Sárkányok tánca

Tyrion hangos lánccs?rgéssel ugrott le a székér?l. Ez érdekes lesz.

 

Volt valami rókaszer? abban, ahogy az asszony a sarokban gubbasztott, és valami hüll?re emlékeztet? a szemében. Fehér haja annyira elvékonyodott, hogy látszott rajta keresztül fejének rózsaszín b?re. Egyik szeme alatt fel lehetett ismerni a hegeket, ahol a kés kivágta a b?rb?l a tetovált k?nnyeket. Az asztalon reggelijének maradéka hevert – szardíniafejek, olívamagok, kenyérdarabkák. Tyrion figyelmét nem kerülte el, milyen jól választotta meg az asztalát; er?s k? a háta m?g?tt, leveles alkóv az egyik oldalon az érkezéshez és a távozáshoz, t?kéletes rálátás a fogadó bejáratára, mégis olyan mélyen bent az árnyékban, hogy ? maga szinte láthatatlan maradt.

 

Amikor meglátta, az ?regasszony elmosolyodott.

 

– Egy t?rpe – búgta lágy, ugyanakkor baljóslatú hangon. Enyhe akcentussal beszélte a k?z?s nyelvet. – úgy t?nik, Volantist mostanában el?z?nl?tték a t?rpék. Tud trükk?ket?

 

Igen, válaszolta volna legszívesebben Tyrion. Adj egy számszeríjat, és megmutatom a kedvencemet.

 

– Nem – felelte Ser Jorah.

 

– Milyen kár! Volt egyszer egy majmom, az t?bbet is tudott. A t?rpéd rá emlékeztet. ? az ajándék?

 

– Nem. Inkább ezt hoztam neked. – Ser Jorah el?vette a hídon vásárolt keszty?t, és letette a t?bbi ajándék mellé, amit az ?zvegy aznap reggel kapott. Volt ott egy ezüstkupa, egy nagyon vékony, szinte már átlátszó, jádek?ves legyez?, valamint egy rúnákkal díszített ?si bronzt?r. A t?bbi ajándék mellett a keszty? olcsónak és szegényesnek t?nt.

 

– Keszty? a vén, ráncos kezemre. Milyen kedves! – Az ?zvegy meg sem mozdult, hogy k?zelr?l is szemügyre vegye.

 

– A Hosszúhídon vásároltam.

 

– Az ember szinte bármit megkap a Hosszúhídon. Keszty?t, rabszolgát, majmot. – Az évek megg?rbítették a gerincét, és púpot n?vesztettek a hátára, de az ?zvegy szeme továbbra is élénken, feketén csillogott. – Most pedig mondd el szépen ennek a vénasszonynak, miben lehet a segítségedre.

 

– Minél gyorsabban el kell jutnunk Meereenbe.

 

Egyetlen szó, és Tyrion Lannisterrel megfordult a világ.

 

Egyetlen szó. Meereen. Vagy rosszul hallotta?

 

Egyetlen szó. Meereen, Meereent mondott, Meereenbe akar vinni! Meereen az életet jelentette, vagy legalább az élet reményét.

 

– Miért hozzám j?ttél? – kérdezte az ?zvegy. – Nekem nincsenek hajóim.

 

– Sok kapitány tartozik neked.

 

Azt mondta, elvisz a királyn?h?z. Igen, de melyikhez? Nem ad el Cerseinek! Daenerys Targaryenhez visz. Ezért nem vágta le a fejem. Keletre megyünk, Griff és a hercege pedig nyugatra... az átkozott bolondok!

 

Túl sok minden t?rtént. Cselsz?vés a cselsz?vésen belül, de végül minden út a sárkány gyomrába vezet. Halk prüszk?lés szaladt ki a száján, és a k?vetkez? pillanatban már hangosan nevetett.

 

– A t?rpéd rohamot kapott – jegyezte meg az ?zvegy.

 

– A t?rpém elhallgat, kül?nben megfojtom.

 

Tyrion a szája elé kapta a kezét. Meereen!

 

A folyópart ?zvegye úgy d?nt?tt, ügyet sem vet rá.

 

– Iszunk egyet? – kérdezte.

 

Porszemcsék kavarogtak a leveg?ben, ahogy a felszolgálólány megt?lt?tt két z?ld üvegkupát Ser Jorah-nak és az ?zvegynek. Tyrionnak is kiszáradt a toka, de ? nem kapott inni. Az ?zvegy kortyolt egyet, megforgatta a bort a szájában, majd lenyelte.

 

– Ahogy ez az ?reg fül hallotta, az ?sszes szám?z?tt nyugatra hajózik. A nekem tartozó kapitányok egymást el?zgetve rohannak, hogy a fedélzetükre vegyék ?ket, és kisajtoljanak egy kis aranyat az Arany Kompánia hadipénztárából. Nemes triarkáink tucatnyi hadigályát kül?nítettek el, hogy a hajók biztonságosan elérjenek a Lép?k?vekig. Még a vén Doniphos is a jóváhagyását adta a dics? vállalkozáshoz. Te mégis keletre szeretnél menni, ser.

 

– Ott van dolgom.

 

– és vajon miféle dolog lehet az? Biztosan nem rabszolgákkal kapcsolatos, hiszen az ezüstkirályn? véget vetett a kereskedelemnek. Bezáratta a küzd?vermeket, tehát nem is a vérszomj vezérel. Mi mást nyújthat Meereen egy westerosi lovagnak? Téglát? Olívát? Sárkányokat? ó, szóval err?l van szó! – Az ?regasszony arcán ragadozómosoly terült szét. – Azt hallottam, az ezüstkirályn? újszül?ttek húsával eteti ?ket, míg ? maga sz?z leányok vérében fürdik, és minden éjjel más szeret?vel hál.

 

Ser Jorah álla megfeszült

 

George R. R. Martin's books