Az ajtón átszüreml? hangok tompák és elmosódottak voltak. Davos járkálni kezdett a cellájában. A szoba meglep?en tágas és kényelmes volt, egykor gyaníthatóan valami úrfi hálószobája lehetett. Legalább háromszor akkora volt, mint az ? kapitányi kabinja a Fekete Bessán, de még Salladhor Saan kajütjénél is nagyobb. Bár egyetlen ablakát évekkel korábban befalazták, az egyik falnál meghagyták a t?zhelyet, amire rá lehetett tenni egy kannát, az egyik sarokba pedig ámyékszéket építettek. A padló szilánkosra hasadt, megvetemedett deszkákból állt, a derékalja pedig penészt?l b?zl?tt, de ezek a kényelmetlenségek elt?rpültek amellett, amire Davos számított.
Az étel szintén meglepte. Penészes kenyér és romlott hús, vagyis a szokásos b?rt?nkoszt helyett fogvatartói frissen fogott halat, a kemencéb?l nemrég kivett meleg kenyeret, f?szeres ürühúst, répát, s?t még rákot is hoztak neki. Garth ennek szemlátomást nem ?rült.
– A halottnak nem kéne jobbakat ennie, mint az él?nek – panaszkodott nem egyszer.
Davos vastag prémekkel tarthatta távol magától az éjszaka hidegét, kapott fát a t?z táplálásához? tiszta ruhát és egy zsíros faggyúgyertyát. Amikor papírt, tollat és tintát kért, Therry másnap hozott neki. Amikor olvasni szeretett volna, Therry megjelent a Hétágú csillaggal
ám cellája minden kényelme ellenére is csak cella maradt. Falai er?s k?b?l épültek, és olyan vastagok voltak, hogy semmit nem hallott a külvilág zajaiból. A vasalt t?lgyfa ajtót ?rei gondosan elreteszelték. A mennyezetr?l négy nehéz bilincs lógott, várva a napot, amikor Manderly nagyúr úgy d?nt, fellógatja és átadja ?t a Szajhának. Talán ma lesz az a nap. Amikor Garth legk?zelebb kinyitja az ajtót, lehet, hogy nem a zabkását hozza.
Korgott a gyomra, ami biztos jele volt annak, hogy elmúlt a reggel, és az étel még mindig nem érkezett meg. A legrosszabb nem maga a halál, hanem hogy nem tudni, mikor és hogyan érkezik. Csempészkorszakában látott belülr?l jó néhány t?ml?c?t és b?rt?nt, de azokon mindig osztozott más rabokkal, így volt kivel beszélni, meg tudta osztani másokkal félelmeit és reményeit. Itt nem. Tengerjáró Davos az ?r?kt?l eltekintve egyedül volt a Farkasodúban.
Tudta, hogy a vár pincéjében vannak valódi t?ml?c?k is – cellák, kínzókamrák és dohos vermek, ahol hatalmas, fekete patkányok osonnak a s?tétben, ?rei azt állították, jelenleg mindegyik üres.
– Csak mi vagyunk itt, Hagyma – k?z?lte vele Ser Bartimus. ? volt a f?foglár, egy halottsápadt, féllábú lovag, forradásos arccal és fél szemmel. Amikor Ser Bartimus berúgott (és Ser Bartimus majdnem mindennap berúgott), szeretett azzal kérkedni, hogyan mentette meg Wyman nagyúr életét a Három Folyónál lezajlott csatában. A Farkasodú volt a jutalma.
A ?mi” magában foglalt egy szakácsot, akit Davos soha nem látott, hat katonát a f?ldszinti barakkban, két mosón?t, valamint a két b?rt?n?rt, akik a rabot ?rizték. Therry volt a fiatalabbik, az egyik mosón? tíz és négy éves fia. Garth, a hatalmas termet?, kopasz, szófukar férfi mindennap ugyanazt a zsíros b?rzekét viseltess állandóan mogorván meredt Davosra.
Davos még csempészkorában megtanulta megérezni, ha egy emberrel valami nincs rendben, és Garthszal valami határozottan nem volt rendben. A Hagymalovag nagyon ügyelt rá, hogy Garth jelenlétében vigyázzon a nyelvére. Therryvel és Ser Bartimusszal már nem volt ennyire el?vigyázatos. Megk?sz?nte nekik az ételt, biztatta ?ket, hogy beszéljenek múltjukról és terveikr?l, udvariasan válaszolt a kérdéseikre, és ? maga sosem kérdez?sk?d?tt rámen?sen. Mindig csak apróságokat kért t?lük: egy tekn? vizet szappannal, egy k?nyvet, esetleg néhány gyertyát. A legt?bb ilyen kérését teljesítették, amiért Davos kifejezetten hálás volt.
Egyikük sem beszélt Manderly nagyúrról, Stannis királyról vagy a Freyekr?l, de sok más dologról igen. Therry szeretett volna háborúba menni, ha feln?, csatákban részt venni és lovaggá válni. Gyakran panaszkodott az anyjára, aki két katonával is lefeküdt. Az ?r?k kül?nb?z? váltásokban szolgáltak, de egy nap valamelyikük rá fog j?nni, és akkor vér folyik. A fiú néha még egy t?ml? bort is behozott a cellába, és mik?zben iszogattak, a csempészéletr?l faggatta Davost.