– Hozzátok be ?ket!
Daenerys a csarnokában fogadta az astaporiakat, a márványoszlopok k?z?tt magas gyertyák világítottak. Amikor meglátta, milyen állapotban vannak a menekültek, azonnal ennivalóért küldetett. ?k hárman maradtak abból a tucatból, akik együtt hagyták el a V?r?s Várost: egy téglavet?, egy sz?v?n? és egy foltozóvarga.
– Mi t?rtént a t?bbiekkel? – érdekl?d?tt a királyn?.
– Meg?lték ?ket – felelte a varga. – Yunkai zsoldosok járják a dombokat Astaportól északra, azokra vadásznak, akik megmenekültek a lángoktól.
– A város tehát elesett? Pedig vastag falai voltak.
– úgy van – bólintott a hajlott hátú, reumás szem? téglavet? –, de ugyanakkor ?regek és gyengék is.
A sz?v?n? felemelte a fejét.
– Mindennap azt mondogattuk egymásnak, hogy a sárkánykirályn? visszatér. – Az elgy?t?rt, beesett arcon Dany keskeny ajkat és tompa, halott szemet látott. – Azt beszélték, Qeon küld?tt neked üzenetet, és már k?zeledsz.
Küld?tt üzenetet, gondolta Dany. Ez a része igaz.
– A falainkon kívül a yunkaik felfalták a termésünket, és lemészárolták az állatainkat – folytatta a varga. – Odabent pedig éheztünk. Macskát, patkányt és b?rt ettünk. A lóhús lakomának számított. A Torokmetsz? Király és a Szajhakirályn? azzal vádolták egymást, hogy az elesettek tetemén lakmároznak. A férfiak és n?k titokban ?sszegy?ltek, hogy sorsot húzzanak, és felfalják azt, aki a fekete k?vet kapta. Nakloz piramisát kifosztották és felgyújtották azok, akik szerint Kraznys mo Nakloz volt a felel?s minden bajunkért.
– Mások Daeneryst hibáztatták – szólt k?zbe a sz?v?n? –, de a legt?bben továbbra is szerettünk téged. ?Már úton van, biztattuk egymást Hatalmas sereg élén k?zeledik, és elegend? élelmet hoz mindenkinek.
A sajátjaimat is alig tudom etetni. Ha Astaporba mentem volna, elveszítem Meereent.
A foltozóvarga beszámolt róla, hogy a Mészároskirály holttestét kiásták és rézpáncélba ?lt?ztették, miután Astapor Z?ld Kegye azt j?vend?lte, hogy így megszabadulhatnak a yunkaiktól. Nagy Qeon fémbe burkolt, b?zl? tetemét felk?t?tték egy éhez? ló hátára, hogy rajtaütésre vezesse az új Makulátianokat, de egyenesen belelovagoltak egy új-ghisi légió fémfogaiba, és az utolsó szálig lemészárolták ?ket.
– A Z?ld Kegyet azután karóba húzták a Büntetés Terén, és ott hagyták, amíg meg nem halt. A túlél?k Ullhor piramisában hajnalig tartó lakomát csaptak, és az utolsó falatokat mérgezett borral ?blítették le, így másnap reggel már senki nem kelt fel. Aztán j?tt a járvány, a vérfolyás, amely minden négy emberb?l hármat elvitt, míg végül a haldokló cs?cselék megvadult, és lemészárolta a f?kapu ?reit.
Az ?reg téglavet? k?zbeszólt.
– Nem, azt az egészséges emberek tették, akik a vérfolyás el?l menekültek.
– Számít? – vonta meg a vállát a varga. – Az ?r?ket darabokra tépték, és a kaput kinyitották. új-Ghis légiói be?z?nl?ttek Astaporba, ?ket k?vették a yunkaik és a lovas zsoldosok. A Szajhakirályn? harcolva halt meg, átokkal az ajkán. A Torokmetsz? Király megadta magát, és bedobták egy küzd?verembe, ahol kiéheztetett kutyák marcangolták szét.
– Néhányan még akkor is azt mondták, hogy j?nni fogsz – mondta a sz?v?n?. – Esküd?ztek, hogy láttak téged sárkányháton lovagolni, magasan a yunkaik tábora felett. Mindennap vártunk.
Nem mehettem, gondolta a királyn?. Nem mertem.
– és miután a város elesett? – kérdezte Skahaz. – Akkor mi t?rtént?
– Megkezd?d?tt a mészárlás. A Kegyek Temploma tele volt betegekkel, akik az istenek segítségét kérték a gyógyulásukhoz. A légiók lezárták a kapukat, és felgyújtották a templomot. Egy órán belül tüzek égtek a város minden szegletében, folyamatosan terjedtek és ?sszekapcsolódtak. Az utcák megteltek emberekkel, próbáltak elmenekülni a lángok el?l, de nem volt kiút. A yunkaik tartották a kapukat.
– Ti mégis megsz?ktetek. Hogyan?
Az ?regember válaszolt.
– Téglavet? vagyok, ahogy atyám és az ? atyja is az volt. Nagyapám a városfal mellé építette a házunkat, nem volt nehéz minden éjjel meglazítani néhány téglát. Amikor szóltam a barátaimnak, segítettek aládúcolni a járatot, hogy ne omoljon be. Mindannyian egyetértettünk abban, hogy nem árt, ha van egy menekül?út.
Egy tanácsot hagytam ott, hogy vezessen titeket, gondolta Dany. Egy gyógyítót, egy írnokot és egy papot. Még mindig úgy emlékezett a V?r?s Városra, ahogy el?sz?r látta, szárazon és porosan a v?r?s téglafalak m?
g?tt, tele kegyetlen álmokkal, ám ugyanakkor élettel is. Voltak szigetek, ahol a szerelmesek csókolóztak, de a Büntetés Terén csíkokban nyúzták le az emberek b?rét, és ott hagyták ?ket meztelenül a legyeknek