Valamivel odébb a lovag megállt, hogy szemügyre vegyen egy bíbor bársonypárnán k?zszemlére tett ékk?ves diadémot. Végül továbbment, de néhány lépés után újra megtorpant, és alaposan megvizsgált egy b?rkeszty?t az egyik árus pultján. Tyrion hálás volt a pihen?kért. A rohanás miatt kifulladt, csuklóját véresre d?rzs?lték a bilincsek.
A Hosszúhíd túlsó végét?l még sétáltak egy keveset, átvágtak a nyüzsg? folyóparti részen, végigmentek néhány tengerészekkel, rabszolgákkal és részeg mulatozókkal teli utcán. Egy alkalommal elefánt billegett el mellettük, a hátán lév? pavilonból félmeztelen rabszolgalányok integettek, keblük látványával és hangos ?Malaquo, Malaquo!” kiáltásokkal csábítva a járókel?ket Olyan ígéretes látványt nyújtottak, hogy Tyrion kis híján belegyalogolt az elefánt által hátrahagyott ürülékhalomba. A lovag az utolsó pillanatban rántotta félre, amit?l a t?rpe elvesztette az egyensúlyát és felbukott.
– Meddig megyünk még? – kérdezte.
– Csak ide, a Halárusok Terére.
Végcéljuk valójában a Keresked?ház volt, egy négyszintes épület, amely úgy terpeszkedett a folyóparti raktárházak, bordélyok és kocsmák szomszédságában, akár egy elképeszt?en k?vér macska a k?lykei k?z?tt. A k?z?s ivó nagyobb volt, mint a westerosi várak t?bbségének nagyterme, gyengén megvilágított útveszt? száznyi apró beugróval és rejtett alkóvval, ahol a megfeketedett gerendák és a repedezett mennyezet alatt visszhangot vert a tengerészek, keresked?k, kapitányok, pénzváltók, hajósok, rabszolga-keresked?k ?sszes átka és hazugsága, ahogy félszáz kül?nféle nyelven próbálták átverni egymást.
Tyrion meg volt elégedve a lovag választásával. A Szende Sz?z el?bb vagy utóbb megérkezik Volantisba. Ez volt a város legnagyobb fogadója, a hajósok, kapitányok és keresked?k els? választása. A k?z?s ivó hatalmas labirintusában rengeteg üzlet k?ttetett, ennyit még ? is tudott Volantisról. Ha Griff felbukkan Kacsival és Haldonnal, egykett?re szabad lesz.
Addig azonban türelemmel kell lennie. El fog j?nni a lehet?ség.
Az emeleti szobák már nem bizonyultak annyira barátságosnak, kül?n?sen a legolcsóbbak a negyedik szinten. Az épület sarkába, a rézsútos tet? alá beékel?d?tt hálószobában, melyet fogvatartója választott, az alacsony mennyezet alatt mind?ssze egy kellemetlen szagú, elny?tt, tollas derékaljú ágy kapott helyet, a ferde, deszkázott padló pedig a Sasfészekben átélt megpróbáltatásokat juttatta Tyrion eszébe Ennek a szobának legalább vannak falai. és ablakai is voltak; valójában azok jelentették az egyetlen kényelmi engedményt, nem beszélve a falban elhelyezett vaskarikákról, ahová a rabszolgákat lehetett r?gzíteni. A lovag csak annyi id?re torpant meg, hogy meggyújtson egy faggyúgyertyát, miel?tt az egyik gy?r?h?z láncolta Tyriont.
– Muszáj ezt? – kérdezte panaszosan a t?rpe, hiábavalóan cs?rgetve láncait. – Hová mehetnék, kiugranék az ablakon?
– Esetleg.
– A negyedik szinten vagyunk, és nem tudok repülni.
– Leeshetsz. Nekem élve kellesz.
Igen, de miért? Cersei nem t?r?dik vele. Tyrion ismét megcs?rgette a láncokat.
– Tudom, ki vagy, ser. – Nem jelentett nagy nehézséget kitalálnia. A medve a k?penyen, a címer a pajzson, az elvesztett nagyúri cím, amit említett. – és tudom, mi vagy. és ha te is tudod, én ki vagyok, akkor azt is tudnod kell, hogy a Király Segít?je voltam, és egy tanácsban ültem a Pókkal. érdekelne, ha azt mondanám, hogy az eunuch küld?tt el engem erre az utazásra? – ? és Jaime, de a bátyámat inkább most nem említem. – Ugyanúgy az ? szül?tte vagyok, mint te. Nem kellene ellenségeskednünk egymással.
úgy t?nt, a lovagot ezzel nem gy?zte meg.
– Elfogadtam a Pók pénzét, nem tagadom, de soha nem voltam az ? szül?tte. és jelenleg már máshoz vagyok h?séges.
– Cerseihez? Akkor még ostobább vagy. A n?véremnek csak a fejem kell, és láttam nálad egy szép, éles kardot. Miért nem vetsz véget ennek a színjátéknak, és kímélsz meg mindkett?nket?
A lovag felnevetett.
– Ez valami t?rpe trükk? Halálért k?ny?r?gsz abban a reményben, hogy talán életben hagylak? – Elindult az ajtóhoz. – Hozok valamit a konyháról.
– Milyen kedves t?led! Azt hiszem, én itt megvárlak.
– Biztos voltam benne. – Ennek ellenére egy nagy vaskulccsal gondosan bezárta maga m?g?tt az ajtót. A Keresked?ház híres volt a zárjairól.
Biztonságos, akár egy t?ml?c, gondolta keser?en a t?rpe, de legalább vannak ablakok.