– Nincs mit?l félni.
ám estére rá kellett j?nnie, hogy nagyon is van mit?l félni. Mik?zben legfiatalabb túszai, Miklaz és Kezmya ?szi z?ldségekb?l és gy?mbérlevesb?l álló egyszer? vacsoráját szolgálták fel, Irri megjelent és k?z?lte, hogy Galazza Galare visszatért a templomból három Kék Kegy kíséretében.
– Szürke Féreg is itt van, Khaleesi. Sürg?sen szeretne szót váltani veled.
– Kísérd ?ket a fogadóterembe, aztán hívd Reznakot és Skahazt. A Z?ld Kegy nem mondta, mir?l van szó?
– Astaporról – felelte Irri.
Szürke Féreg kezdte.
– A lovas a reggeli k?db?l bukkant fel fakó lovon, és haldokolt. A kanca tántorogva j?tt a városkapu felé, b?re rózsaszín volt a vért?l és tajtéktól, szeme rémülten forgott. A lovas annyit kiáltott, hogy ?Lángol, lángol!”, és lebukott a nyeregb?l. Elküldettek ezért, és ez parancsot adott, hogy a lovast azonnal vigyék a Kék Kegyek elé. Amikor szolgáid behozták a kapun, újra felkiáltott: ?Lángol!” Tokarja alatt csupa csont és lázban ég? b?r volt.
Az egyik Kék Kegy vette át a szót.
– A Makulátlanok a templomba hozták, ahol levetk?ztettük és hideg vízben megfürdettük. A ruhái mocskosak voltak, és a n?véreim találtak a combjában egy fél nyílvessz?t. Bár sikerült elt?rnie a szárat, a hegy benne maradt, és a seb elfert?z?d?tt, megt?lt?tte a testét méreggel. Tíz órán belül meghalt, de folyamatosan azt kiabálta, hogy valaki vagy valami lángol.
– Lángol – ismételte Daenerys. – De mi?
– Astapor, fényesség – felelte egy másik Kék Kegy. – Egyszer azt is mondta. ?Astapor lángol!”
– Lehet, hogy csak félrebeszélt a láztól.
– B?lcs megállapítás, fényesség – bólintott Galazza Galare –, de Ezzara valami mást is látott.
Az Ezzarának nevezett Kék Kegy ?sszefonta a karját.
– Királyn?m – mormolta –, a lázat nem a nyílvessz? okozta. A férfi ?sszepiszkította magát, nem egyszer, de t?bbsz?r. A széklet egészen a térdéig ellepte, és alatta megszáradt vért találtunk.
– Szürke Féreg azt mondta, a lova is vérzett.
– így igaz, felség – er?sítette meg az eunuch. – A fakó kanca véres volt a sarkantyútól.
– Lehetséges, fényesség – bólintott Ezzara –, de a vér ?sszekeveredett az ürülékkel. Még az alsóruháját is bemocskolta.
– Vagyis a belei véreztek – állapította meg Galazza Galare.
– Nem lehetünk biztosak benne – mondta Ezzara –, de lehetséges? hogy Meereennek nem csak Yunkai dárdáitól kell tartania.
– Imádkozni fogunk – jelentette ki a Z?ld Kegy. – Az istenek küldték hozzánk ezt az embert. Hírn?kként j?tt. Jelként.
– Minek a jeleként? – kérdezte Dany.
– A harag és a pusztulás jeleként.
Dany ezt nem akarta elhinni.
– Ez csak egyetlen ember, egyetlen beteg ember nyílvessz?vel a lábában. Egy ló hozta ide, nem az istenek. – Egy fakó kanca. Felállt. – K?sz?n?m a tanácsaitokat, és hogy gondját viseltétek annak a szerencsétlennek.
A Z?ld Kegy távozás el?tt megcsókolta Dany ujjait.
– Imádkozni fogunk Astaporért.
és értem. értem is imádkozzatok, h?lgyem. Ha Astapor elesett, semmi nem gátolja meg a yunkaikat abban, hogy északnak forduljanak.
Ser Barristanra nézett.
– Küldj lovasokat a dombok k?zé, keressék meg a vérlovasaimat. Hívd vissza Barna Bent és a Második Fiakat is.
– és a Viharvarjakat, felség?
Daario.
– Igen. Igen, ?ket is. – Három napja azt álmodta, hogy Daario holtan fekszik az út mellett, halott szeme az égre mered, és varjak lakmároznak a tetemén. Más éjszakákon azzal a gondolattal feküdt az ágyába, hogy a férfi elárulta, ahogy korábban a Viharvarjak t?bbi kapitányát. Elhozta nekem a fejüket. Mi van, ha visszavitte a zsoldosait Yunkaiba, és elárulta ?t egy korsó aranyért? Nem tenné meg. Vagy mégis? – Azonnal küldd a lovasokat!
A Második Fiak tértek vissza leghamarabb, nyolc nappal azután, hogy a királyn? kiadta a parancsot. Amikor Ser Barristan k?z?lte, hogy a kapitánya szót kíván váltani vele, az els? gondolata az volt, hogy Daario j?tt vissza, és megdobbant a szíve. ám a kapitány Barna Ben Plumm volt
Barna Bennek barázdált, viharvert arca volt, az ?reg teakfára emlékeztet? b?rszíne, fehér haja, és ráncok a szeme sarkában. Danyi annyira meg?rült a cserzett, barna arcnak, hogy meg?lelte a férfit. A zsoldos szeme vidáman csillant.
– Hallottam, hogy felséged férjhez megy – mondta –, de egy pillanatig sem gondoltam volna, hogy én leszek a kiválasztott.
Együtt nevettek, mik?zben Reznak valamit magyarázott, de azonnal elkomorodtak, amikor Barna Ben k?z?lte a hírt:
– Elfogtunk három astaporit. Felségednek meg kellene hallgatnia a mondandójukat.