– Nyugatra.
– Akkor nem a királyi úton k?zeledik. Okos lány. A másik oldalon kevesebb a figyel? szem, és t?bb a búvóhely. Vannak ott üregek, ahol magam is meghúzódtam id?nként... – Hirtelen elhallgatott és felpattant, mert odakint megszólalt a harci kürt. Melisandre tudta, hogy az egész Fekete Várra ugyanilyen csend ereszkedett, és mindenki várakozva, figyelve fordul a Fal felé. Egy hosszú kürtszó felderít?k visszatérését jelezte, de kett?...
Elj?tt a nap, gondolta a v?r?s papn?. Havas nagyúrnak most már hallgatnia kell rám.
A hosszú, gyászos kürtszó után mintha órákig nyúlt volna a csend. A vad végül megt?rte a varázst.
– Csak egy. Felderít?k.
– Halott felderít?k. – Melisandre is felállt. – Vedd fel a csontokat, és várj meg. Visszaj?v?k.
– Veled mehetnék.
– Ne légy ostoba! Ha megtudják, amit meg kell tudniuk, bármilyen vad látványa haragra gerjeszti ?ket. Maradj itt, amíg leh?l a vérük.
A Király Tornyának lépcs?jén szembetalálkozott Devannal, aki Stannis két ?rével j?tt felfelé. A fiú a félig elfeledett reggelit hozta egy tálcán.
– Megvártam, hogy Hobb kiszedje a frissen sült kenyeret a kemencéb?l, h?lgyem. Még meleg.
– Hagyd a szobámban. – A vad valószín?leg megeszi. – Havas nagyúrnak szüksége van rám a Fal másik oldalán. – Még nem tudja, de hamarosan...
Odakint szállingózni kezdett a hó.. Mire Melisandre és kísérete megérkezett, a kapu k?rül már ?sszegy?ltek a varjak, de szó nélkül utat engedtek a v?r?s papn?nek. A parancsnok el?rement Bowen Marshsal és húsz dárdással, és felküld?tt húsz íjászt a Fal tetejére, arra az esetre, ha ellenség rejt?zne a k?zeli erd?ben. A kapu ?rei nem a királyné emberei voltak, de átengedték ?t.
Hideg volt, és s?tét a jég alatt, a Falon áttekerg? keskeny járatban. Morgan fáklyával a kezében, ?sszekuporodva lépdelt el?tte, Merrel pedig hátul kísérte egy fejszével. Mindketten reménytelen iszákosok voltak, de ennyire korán még nem kezdtek el inni. A királyné emberei voltak, legalábbis névleg, mindketten egészséges félelmet tápláltak Melisandre irányában, és Merrel jó harcosnak számított, amikor nem ivott. Igazából most nem volt rájuk szüksége, de a papn? kül?n figyelmet fordított rá, hogy mindenhová két ember kísérje, ezzel szemlél?inek is üzent. A hatalom küls?ségei.
Mire el?bukkantak a Fal túloldalán, már s?r?n hullott a hó. A Fal és a Kísértetjárta Erd? széle k?z?tt húzódó feltúrt, megkínzott f?ldet hiányos, fehér takaró borította. Havas Jon és fekete testvérei három dárda k?rül gy?ltek ?ssze, a kaputól k?rülbelül harminclépésnyire.
A nyolc láb hosszú dárdákat k?risb?l készítették. A bal oldaliban látszott egy kis t?rés, de a másik kett? sima volt, és egyenes. Mindegyikre egy-egy levágott fejet t?ztek. Szakállukba jég tapadt, a hóesést?l fehér csuklya képz?d?tt rajtuk. Szemük helyén üres g?dr?k tátongtak, a fekete és véres lyukak néma vádaskodással meredtek a semmibe.
– Kik voltak? – kérdezte Melisandre a varjakat
– Fekete Jack Bulwer, Sz?r?s Hal és Szürketollú Garth – felelte komoran Bowen Marsh. – A talaj félig fagyott. A vadak fél éjszaka áshattak, hogy ilyen mélyre dugják a dárdákat Még a k?zelben lehetnek, figyelnek minket. – A f?intéz? a fák vonala felé sandított.
– Lehet, hogy százan is vannak odakint – tette hozzá egy másik fekete testvér, a gyászos kép?. – Vagy ezren.
– Nem – ingatta a fejét Havas Jon. – Itt hagyták az ajándékukat az éjszaka s?tétjében, aztán eliszkoltak. – Hatalmas, fehér rémfarkasa k?rbeszaglászta a dárdanyeleket, aztán felemelte a lábát, és levizelte azt, amelyikre Fekete Jack Bulwer fejét t?zték. – Szellem megérezte volna a szagukat, ha még itt lennének.
– Remélem, a K?nnyez? elégette a holttesteket – dünny?gte a gyászos kép?, akit társai Bánatos Eddnek neveztek. – Kül?nben visszaj?nnek a fejükért.
Havas Jon megragadta az egyik dárdát, és Szürketollú Garth fejével együtt kitépte a f?ldb?l.
– Vegyétek le a másik kett?t is! – adta ki a parancsot, és négy varjú már ugrott is.
Bowen Marsh arca kiv?r?s?d?tt a hidegt?l.
– Nem lett volna szabad kiküldenünk a felderít?ket.
– Ez most nem a megfelel? hely és id? erre. – Havas a dárdákkal küszk?d? emberekhez fordult. – A fejeket égessétek el. Ne maradjon bel?lük semmi, csak a csupasz csont. – Mintha csak most vette volna észre Melisandrét. – H?lgyem, ha nem bánod, sétálhatnánk egyet.
Végre!
– Ahogy kívánod, parancsnok.