította magát?
– Eddig Ramsay-nél volt. Barbrey úrn?, hadd mutassam be neked a Vas-szigetek jog szerinti uralkodóját, Theont a Greyjoy-házból.
Ne, gondolta B?z?s, ne, ne mondd ki ezt a nevet, Ramsay meghallja, tudni fogja, megtudja, bántani fog!
A n? ?sszehúzott ajakkal nézte.
– Nem erre számítottam.
– Vele kell megelégednünk, nincs más.
– Mit tett vele a fattyad?
– Gondolom, eltávolított róla némi b?rt, egy-két kisebb testrészt. Semmi létfontosságút.
– Meg?rült?
– Lehetséges. Számít valamit?
B?z?s nem bírta tovább hallgatni ?ket.
– Kérem, jóuram, úrn?m, itt valami tévedés lesz! – Térdre rogyott, reszketett, akár a falevél a téli viharban, k?nnyek csorogtak elgy?t?rt arcán. – én nem ? vagyok, nem a K?p?nyegforgató, ? meghalt Deresben! Az én nevem B?z?s! – Mindig emlékeznie kellett az igazi nevére. – Rímel arra, hogy b?n?s!
Tyrion
A Selaesori Qhoran már hetedik napja volt úton Volantisból, amikor Krajcár végül el?bukkant a kabinjából. úgy kapaszkodott fel a fedélzetre, mint valami hosszú téli álmából ébred?, félénk erdei lény.
Alkonyodott, a v?r?s pap meggyújtotta tüzét a hajó k?zepén elhelyezett nagy parázstartóban, a legénység ?sszegy?lt imádkozni. Moqorro hangja mély dobszó volt, amely mintha valahonnan hatalmas teste mélyér?l düb?rg?tt volna el?.
– K?sz?njük neked a napot, mely melegen tart minket – imádkozott. – K?sz?njük neked a csillagokat, melyek vigyáznak ránk, mik?zben ezen a hideg, fekete tengeren hajózunk.
A hatalmas termet?, még talán Ser Jorah-nál is magasabb és kétszer olyan széles pap v?r?s, az ujjánál, a nyakánál és a szegélyénél narancs lángnyelvekkel hímzett k?penyt viselt. B?re fekete volt, akár a korom, haja fehér, mint a hó; az arcára és homlokára tetovált lángnyelvek sárga és narancs színben pompáztak. Vasbotja ugyanolyan magas volt, mint ? maga, és sárkányfej koronázta; amikor nyelét a fedélzet deszkáihoz üt?tte, a sárkány pofájából z?ld láng l?vellt el?.
Test?rei, a Lángoló Kéz ?t rabszolgaharcosa vezették a kórust ó-Volantis nyelvén kántáltak, de Tyrion már elég sokszor hallotta az imát ahhoz, hogy megértse a lényegét. Gyújtsd mega tüzünket és védj meg minket a s?tétségt?l, bla-bla, világítsd meg az utunkat, és tarts minket ropogósan melegen, az éj s?tét, és tele van iszonyattal, ments meg minket a félelmetes dolgoktól, bla-bla, és így tovább.
Annál azonban okosabb volt, hogy hangot adjon gondolatainak. Tyrion Lannister sosem vette hasznát az isteneknek, de ezen a hajón b?lcsnek látszott bizonyos fokú tiszteletet mutatni R’hllor irányában. Jorah Mormont azonnal levette róla a láncokat és bilincseket, amint útra keltek, és a t?rpe nem akarta újra fel?lteni ?ket.