A kovács fel sem nézett a munkájából, de a lovag komoran nevetett.
– Engem csak a szád aggaszt, nem a lábad. Bilincsben csupán egy rabszolga leszel. így senki nem fog figyelni rád, még azok sem, akik beszélik Westeros nyelvét.
– Erre semmi szükség! – tiltakozott a t?rpe. – Engedelmes kis fogoly leszek, ígérem, ígérem!
– Máris bizonyíthatod. Fogd be a szád.
így hát lehajtotta a fejét, és a nyelvébe harapva t?rte, hogy a kovács r?gzítse a láncokat: csuklót a csuklóhoz, csuklót a bokához, bokát a bokához. Ezek a rohadt vasak nehezebbek, mint én. Legalább lélegezni még tudott. Fogvatartója k?nnyedén levághatta volna a fejét is, elvégre Cerseinek csak arra volt szüksége. A lovag akkor k?vette el az els? nagy hibát, amikor nem tette meg r?gt?n. Volantist és Királyvárat egy fél világ választja el egymástól.
Az út hátralév? részét gyalog tették meg, Tyrion hangos lánccs?rgés k?zepette próbált igazodni fogvatartója hosszú, türelmetlen lépteihez. Amikor túlságosan lemaradt, a lovag durván megrántotta béklyóit, fájdalmas bukdácsolásra és ugrálásra késztetve a t?rpét. Lehetne rosszabb is. Például ?szt?kélhetne korbáccsal.
Volantis városa k?rül?lelte a Rhoyne torkolatát, ahol a folyó megcsókolta a tengert, és a két városrészt a Hosszúhíd k?t?tte ?ssze. Az ?regebb, gazdagabb kerületek a keleti parton helyezkedtek el, de a zsoldosokat, barbárokat és egyéb bárdolatlan külhoniakat ott nem látták szívesen, ezért át kellett menniük a nyugati partra.
A Hosszúhíd kapuja egy fekete k?ív volt, faragott szfinxekkel, mantikórokkal, sárkányokkal és még kül?n?sebb lényekkel díszítve. Az ív m?g?tt kezd?d?tt maga a híd, melyet a valyrok dics?ségük csúcsán építettek; az ?sszeolvasztott k?vekb?l készült utat masszív lábak tartották. Az átjáró éppen csak annyira volt széles, hogy két szekér elférjen egymás mellett, ezért amikor egy nyugatra és egy keletre tartó kocsi találkozott, mindkett?nek le kellett lassítania.
Jól tették, hogy gyalog j?ttek. A híd harmadánál ?sszeakadt egy dinnyét és egy selyem falisz?nyegeket szállító szekér kereke, és az egész kocsiforgalom megtorpant. A gyalogosok is megálltak, érdekl?dve figyelték az egymással üv?lt?z? és káromkodó kocsisokat, de a lovag megfogta Tyrion láncait, és utat t?rt maguknak a t?megben. A z?rzavarban egy k?ly?k megkísérelte ellopni az erszényét, ám egy kemény k?ny?kütés meghiúsította a kísérletet, és véres masszává lapította a tolvaj orrát.
Mindkét oldalon épületek sorakoztak: boltok és templomok, kocsmák és fogadók, cyvasse-házak és bordélyok. Mindegyik három-vagy négyszintes volt, az egyes emeletek felfelé szélesedtek, a legfels?k szinte ?sszeértek. A hídon átkelni olyan érzés volt, mint végigmenni egy fáklyafényes alagútban. Végig sátrak és bódék álltak egymás mellett; csipkever?k és sz?v?k kínálták portékájukat fej-fej mellett üvegfúvókkal és gyertya?nt?kkel, a halaskofák angolnát és osztrigát árultak. Mindegyik aranym?ves ajtajában ?r állt, és mindegyik f?szeráruséban kett?, mivel az árujuk kétszer annyit ért. Néhol, a boltok k?z?tt az utazó megpillanthatta a folyót. északon a Rhoyne széles, fekete szalag volt ragyogó csillagokkal, k?rülbelül ?tsz?r olyan széles, mint a Feketevíz Királyvárnál. A hídtól délre a folyó a sós tengerbe ?ml?tt.
A híd ívének k?zepén, a vas támasztóelemeken tolvajok és zsebmetsz?k levágott kezei lógtak, akár a hagymafüzérek. Három fejet is kiakasztottak, két férfiét és egy n?ét, b?nüket az alájuk fellógatott táblára írták. Két fényes sisakot és ezüst mellvértet visel? ?r posztolt el?ttük, arcukon jádez?ld tigriscsíkokkal. Az ?r?k id?nként meglendítették dárdájukat, hogy elzavarják a halottak iránt érdekl?d? vércséket, sirályokat és varjakat, de a madarak néhány perc múlva mindig visszatértek.
– Mit k?vettek el? – kérdezte ártatlanul Tyrion.
A lovag a feliratokra pillantott.
– Az asszony rabszolga volt, aki kezet emelt az úrn?jére. Az id?sebb férfit lázadás szításával vádolják, és állítólag a sárkánykirályn?nek kémkedett.
– és a fiatalabb?
– Meg?lte az apját
Tyrion még egy pillantást vetett a rothadó fejre. Szinte már úgy t?nik, mintha mosolyogna.