A gy?l?letemet, akarta mondani Tyrion, de inkább széttárta a karját, amennyire láncai engedték.
– Amit kér bel?lem. B?lcs tanácsokat, okos gondolatokat, és persze némi csámpás botladozást. Esetleg a farkamat is, ha kell neki. Vagy ha nem, akkor a nyelvemet. Vezethetem a hadseregét vagy masszírozhatom a lábát, ahogy kívánja. és az egyetlen fizetség, amit cserébe kérek t?le, a n?vérem meger?szakolása és meg?lése.
Sikerült visszacsalnia a mosolyt a vénasszony arcára.
– Ez legalább becsületes válasz volt – bólintott. – De te, ser... ismertem tucatnyi westerosi lovagot, és ezernyi magadfajta kalandort, de egyik sem volt olyan makulátlan, amilyennek te szeretnéd lefesteni magad. A férfiak sz?rnyetegek, ?nz?k és kegyetlenek. Akármilyen finom szava
kát is használnak, a háttérben mindig valami s?tétebb dolog bújik meg. Nem bízom benned, ser. – Legyez?jének apró legyintésével elbocsátotta ?ket, mintha csak bosszantó legyek lennének. – Ha Meereenbe akarsz menni, ússz. Nincs segítségem számodra.
Ebben a pillanatban elszabadult a pokol.
Ser Jorah félig már felállt, az ?zvegy ?sszecsukta a legyez?jét, a forradásos test?r kilépett az árnyékból... és valahol hátul felsikoltott egy lány. Tyrion még éppen id?ben fordult meg, hogy lássa felé rohanni a t?rpét. Ez egy lány, j?tt rá azonnal, egy férfiruhába ?lt?z?tt lány! és ki akar belezni azzal a késsel!
Ser Jorah, az ?zvegy és a forradásos férfi fél szívdobbanásnyi id?re k?vé dermedtek. A k?zeli asztaloknál t?bben is s?rt vagy bort iszogattak, de senki nem próbált k?zbelépni. Tyrionnak mindkét kezét egyszerre kellett volna mozdítania, de a láncok miatt épp csak el tudta érni az asztalra helyezett korsót. Gyorsan felkapta, megperdült, és tartalmát a rohamozó t?rpe lány arcába zúdította, aztán oldalra vetette magát, hogy elkerülje a kést. A korsó darabokra t?rt alatta, fejét hangos csattanással verte be a padlóba. A lány a k?vetkez? pillanatban újra támadott. Tyrion odébb g?rdült, a kés így a padlódeszkába fúródott, ám támadója azonnal kiszabadította a pengét, és újra a magasba emelte...
...aztán váratlanul felemelkedett a leveg?be, és vadul rúgkapálva ott lógott Ser Jorah szorításában.
– Ne! – üv?lt?tte Westeros k?z?s nyelvén. – Engedj el! – Elszakadt a ruhája, annyira küzd?tt a szabadulásért.
Mormont fél kézzel tartotta a gallérjánál, a másikkal kicsavarta a kezéb?l a t?rt.
– Elég ebb?l!
Megjelent a tulajdonos is, egy husánggal a kezében. Amikor meglátta a t?r?tt korsót, cifra káromkodás szaladt ki a száján, és tudni akarta, mi t?rtént.
– T?rpeviadal – tájékoztatta nevetve a lila szakállú tyroshi.
Tyrion felnézett a leveg?ben tekerg?z? lányra.
– Miért? – kérdezte. – Mit tettem ellened?
– Meg?lték ?t! – Támadójából egy pillanat alatt elszállt a harci kedv, ernyedten lógott Mormont szorításában, szemét elfutották a k?nnyek. – A testvéremet. Elvitték és meg?lték!
– Ki ?lte meg? – kérdezte Mormont.
– Tengerészek a Hét Királyságból, ?ten voltak, részegek. Láttak vívni a téren, és k?vettek minket. Amikor ráj?ttek, hogy lány vagyok, elengedtek, de a bátyámat elvitték és meg?lték. Levágták a fejét!
Tyrion hirtelen ráj?tt, honnan volt ismer?s. Láttuk vívni a téren. Már tudta, ki ez a lány.
– Te lovagoltál a malacon? Vagy a kutyán?
– A kutyán – szipogta. – Mindig Oppóé volt a malac
A t?rpék Joffrey esküv?jér?l. Az ? el?adásukkal kezd?dtek a bajok aznap este. Milyen kül?n?s, hogy fél világgal odébb találkozom velük újra. Bár talán nem is volt olyan kül?n?s. Ha csak feleannyi eszük volt, mint a malacuknak, Joff halálának éjszakáján elmenekültek Királyvárból, miel?tt még Cersei megvádolhatta volna ?ket azzal, hogy k?zük volt fia halálához.
– Engedd el, ser – mondta Ser Jorah Mormontnak. – Nem fog ártani nekünk.
Ser Jorah ledobta a lányt a f?ldre.
– Sajnálom a bátyádat... de nincs k?zünk a meggyilkolásához.
– Neki igen. – A lány feltérdelt, apró, sápadt melle elé húzta szétszakadt ruháját. – ?t akarták. Azt hitték Oppóról, hogy ? az. – Hangosan zokogva fohászkodott segítségért bárkihez, aki hajlandó meghallgatni. – Meg kell halnia, ugyanúgy, ahogy szegény bátyám meghalt! Kérem, segítsen valaki! Valaki ?lje meg!
A tulajdonos durván megragadta a karját, talpra rángatta, és volantisi nyelven üv?ltve k?vetelte, hogy térítse meg a kárát.
A folyópart ?zvegye h?v?s pillantást vetett Mormontra.
– Azt mondják, a lovagok védik a gyengéket és oltalmazzák az ártatlanokat. én pedig egész Volantis legszebb szüze vagyok. – Gonoszkodva felnevetett – Hogy hívnak, gyermek?
– Krajcár.