A lehet?ség Z?rg?vért k?vetkez? visszakezes suhintásánál érkezett el. Jon el?revetette magát, nekirontott a másik férfinak, és ?sszegabalyodott tagokkal vágódtak végig a f?ld?n. Acél csattant acélnak. Mindketten elvesztették a kardjukat, ahogy egymásba kapaszkodva hemperegtek. Z?rg?vért Jon ágyékába térdelt, a parancsnok páncélkeszty?s ?klével felelt. Végül a Csontok Ura került felülre, a f?ldh?z csapta Jon fejét, majd felnyitotta sisakrostélyát.
– Ha volna t?r?m, most egy szemmel kevesebbel néznél! – vicsorogta, miel?tt Ló és Vas Emmett elráncigálták parancsnokuktól. – Engedjetek el, rohadt varjak! – b?mb?lte.
Jon küszk?dve feltérdelt. Zúgott a feje, szája tele volt vérrel. K?p?tt egyet.
– Jó harc volt.
– Hízelegsz magadnak, varjú! én meg sem izzadtam!
– Legk?zelebb meg fogsz – felelte Jon. Bánatos Edd talpra segítette, és levette róla a sisakot. Szerzett rá néhány horpadást, melyek legutóbb még nem voltak ott. – Engedjétek el! – Jon odadobta a sisakot Hop-Robinnak, aki elejtette.
– Nagyuram – mondta Vas Emmett –, mindannyian hallottuk, ahogy fenyeget?z?tt. Azt mondta, hogy ha t?r lenne...
– Van t?re, oda van t?zve az ?vébe. – Mindig van valaki, akt gyorsabb és er?sebb, mondta egyszer Ser Rodrik Jonnak és Robbnak. Azzal az emberrel jobb, ha a gyakorlótéren találkoztok, miel?tt a harcmez?n is ?sszekerült?k.
– Havas parancsnok! – szólalt meg egy halk hang.
Megfordult. Clydas állt ott az egyik leomlott árkádsor alatt, pergamennel a kezében.
– Stannist?l? – Jon reménykedett, hogy hírt kap a királyról. Tudta, hogy az éjjeli ?rség nem avatkozik k?zbe, és nem kellett volna érdekelnie, hogy végül melyik király diadalmaskodik. Valamiért mégis érdekelte. – Erd?mélyér?l?
– Nem, uram. – Clydas el?renyújtotta a pergament. Szorosan ?sszetekerték, és rózsaszín pecsétviasszal zárták le. Csak Rémvár használ rózsaszín viaszt.
Jon lehúzta a keszty?jét, átvette a levelet, és felt?rte a pecsétet. Amikor meglátta az aláírást, azonnal elfelejtette, milyen leckét kapott Z?rg?vértt?l.
Ramsay Bolton, Szarverd? ura, állt a tetején nagy, szálkás, barna bet?kkel. A barna tinta vékony lemezekben vált le, amikor a hüvelykujjával megd?rzs?lte. Bolton kézjegye alatt ott sorakozott Dustin nagyúré, Cerwyn úrn?é és négy Ryswellé is, a saját pecsétjükkel. Egy durvább kéz az Umber-ház óriását rajzolta oda.
– Megtudhatjuk, mi az, parancsnok? – érdekl?d?tt Vas Emmett.
Jon nem látta okát, hogy ne mondja el.
– A Cailin-árok elesett. A vasemberek megnyúzott tetemeit a királyi út melletti póznákra szegelték fel. Roose Bolton minden h?béresét Hantvégbe hívja, hogy meger?sítse h?ségesküjüket a Vastrónhoz, és megünnepelje fia házasságk?tését... – Szíve kihagyott egy ütemet. Nem, ez nem lehetséges! ? meghalt Királyvárban, apámmal együtt!
– Havas parancsnok! – Clydas aggódva figyelte fátyolos, rózsaszín szemével. – Jól vagy? Mintha...
– Feleségül veszi Arya Starkot. A húgomat. – Szinte látta maga el?tt a hosszú arcú, csontos, csupa hegyes térd és k?ny?k kislányt, maszatos arcával és gubancos hajával. Az egyiket megmossák, a másikat kifésülik, ebben nem kételkedett, de nem tudta elképzelni Aryát díszes esküv?i ruhában, vagy éppen Ramsay Bolton ágyában. Akármennyire is fél, nem fogja kimutatni. Ha a Fattyú megpróbál hozzáérni egy ujjal is, küzdeni fog.
– A húgod... – mondta halkan Vas Emmett. – Milyen id?s is...?
Tizenegy, gondolta Jon. Még gyermek.
– Nekem nincs húgom. Csak fivéreim. Csak ti. – Tudta, Catelyn úrn? ?rült volna, ha hallja ezeket a szavakat. Ett?l még nem volt k?nnyebb kimondani ?ket. Ujjai ?sszezárultak a pergamenen. Ugyanilyen k?nnyedén szorulnának Ramsay Bolton torkára.
Clydas megk?sz?rülte a torkát.
– Lesz válasz?
Jon megrázta a fejét, és elsétált.
Estére a Z?rg?vértt?l kapott zúzódások belilultak.
– Miel?tt elt?nnek, még sárgára színez?dnek – mondta Mormont hollójának. – Olyan beteges színem lesz, mint a Csontok Urának.
– Csontok! – értett egyet a madár. – Csontok, csontok!