A kogga vászonvitorlája lassan hullámzott, akár egy hosszú álomból ébredez? állat bundája, aztán egy hirtelen, éles csattanással megfeszült Mindenki odakapta a tekintetét.
A szél hajtotta ?ket, messze letérítve a hajót kijel?lt útjáról. A hátuk m?g?tt fekete felh?k rétegz?dtek egymásra a vérv?r?s égen. A délel?tt k?zepén már látták a villámokat nyugaton, és hallották a távoli égzengést. A tenger egyre nyugtalanabbá vált, s?tét hullámok ostromolták a Büd?s Intéz? t?rzsét. A legénység ekkor kezdte bevonni a vitorlát. Tyrion csak láb alatt volt a hajó k?zepén, ezért felmászott az els? felépítményre, ott ?sszekuporodott, és megízlelte az arcát csapkodó hideg es? ízét. A kogga fel-le bukdácsolt, sokkal vadabbul dobálta magát, mint bármelyik ló, amin eddig ült; sorra felkapaszkodott a hullámokra, aztán lezúdult a k?z?ttük lév? v?lgybe, a csontja velejéig ?sszerázva a t?rpét. ám még így is jobb volt idefent, ahol legalább látott valamit, mint a fedélzet alatt, egy leveg?tlen kabinban.
Mire kit?rt a vihar, leszállt az este, és Tyrion Lannister b?rig ázott, mégis valamiféle felszabadultságot érzett... és kés?bb még inkább, amikor a kabinban ráakadt a részeg Jorah Mormontra saját hányadéktócsájának k?zepén.
Vacsora után a hajókonyhán id?z?tt, megmenekülését megünneplend? bedobott néhány kátrányrumot a szakáccsal, egy megtermett, zsíros volantisival, aki a k?z?s nyelven csupán egyetlen szót ismert (baszás), viszont ádáz cyvasse-játékos volt, kül?n?sen, amikor berúgott. Aznap éjjel három menetet játszottak. Tyrion megnyerte az els?t, de a másik kett?ben veszített. Végül úgy d?nt?tt, elég volt mára, és visszatámolygott a fedélzetre, hogy kiszell?ztesse a fejéb?l a rumot és az elefántokat.
Krajcárt az els? felépítményen találta, ahol általában Ser Jorah szokott álldogálni, a kogga rémiszt?, félig elkorhadt orrszobra mellett nézte a s?tét hullámokat. Hátulról aprónak és sebezhet?nek t?nt, akár egy gyermek.
Tyrion arra gondolt talán jobb, ha békén hagyja, de elkésett. A lány meghallotta.
– Hegyi Hugor.
– Ha úgy tetszik. – úgyis mindketten tudjuk. – Elnézést, ha megzavartalak. Vissza is megyek.
– Ne! – Krajcár arca sápadt volt, és szomorú, de nem látszottak rajta sírás nyomai. – én is bocsánatot kérek. A bor miatt. Nem te ?lted meg a bátyámat sem azt a szegény ?regembert Tyroshban.
– Szerepet játszottam benne, ha nem is akarattal.
– Annyira hiányzik. A bátyám. én...
– Megértem. – Eszébe jutott Jaime. Tekintsd magad szerencsésnek. A te bátyád meghalt, miel?tt elárulhatott volna téged.
– úgy éreztem, meg akarok halni – vallotta be a lány –, de amikor kit?rt a vihar, és azt hittem, elsüllyed a hajó, én... én...
– Ráj?ttél, hogy mégis inkább élni akarsz. – én is jártam ott. Ezek szerint van még valami, ami k?z?s bennünk.
Krajcár foga t?redezett volt ezért nem nagyon szerette mutogatni, ám most elmosolyodott.
– Valóban megf?ztél egy énekmondót?
– Ki, én? Dehogy, nem is tudok f?zni.
A lány kuncogott, most nagyon fiatalnak t?nt, talán mert az is volt... tizenhét vagy tizennyolc, de nem t?bb tizenkilencnél.
– Mit tett az énekmondó?
– írt rólam egy dalt. – Mert ? volt titkos kincse és szégyen, a menny maga. Mit ér lánc, eskü? Várja ?t a n? csókja, sóhaja. Kül?n?s, milyen gyorsan eszébe jutottak a sorok. Talán soha nem is felejtette el ?ket Mert az aranykéz oly hideg, de az asszony karja felhevít.
– Nagyon rossz dal lehetett.
– Nem igazán. Nem egy ?Castamere-i es?k”, gondolhatod, de bizonyos részei... nos...
– Hogy szól?
Tyrion elnevette magát.
– Nem. Nem akarsz engem énekelni hallani.
– Anyám mindig énekelt nekünk, amikor még gyerekek voltunk. Azt mondta, nem számít, milyen hangod van, amíg szereted a dalt.
– ? is...
–...kis ember volt? Nem, de az apánk igen. ?t hároméves korában eladta az apja egy rabszolga-keresked?nek, de olyan híres mutatványos lett bel?le, hogy meg tudta vásárolni a szabadságát. Beutazta a Szabad Városokat és Westerost. óvárosban Ugróbabnak hívták.
Hát persze. Tyrion megpróbált nem elfintorodni.
– Már nem él – folytatta Krajcár. – Ahogy anyám sem. Oppo... ? volt az utolsó családtagom, és most ? is elment – Elfordította a fejét kinézett a tengerre. – Mihez kezdjek? Hová menjek? Nem értek semmihez, csak a párbajel?adáshoz, és ahhoz is két ember kell.
Nem, gondolta Tyrion. Az nem olyan hely, ahová menni akarsz, te lány. Ne is kérd t?lem. Még csak ne is gondolj rá.
– Keress magadnak egy alkalmas árvát – javasolta.
Krajcár mintha meg sem hallotta volna.
– Az egész apám ?tlete volt. ? tanította be az els? malacot de addigra túl beteg lett, hogy lovagoljon rajta, ezért Oppo foglalta el a helyét. Mindig én ültem a kutyán. Egy alkalommal Braavos Tengerurának adtuk el? a m?sort, és olyan jól szórakozott, hogy utána mindkett?nknek egy... hatalmas ajándékot adott.