– A bátyám azt mondta, jó dolog megnevettetni az embereket. Nemes és tiszteletre méltó dolog. A bátyám... ?... – A k?nnyek végigcsorogtak az arcán.
– Sajnálom a testvéredet. – Tyrion ugyanezt mondta neki Volantisban, de Krajcár akkor még olyan mélyen volt a gyászban, hogy talán meg sem hallotta.
Most viszont igen.
– Sajnálod. Sajnálod ?t; – Ajka remegett, arca nedvessé vált, szeme ismét kiv?r?s?d?tt. – Még aznap éjjel távoztunk Királyvárból. A bátyám azt mondta, ez a legjobb, amit tehetünk, miel?tt valakinek eszébe jutna, hogy talán k?zünk volt a király halálához, és úgy d?ntenének, kínzással próbálják kideríteni az igazságot. El?sz?r Tyroshba mentünk. A bátyám azt hitte, az elég távoli hely lesz, de nem lett igaza. Ismertünk ott egy zsongl?rt. évek óta mindennap a Részeges Isten kútjánál szórakoztatta a járókel?ket, ?reg volt már, a keze nem olyan biztos, mint régen, id?nként elejtette a labdáit, és a téren kergette ?ket, de a tyroshiak nevettek, és pénzt dobáltak neki még így is. Aztán egy reggel hallottuk, hogy megtalálták a testét Trios templománál. A háromfej? Trios óriásszobra a templom bejárata mellett áll. Az ?reget háromfelé vágták, és a részeit belet?mk?dték Trios szájaiba. Csak kés?bb derült ki, amikor ?sszevarrták a részeket, hogy a feje hiányzik.
– Ajándék az én drága n?vérkémnek, ? is t?rpe volt.
– Igen, egy kis ember. Akárcsak te vagy Oppo. Negyedréz. A zsongl?rt is sajnálod?
– Eddig a pillanatig nem is tudtam a létezésér?l... de igen, sajnálom, hogy meghalt.
– Miattad halt meg. A vére a te kezeden szárad.
A vád fájó pontot érintett, és kül?n?sen nagy volt a hatása Jorah Mormont szavai után.
– A vére a n?vérem kezén szárad, és azokén a vadállatokén, akik végeztek vele. Az én kezem... – Tyrion gondosan megvizsgálta az említett testrészt, megfordította, ?k?lbe szorította. – Igen, az enyémen is van némi régi vér. Hívj rokongyilkosnak, és akkor nem tévedsz. A királygyilkosságot is vállalom, ?ltem anyákat, apákat, unoka?cs?ket, szeret?ket, férfiakat és n?ket, királyokat és szajhákat. Egy énekmondó egyszer felbosszantott, ezért lassú t?z?n megf?ztem a fattyút. De soha nem ?ltem meg semmilyen zsongl?rt, sem t?rpét, én nem vállalom a felel?sséget azért, ami az átkozott bátyáddal t?rtént!
Krajcár felkapta a kupát, és Tyrion arcába l?ttyintette a bort. Akár az én kedves n?vérem. Hallotta bevágódni a konyha ajtaját, de nem látta a lány távozását A bor marta a szemét, az egész világ elmosódott. Ennyit a barátkozásról.
Tyrion Lannisternek nem sok tapasztalata volt más t?rpékkel. Nemes atyja nem szerette, ha fia torzságára emlékeztetik, és a t?rpéket is alkalmazó mutatványosok hamar megtanulták, hogy elkerüljék Lannisrévet és Casterly-hegyet, ha nem akarták Tywin nagyúr haragját kockáztatni. Tyrion kés?bb hallott egy t?rpe udvari bolondról a dorne-i Fowler nagyúrnál, egy t?rpe mesterr?l az Ujjakon, és egy t?rpe n?r?l a csendes n?vérek k?z?tt de soha nem érezte a késztetést hogy felkeresse ?ket. Kevésbé megbízható t?rténetek is eljutottak a füléig, például egy t?rpe boszorkányról, aki a folyóvidék dombjai k?z?tt kísértett, valamint egy t?rpe szajháról Királyvárban, aki kutyákkal párzott. Ez utóbbit a n?vére mesélte neki, még azt is felajánlotta, hogy szerez egy tüzel? szukát, amennyiben szükségét érzi. Amikor udvariasan megkérdezte t?le, vajon saját magára gondolt-e, Cersei az arcába ?nt?tt egy kupa bort. Ha jól emlékszem, az v?r?s volt, ez pedig arany. Ruhája ujjával megt?r?lte az arcát. A szeme még mindig égett.
A vihar napjáig nem is látta újra Krajcárt.
A sós leveg? mozdulatlanul és súlyosan nehezedett rájuk aznap reggel, de a nyugati égbolt ég?v?r?sen izzott, a felh?csíkok pedig a Lannisterek karmazsinjában tünd?k?ltek. A tengerészek deszkákkal fedték le a fedélzeti nyílásokat, k?teleket feszítettek ki, és mindent r?gzítettek, ami eddig nem volt r?gzítve.
– Gonosz szél j?n – figyelmeztette egyikük Tyriont. – Orrnélkülinek le kellene mennie.
Tyrion nem felejtette el, milyen viharba kerültek, amikor átkeltek a Keskeny-tengeren, hogy hogyan imbolygott és ugrált a fedélzet a lába alatt, és milyen félelmetes hangokat adott ki a hajó, de a bor és a hányás ízét is fel tudta idézni.
– Orrnélküli idefent marad. – Ha az istenek ?t akarják, inkább fullad meg vízben, mint a saját hányásában.