Sárkányok tánca

– Glover. A tiétek Erd?mélye.

 

– A bátyám, Galbart székhelye volt, és most már újra az, k?sz?nhet?en a te Stannis királyodnak. Visszafoglalta Erd?mélyét a vasszajhától, és felajánlotta, hogy visszaszolgáltatja jogos tulajdonosának. Sok minden t?rtént, amíg be voltál zárva ide, Davos uram. A Cailin-árok elesett, Roose Bolton pedig visszatért északra Ned Stark fiatalabbik lányával. Rengeteg Frey is érkezett vele. Bolton hollót küld?tt el?re, az ?sszes nemest északra hívta, Hantf?ldre. H?ségesküt és túszokat k?vetel... valamint tanúkat Arya Stark és a fattyú Havas Ramsay esküv?jére, amely után a Boltonok igényt tarthatnak Deresre. Nos, velem tartasz, vagy sem?

 

– Milyen lehet?ségeim vannak? Veled megyek, vagy itt maradok Garthszal és Lu úrn?vel?

 

– Ki az a Lu úrn?? Az egyik mosón?? – Glover egyre türelmetlenebbé vált. – Ha j?ssz, kés?bb mindent elmagyarázok.

 

Davos felállt.

 

– Ha nem élném túl, megkérlek, juttasd el ezeket a leveleket a címzetteknek.

 

– Szavamat adom... bár ha meghalsz, az nem egy Glover kezét?l lesz, és nem is Wyman nagyúrétól. Gyorsan, induljunk!

 

Glover végigvezette a s?tét folyosón, le egy kopott lépcs?n, aztán átkeltek a vár istenerdején, ahol a szívfa olyan nagyra és terebélyesre n?tt, hogy kiszorította a t?lgy-, nyír-és szilfákat, vastag, fehér ágaival pedig átt?rte a falakat és ablakokat. Gy?kerei egy férfi derekának vastagságával vetekedtek, t?rzse olyan széles volt, hogy a belevésett arc k?vérnek és düh?snek t?nt. Glover a liget m?g?tt kinyitott egy rozsdás vaskaput, és egy pillanatra megállt, hogy fáklyát gyújtson. Miután sikerült fényt teremtenie, újabb lépcs?n vezette le Davost egy boltíves pincébe, ahol a k?nnyez? falak fehérre színez?dtek a sótól, és minden lépésnél tengervízbe toccsant a lábuk. Elhaladtak néhány helyiség mellett – ezek a sz?k?s, nyirkos, rossz szagú cellák nem is hasonlítottak arra a szobára, ahol Davost fogva tartották. Végül egy sima k?falhoz értek, amely elfordult, amikor Glover megnyomta. Hosszú, keskeny folyosó k?vetkezett, majd újabb lépcs?k, ezúttal felfelé.

 

– Hol vagyunk? – kérdezte Davos kapaszkodás k?zben. Szavai tompa visszhangot vertek a s?tétben.

 

– A lépcs? alatti lépcs?n. Ez a járat az újvárba vezet? lépcs? alatt fut végig. Titkos folyosó. Senkinek nem szabad meglátnia, nagyuram. Mindenki halottnak hisz.

 

Zabkása a halott embernek. Davos folytatta a mászást.

 

átmentek még egy falon, de ennek bevakolt lécekb?l állt a túlsó oldala. Barátságos, meleg és kényelmesen berendezett helyiségbe jutottak, a padlót myri sz?nyeg borította, az asztalon méhviasz gyertyák égtek. Valahol a k?zelben furulyák és dudák szóltak. A falon bárányb?r lógott, rajta észak térképe kifakult színekkel. A térkép alatt pedig ott ült Wyman Manderly, Fehérrév terebélyes ura.

 

– Foglalj helyet! – Manderly nagyúr pompázatos ?lt?zéket viselt Bársonyzekéje lágy kékesz?ld szín? volt, szegélyén, ujján és gallérján aranyhímzéssel. Hermelinprém palástját aranyszigonnyal fogta ?ssze a vállánál. – éhes vagy?

 

– Nem, nagyuram. A b?rt?n?reid rendesen elláttak.

 

– Van bor, ha szomjaznál.

 

– Inkább tárgyalnék. A királyom ezért küld?tt, nem veled iszogatni

 

Manderly sóhajtott.

 

– Tudom, mennyire szégyenletes, ahogy bántam veled. Megvolt rá az okom, mégis... kérlek, ülj le, és igyál egy kortyot. A kedvemért. Igyunk a fiam biztonságos hazatérésére. Wylis, a legid?sebb fiam és ?r?k?s?m itthon van. Amit hallasz, az az üdv?zl? lakoma. A Sell?csarnokban orsóhalas lepényt és szarvashúst esznek sült gesztenyével. Wynafryd azzal a Freyjel táncol, aki feleségül fogja venni. A t?bbi Frey borral mond k?sz?nt?t a barátságunkra.

 

Davos a zenén keresztül hangokat hallott, kupák és tálak z?rgését. Nem szólt egy szót sem.

 

– Eddig az asztalf?n ültem – folytatta Wyman nagyúr. – Túlságosan sokat ettem, mint általában, és egész Fehérrév tudja, hogy baj van a beleimmel. Reméljük, Frey barátaim nem fognak gyanakodni, ha hosszabb id?t t?lt?k az árnyékszéken. – El?retolta a kupáját. – Tessék! Te iszol, én majd nézem. ülj le. R?vid az id?, és sok mindent kell mondanom. Robett, légy oly kedves, t?lts bort a Segít?nek. Davos nagyúr, talán nem tudod, de halott vagy.

 

Robett Glover megt?lt?tte a kupát, és odanyújtotta Davosnak, aki megszaglászta, és kortyolt egyet bel?le.

 

– Ha megkérdezhetem, hogyan haltam meg?

 

– A bárd végzett veled. A fejedet és a két kezedet a Fókakapu f?lé t?ztük, és az arcodat úgy fordítottuk, hogy lásd a kik?t?t. Mostanra eléggé elrothadtál, bár a fejedet szurokba mártottuk, miel?tt dárdára t?ztük. Azt mondják, a varjak és a tengeri madarak ?sszemarakodtak a szemedért.

 

Davos kényelmetlenül mocorgott. Furcsa érzés volt halottnak lenni.

 

George R. R. Martin's books