– A csontok megvédenek – emlékeztette a férfit. – A fekete testvérek nem kedvelnek téged. Devan mondta, hogy tegnap is ?sszekaptál valakivel a vacsora miatt.
– Néhányukkal. Szalonnás bablevest ettem, amikor Bowen Marsh belém k?t?tt. A Vén Gránátalma azt hitte, kémkedem utána, és k?z?lte, hogy nem szereti, ha gyilkosok próbálják kihallgatni, amikor megbeszélést folytat. Mondtam neki, hogy ez esetben nem kellene ott ülniük. Bowen feje v?r?ssé vált, és fuldokló hangok j?ttek ki a száján, de ennél tovább nem ment. – A vad leült az ablakpárkányra, és el?húzta a t?rét. – Há valamelyik varjú kést akar d?fni a bordáim k?zé, mik?zben a levesemet kanalazom, csak próbálkozzon nyugodtan. Hobb zabkásája csak ízletesebb lesz, ha egy kis vér f?szerezi.
Melisandre ügyet sem vetett a meztelen acélra. Ha a vad bántani akarta volna, azt meglátja a lángokban. A saját személyét fenyeget? veszélyeket tanulta meg els?ként észrevenni, amikor félig még gyermek volt, egy rabszolgalány, akit a v?r?s templomban neveltek. és mindig ez volt az els? dolog, amit a lángokban keresett.
– A szemük miatt kellene aggódnod, nem a késeik miatt – figyelmeztette.
– Tudom, a káprázat. – A csuklójára er?sített vas karperecen felfénylett a rubin. Pengéje hegyével megkocogtatta, az acél halkan csendült a k?v?n. – érzem, amikor alszom. Melegíti a b?r?m, még a vason keresztül is. Lágy, akár egy asszony csókja. Mint a te csókod. De id?nként, az álmaimban égetni kezd, és az ajkadból fogak n?nek. Mindennap elgondolkodom rajta, milyen k?nny? lenne lefeszegetni, de sosem teszem meg. A rohadt csontokat is viselnem kell?
– A varázslat árnyakból és sugallatokból áll. Az emberek azt látják, amit látni akarnak. A csontok ennek az egésznek a részei. – Vajon rosszul tettem, hogy megkíméltem? – Ha a káprázat szétoszlik, meg?lnek.
A vad t?re hegyével elkezdte kipucolni a koszt a k?rmei alól.
– Elénekeltem a dalaimat, megharcoltam a csatáimat, ittam nyárbort, kóstoltam dorne-i asszonyt. A férfiembernek úgy kellene meghalnia, ahogy élt. Esetemben acéllal a kezemben.
A halálról álmodik? Lehetséges, hogy az ellenség megérintette? Elvégre a halál az ? birodalma, a katonái is halottak.
– Hamarosan lesz dolga az acélodnak. Az ellenség mozgolódik, az igazi ellenség. és Havas nagyúr felderít?i még a nap vége el?tt visszatérnek, vak és vérz? szemmel.
A vad ?sszehúzta a szemét. Szürke szem, barna szem; Melisandre a lüktet? fény? rubin minden felizzásánál látta a szín változását.
– A szemek kivágása a K?nnyez? szokása. Legjobb varjú a vak varjú, mondogatja állandóan. Néha azt hiszem, a saját szemét is szeretné kivágni, mert állandóan viszket és k?nnyezik. Havas azt feltételezi, a szabad nép Tormundhoz fordul, hogy vezesse ?ket, mert ? ezt tenné. Kedvelte Tormundot, és a vén szélhámos is ?t. Viszont ha a K?nnyez? a vezér... az nem jó. Sem neki, sem nekünk.
Melisandre komoran bólintott, mintha komolyan venné a férfi szavait, pedig a K?nnyez? egyáltalán nem számított. A szabad nép sem. Elveszett emberek voltak, halálra ítélt emberek, arra ítéltettek, hogy elt?njenek a f?ld színér?l, ahogy az erd? gyermekei is elt?ntek. ám a férfi nem ezeket a szavakat szerette volna hallani, és nem kockáztathatta, hogy elveszíti ?t, most nem.
– Mennyire ismered északot?
Z?rg?vért elrakta a t?rét.
– Mint bármelyik portyázó. Némelyik részét jobban, másokat kevésbé. észak nagyon nagy. Miért?
– A lány. A szürkébe ?lt?z?tt lány a haldokló lovon. Havas Jon húga. – Ki más lehetne? Havashoz menekült védelemért, Melisandre ezt egészen tisztán látta. – Láttam a lángokban, de csak egyszer. E1 kell nyernünk a parancsnok bizalmát, és ezt csak úgy tudjuk elérni, ha megmentjük a lányt
– úgy érted, ha én megmentem? A Csontok Ura? – Nevetett. – Eddig csak a bolondok bíztak meg Z?rg?vértben, és Havas nem bolond. Ha meg kell menteni a húgát, a varjait fogja elküldeni érte. én azt tenném.
– ? nem olyan, mint te. Esküt tett, és aszerint is él. Az éjjeli ?rség független marad. Te viszont nem vagy az éjjeli ?rség tagja, te megteheted, amit ? nem.
– Ha a te nyakas parancsnokod megengedi. A tüzed megmutatta, hol lehet megtalálni ezt a lányt?
– Vizet láttam. Mély, kék állóvíz volt, vastag jégréteggel a tetején. Mintha a végtelenbe nyúlt volna.
– A Hosszú-tó. Mit láttál még?
– Dombokat, mez?ket, fákat. Egy szarvast. K?veket. A lány elkerülte a településeket. Amikor tudott, a patakmederben haladt, hogy lerázza az üld?z?it.
A férfi ?sszevonta a szem?ld?két.
– Ez megnehezíti a keresést. Azt mondtad, észak felé j?n. A tó nyugatra vagy keletre volt t?le?
Melisandre behunyt szemmel próbálta felidézni a képet.