– Helyes, nagyon jó. – Daenerys végignézett az arcokon.
A Tarfej?, savanyú ábrázattal. Ser Barristan, ráncos arccal és szomorú, kék szemmel. Reznak mo Reznak sápadtan, verejtékezve. A fehér hajú, hatalmas termet? Barna Ben, szívósan, akár a cserzett b?r. A sima arcú Szürke Féreg, egykedv?en, kifejezéstelen arccal. Daariónak is itt kellene lennie, és a vérlovasaimnak, gondolta. Ha harcra kerül sor, véreimnek a véremb?l itt a helyük. Ser Jorah Mormontot is hiányolta. Hazudott nekem, kémkedett utánam, de ? is szeretett, és mindig jó tanácsokat adott.
– Egyszer már legy?ztem a yunkaikat, legy?z?m ?ket újra. De hol és hogyan?
– Ki akarsz vonulni a városból? – hitetlenkedett a Tarfej?. – Ostobaság volna! A falaink magasabbak és vastagabbak, mint Astaporé, és a véd?ink is sokkal bátrabbak. A yunkaik ezt a várost nem veszik be egyk?nnyen.
Ser Barristan nem értett egyet vele.
– Szerintem nem volna szabad hagynunk, hogy k?rülzárjanak. A hadseregük legjobb esetben is szedett-vedett kompánia. Ezek a rabszolga-keresked?k nem katonák. Ha sikerül meglepnünk ?ket...
– Erre nincs sok esély – vágott k?zbe a Tarfej?. – A yunkaiknak sok barátjuk van a városban. Tudni fognak mindent.
– Mekkora sereget tudunk ?sszeszedni? – kérdezte Dany.
– Bocsáss meg, királyi felség, de nem elég nagyot – felelte Barna Ben Plumm. – Mit mond Naharis? Ha harcolunk, mindenképpen szükségünk van a Viharvarjakra.
– Daario még nem ért vissza. – ó, istenek, mit tettem? A halálába küldtem? – Ben, a Második Fiak derítsék fel az ellenséges er?ket. Hol vannak, milyen gyorsan k?zelednek, hány emberük van, és hogyan helyezkednek el.
– Készletekre és pihent lovakra lesz szükségünk.
– Rendben, Ser Barristan gondoskodik róla.
Barna Ben megvakarta az állát.
– Talán néhányat meg is gy?zhetünk, hogy álljanak át. Ha felséged tudna nélkül?zni néhány zsák aranyat és drágak?vet... csak, hogy mutassunk valamit a kapitányaiknak... ki tudja?
– Megvásárolni ?ket? Miért is ne? – Tudta, hogy a Vitatott F?ldek szabad kompániáinál ez megszokott dolog. – Jó ?tlet. Reznak, intézkedj. Amint a Második Fiak kilovagoltak, zárjátok be a kapukat, és dupla ?rséget minden falra.
– úgy lesz, nagyságos úrn?m – felelte Reznak mo Reznak. – Mi legyen az astaporiakkal?
A gyermekeim.
– Segítségért j?nnek hozzánk, támaszért és védelemért. Nem fordíthatunk hátat nekik.
Ser Barristan a homlokát ráncolta.
– Felség, a vérfolyás a múltban egész hadseregeket pusztított el, amikor hagyták korlátok nélkül terjedni. Az udvarnagynak igaza van. Nem engedhetjük be az astaporiakat Meereenbe.
Dany tehetetlenül nézett a lovagra. Még jó, hogy a sárkányok nem sírnak.
– Legyen, ahogy akarjátok. A falakon kívül tartjuk ?ket, amíg ez a... ez az átok véget nem ér. A folyó mellett, a várostól nyugatra létesítsetek tábort számukra. Küldünk nekik élelmet, amennyit tudunk. Talán el tudjuk kül?níteni a betegeket az egészségesekt?l. – Mindenki ?t nézte. – Kétszer kell mondanom? Menjetek, és tegyétek, amit mondtam! – Felpattant, elviharzott Barna Ben mellett, és felkaptatott a lépcs?n teraszának édes magányába.
Kétszáz mérf?ld választotta el Meereent Astaportól, mégis úgy t?nt, az ég s?tétebb délnyugaton, füst?s és párás a V?r?s Város pusztulásától. Tégla és vér építette fel Astaport, téglából és vérb?l valók a lakói is. A régi rím visszhangzott a fejében. Astapor, hamu és por. Megpróbált visszaemlékezni Eroeh arcára, de a halott lány vonásai állandóan füstté váltak.
Amikor végül hátrafordult, Ser Barristan már ott állt mellette, fehér k?penyébe burkolózva az esti hideg ellen.
– Harcolhatunk? – kérdezte a lovagot.
– Az ember mindig harcolhat, felség. Inkább azt kérdezd, gy?zhetünk-e. Meghalni k?nny?, a gy?zelem annál nehezebben j?n. A felszabadítottjaid csak félig vannak kiképezve, és még nem láttak harcot. A felbérelt kardjaid egykor az ellenségeidet szolgálták, és ha valaki egyszer k?p?nyeget fordít, máskor is megteheti. Van két sárkányod, akiket nem lehet irányítani, és egy harmadik, amelyik elveszett A falakon kívül az egyetlen barátaid a lhazariak, akik nem szeretnek háborúzni.
– Viszont a falaim er?sek.
– Nem er?sebbek, mint amikor mi voltunk odakint. A Hárpia Fiai pedig itt vannak bent, velünk. Akárcsak a Hatalmas Mesterek, azok is, akiket nem ?ltél meg, és azoknak a fiai is, akiket igen.
– Tudom – sóhajtott a királyn?. – Mit tanácsolsz, ser?