A kavics csikordulásának hallatán r?gt?n tudta, hogy az ikrek megindultak felé. Ezekb?l még lehet felderít?. Megperdült, pajzsa szegélyével védte Arron csapását, a kardjával pedig Emrickét.
– Ezek nem dárdák! – kiáltotta. – Gyertek k?zelebb! – Támadásba ment át, hogy megmutassa, mire gondolt. Emrick volt az els?. A fejét és a vállát vette célba, jobbról, balról, majd megint jobbról. A fiú maga elé kapta a pajzsát, és ügyetlen ellentámadással próbálkozott. Jon saját pajzsát Emrickéhez csapta, és egy lábra irányzott ütéssel a f?ldre vitte ellenfelét... éppen id?ben, mert Arron már ott is volt, és olyan er?vel sújtott le combja hátsó részére, hogy Jon térdre bukott. Ez után lesz egy szép nagy zúzódás. A k?vetkez? ütést a pajzsával hárította, majd felállt, és végig?zte Arront az udvaron. Gyors, gondolta, mik?zben a kardok ?sszecsókolóztak egyszer, kétszer, háromszor, de még er?s?dnie kell. Amikor látta a megk?nnyebbülést Arron szemében, r?gt?n tudta, hogy Emrick megérkezett. Megfordult, és egy lapockára mért er?s ütéssel a testvéréhez taszította. Jace addigra talpra kecmergett, ezért Jon újra leverte a lábáról.
– Gy?l?l?m, amikor a halottak felkelnek. Te is így fogod érezni, amikor találkozol egy lidérccel. – Hátralépett, és leeresztette a kardját
– A nagy varjú megcsipkedi a kicsiket – mordult fel m?g?tte egy hang –, de vajon van bátorsága megküzdeni egy igazi férfival?
Z?rg?vért az egyik falnak támaszkodva figyelte ?ket. Beesett arcát durva borosta borította, ritkás, barna haja apró, sárga szemébe lógott.
– Ne hízelegj magadnak – horkant fel Jon.
– ó, én neked hízelgek.
– Stannis nem a megfelel? embert égette meg.
– Nem. – A vad barna, t?redezett fogaival rávigyorgott. – Az egész világ úgy véli, pontosan azt égette meg, akit kellett. Mindannyian azt tesszük, amit tennünk kell, Havas. Még a királyok is.
– Emmett, keress neki páncélt. Acélt akarok látni rajta, nem régi csontokat.
Fémpáncélba ?lt?zve a Csontok Urának tartása is egyenesebbnek t?nt Ugyanakkor kisebbnek is látszott, válla viszont jóval vastagabbnak és izmosabbnak, mint amire Jon emlékezett. Ez csak a páncél, nem az ember; emlékeztette magát. Tet?t?l talpig Donal Noye acéljába ?lt?zve még Sam is szinte ijeszt?en fest. A vad egy intéssel visszautasította a pajzsot, amit Ló nyújtott felé, inkább kétkezes kardot kért.
– Micsoda kellemes hang! – vigyorgott a leveg?be suhintva. – Ugrálj k?zelebb, Havas, meg akarlak kopasztani.
Jon támadásba lendült
Z?rg?vért egy lépést hátrált, és egy kétkezes suhintással fogadta a rohamot Ha Jon nem tolja el?re a pajzsát, a penge k?nnyen áthatolhatott volna a mellvértjén, és ?sszezúzza jó néhány bordáját. Az ütés erejét?l egy pillanatra megtántorodott, karján végigcikázott a fájdalom. Er?sebben üt, mint gondoltam. Ellenfele gyorsasága is meglepte. Egymás k?rül keringtek, csapásra csapással feleltek. A Csontok Ura ugyanannyit adott is, mint amennyit kapott. A kétkezes kard jóval nehézkesebb fegyver volt Jon hosszúkardjánál, de a vad elképeszt? fürgeséggel forgatta.
Vas Emmett n?vendékei az elején hangos éljenzéssel biztatták parancsnokukat, ám Z?rg?vért támadásainak kíméletlen gyorsasága hamarosan beléjük fagyasztotta a szót. Ezt nem tudja sokáig folytatni, gondolta Jon, mik?zben megakasztott egy újabb támadást. Az ütés erejét?l felmordult. A kétkezes kard még így, él nélkül is megrepesztette a feny?pajzsot, és meghajlította a vasperemet. Hamarosan elfárad. El kell fáradnia! Jon a vad arca felé vágott, mire Z?rg?vért visszarántotta a fejét. A hatalmas kard lezúdult Jon vállára, elég nagy er?vel ahhoz, hogy az egész karja elzsibbadjon. Jon elhátrált, a Csontok Ura diadalmas nevetéssel k?vette.
Nincs pajzsa, emlékeztette magát Jon, és az az ormótlan fegyver alkalmatlan a hárításra. Minden ilyen találatára kett?vel kellene felelnem.
Valahogy azonban nem sikerült, és ha mégis betalált, az semmiféle látható eredménnyel nem járt. A vad mintha minden alkalommal félretáncolt vagy elhajolt volna, így Jon kardja lepattant a váll-vagy a karvértr?l. Egyre t?bb területet volt kénytelen feladni, mik?zben a másik csontrepeszt? ütéseit próbálta kikerülni, de még így is csak minden másodikat sikerült. Pajzsa darabokra hullott, ezért lerázta a karjáról. Arcán verejték ?ml?tt, csípte a szemét a sisak alatt. Túl gyors és túl er?s, d?bbent rá, és a kétkezes karddal k?nnyebben elér, nem beszélve a csapásai erejér?l. Egészen más lett volna a helyzet, ha Jon Hosszúkarmot forgatja, de...