? hallotta meg els?ként a hazafelé tartó lányok csaholását. A kockak?veken csattogó patkók hangjára talpra ugrott, láncai megcs?rrentek. A két bokáját ?sszek?t? lánc alig egy láb hosszú volt, ami minden lépését suta csosszanássá változtatta. Nem volt k?nny? így járni, ám mindent megtett, amit lehetett, hangos csilingeléssel ugrándozott el? fekhelyér?l. Ramsay Bolton hazatért, és maga mellett akarja tudni a h?séges B?z?st, hogy a rendelkezésére álljon.
Odakint, a h?v?s ?szi ég alatt a vadászok be?z?nl?ttek a kapun. Csontos Ben vezette a sort, k?rül?tte csaholtak és ugráltak a lányok. M?g?tte j?tt Nyúzó, Savanyú Alyn és Táncolj Damon hosszú, olajozott korbácsával, aztán a Walderek a Dustin úrn?t?l kapott szürke csikókon. Maga az uraság Vérest lovagolta, egy v?r?s cs?d?rt, amelyiknek a vérmérséklete nem sokban kül?nb?z?tt az ?vét?l. Nevetett. B?z?s tudta, ez jelenthet nagyon jót, de nagyon rosszat is.
Miel?tt kitalálhatta volna, ezúttal melyikr?l van szó, a kutyák már rajta is voltak, odavonzotta ?ket a szaga. Az állatok kedvelték B?z?st; gyakran aludt velük, és Csontos Ben id?nként engedte, hogy osztozzon az ételük?n. A falka ugatva száguldott keresztül az udvaron, k?rbevették, felugráltak rá, megnyalták szurtos arcát, a lábát csipkedték. Helicent elkapta a bal kezét, és olyan er?sen megszorította az állkapcsával, hogy B?z?s attól félt, elveszíti még két ujját. V?r?s Jeyne a mellének ugrott, és leverte a lábáról. Karcsú, izmos kutya volt, míg a fehér hajú B?z?s megereszkedett, szürkés b?rével és kiálló csontjaival mintha az éhhalál szélén állt volna.
Mire lel?kte magáról V?r?s Jeyne-t, és küszk?dve feltérdelt, a lovasok is leszálltak a nyeregb?l. Kéttucatnyian indultak el, és ugyanannyian érkeztek vissza, ami azt jelentette, hogy a keresés kudarccal végz?d?tt Nem jó hír. Ramsay nem szerette a kudarc ízét. Ilyenkor bántani akar valakit.
Urának mostanában vissza kellett fognia magát, mert Hantvégen hemzsegtek azok az emberek, akikre a Bolton-háznak szüksége volt, és Ramsay tisztában volt vele, hogy óvatosnak kell lennie a Dustinok, a Ryswellek és a t?bbi nemes társaságában. Velük mindig udvariasan viselkedett, állandóan mosolygott. A zárt ajtók m?g?tt azonban megváltozott.
Ramsay Bolton Hornwood urához és Rémvár ?r?k?séhez ill? ?lt?zéket viselt. Farkasb?r?kb?l varrt k?penyét az ?szi hideg ellen egy farkas sárga fogából készített csattal fogta ?ssze a jobb vállánál. Egyik csíp?jén g?rbe kard lógott, pengéje széles volt, és nehéz, akár egy bárdé; a másikon hosszú t?r és egy kisebb, ívelt nyúzókés, kampós heggyel és éles pengével. Mindhárom fegyvernek ugyanolyan sárga csontból készült a markolata.
– B?z?s! – szólt le Véres nyergéb?l az uraság. – Szagod van. Az udvar túlsó végéb?l is érzem.
– Tudom, nagyuram – válaszolta k?telez?en B?z?s. – Bocsánatodat kérem!
– Hoztam neked ajándékot. – Ramsay a háta m?gé nyúlt, kivett valamit a nyereg m?gül, és meglóbálta. – Kapd el!
Láncra verve, bilincsben, hiányzó ujjakkal B?z?s sokkal ügyetlenebb volt, mint még miel?tt megtanulta volna a nevét. A fej nekicsapódott megnyomorított kezének, lepattant az ujjcsonkokról, és férgeket szórva megállapodott a lábánál. Olyan vastagon borította a rászáradt vér, hogy nem lehetett felismerni.
– Mondtam, hogy kapd el – csóválta a fejét Ramsay. – Vedd fel!
B?z?s megpróbálta a fülénél fogva felemelni, de nem ment. A hús már z?ld volt, és rothadt, a fül az ujjai k?zt maradt. Kis Walder felnevetett, és egy pillanattal kés?bb a t?bbiek is csatlakoztak hozzá.
– Eh, hagyd – legyintett Ramsay. – Inkább lásd el Vérest, er?sen meghajtottam a fattyút.
– Igenis, uram, úgy lesz! – B?z?s a lóhoz sietett, a levágott fejet otthagyta a kutyáknak.
– Olyan szagod van ma, mint a disznószarnak, B?z?s – mondta Ramsay.
– Az ? esetében ez fejl?dés – jegyezte meg Táncolj Damon, mik?zben gondosan ?sszetekerte az ostorát.
Kis Walder leugrott a nyeregb?l.
– Az én lovamat is elláthatod, B?z?s. Meg a kuzinomét.
– A sajátomról majd én gondoskodom – mondta Nagy Walder. Kis Walder lett Ramsay nagyúr kedvence, és napról napra egyre jobban hasonlított rá, de a kisebbik Frey fiú ritkán vett részt rokona gonosz és kegyetlen játékaiban.
B?z?s nem t?r?d?tt az apródokkal, elvezette Vérest az istálló felé. Fürgén félreugrott, amikor a cs?d?r megpróbáltá megrúgni. A vadászok becs?dültek a nagyterembe, kivéve Csontos Bent, aki káromkodva üv?lt?z?tt a levágott fejen veszeked? kutyákkal.
Nagy Walder saját lovát vezetve k?vette ?t az istállóba. B?z?s vetett rá egy lopott pillantást, mik?zben leszerszámozta Vérest.
– Ki volt? – kérdezte halkan, hogy a t?bbi istállófiú ne hallja.
– Senki. – Nagy Walder levette a nyerget a szürkéjér?l. – Egy ?regember, akivel az úton találkoztunk. Egy vén n?stény kecskét és négy szopós gidát vezetett
– Urunk a kecskékért ?lte meg?
– Urunk azért ?lte meg, mert Havas nagyúrnak szólította. A kecskék azért jók voltak. A nagyot megfejtük, a kicsiket megsüt?ttük.
Havas nagyúr. B?z?s bólintott, láncai cs?r?gtek, ahogy Véres nyeregszíjával küszk?d?tt Nem jó Ramsay k?zelében lenni, amikor düh?s. Akkor sem, amikor nem az.