– Vidd! – mondta az apjának. – Ez már nem is ember. Felfordul a gyomrom a szagától.
A hold már Hantvég c?l?pfalai f?lé emelkedett, amikor kiléptek a nagyteremb?l. B?z?s hallotta, ahogy a szél végigs?p?r a városon túl húzódó, enyhén hullámos síkságon. Alig egy mérf?ld választotta el Harwood Stout szerény er?djét Hantcsarnok keleti kapujától. Bolton nagyúr felajánlott neki egy hátast.
– Tudsz lovagolni?
– Azt... azt hiszem, nagyuram.
– Walton, segítsd fel!
B?z?s még a láncok nélkül is úgy mozgott, mint egy ?regember. Húsa ernyedten lógott a csontjairól, Savanyú Alyn és Csontos Ben szerint id?nként még rángatózott is. és a szaga... még a kanca is megpróbált elhúzódni t?le, amikor nyeregbe akart szállni.
Valójában szelíd hátas volt, és ismerte az utat Hantcsarnokba. Bolton nagyúr és B?z?s egymás mellett lovagoltak ki a kapun, az ?r?k tapintatos távolságban k?vették ?ket.
– Milyen néven hívjalak? – kérdezte a nemes, mik?zben végiglovagoltak Hantvég egyenes, széles utcáin.
B?z?s, a nevem B?z?s, rímel arra, hogy gy?r?tt.
– B?z?s – felelte –, ha jó uramnak nincs ellenére.
– Jóuramnak. – Bolton ajka épp csak annyira nyílt szét, hogy el?villanjon a foga. Talán mosolygott.
B?z?s nem értette.
– Nagyuram? Azt mondtam...
–...jó uram, amikor azt kellett volna, jóuram. A nyelved minden szavadnál elárulja származásodat. Ha rendes parasztnak akarsz látszani, beszélj úgy, mintha sár lenne a szádban, vagy mintha túl ostoba lennél hozzá, hogy felismerd, ez nem egy szó, hanem kett?.
– Ha jó uram... jóuram úgy kívánja...
– Máris jobb. Borzalmas a szagod.
– Igen, jóuram. Bocsánatodat kérem, jóuram.
– Miért? A szagod a fiam m?ve, nem a tiéd. Tisztában vagyok vele. – Ellovagoltak egy istálló, majd egy búzakalász cégéres fogadó mellett B?z?s zenét hallott kisz?r?dni az ablaktáblák m?gül. – Ismertem az els? B?z?st. B?zl?tt ? is, bár nem a mosdás hiánya miatt. Igazság szerint sosem ismertem nála tisztább embert. Naponta háromszor fürd?tt, és virágot hordott a hajában, mint a szüzek. Egyszer, amikor a második feleségem még élt, rajtakapták, amint parfüm?t lop a hálószobánkból. Tucatnyi korbácsütést mértem ki rá. Még a vére is rossz szagú volt. A k?vetkez? évben újra próbálkozott. Ezúttal megitta a parfüm?t, és kis híján belehalt. Nem mintha számított volna, ezzel a szaggal született Az emberek átoknak tartották. Az istenek azért teremtették büd?snek, hogy mindenki tudja, rothad a lelke. A régi mesterem azt állította, ez valamilyen betegség jele, de a fiú er?s volt, akár egy fiatal bivaly. Senki nem tudott megmaradni mellette, ezért a disznókkal aludt... egészen addig a napig, amikor Ramsay anyja megjelent a kapunál, és k?vetelte, hogy adjak neki egy szolgálót a fattyam mellé, aki egyre vadabbá s nevelhetetlenebbé vált. Odaadtam neki B?z?st. Gúnynak szántam, de ? és Ramsay elválaszthatatlanok lettek. Nem is tudom... vajon Ramsay rontotta meg B?z?st, vagy fordítva t?rtént? – A nemes az új B?z?sre pillantott sápadt, két fehér holdra emlékeztet? szemével. – Mit suttogott neked, mik?zben eloldozott?
– ?... azt mondta... – Azt mondta, semmit ne mondjak neked. A szavak a torkán akadtak, k?h?gni és krákogni kezdett.
– Lélegezz mélyeket. Tudom, mit mondott. Kémkedned kell utánam, és meg?rizned a titkait. – Bolton kuncogott. – Mintha volnának titkai. Savanyú Alyn, Luton, Nyúzó és a t?bbiek, szerinte honnan j?ttek? Komolyan azt hiszi, hogy az ? emberei?
– Az ? emberei – visszhangozta B?z?s. Mintha a nemes várt volna t?le valamilyen választ, de nem tudta, mit kellene mondania.
– A fattyam elmesélte, hogyan nemzettem?
Legnagyobb megk?nnyebbülésére ezt legalább tudta.